Nagykárolyi őszi kultúrsétával töltődni

Az őszi nap állása tud csak olyan kontrasztokat kicsalogatni a városi sétában elmerülő turista számára az épületrészletek, búcsúzó levelek és felrebbenő madarak triumvirátusából, amit még sokáig őrizhet az emlékezet, ha hagyja elraktározni az élményeket.

A Károlyi-kastély egy olyan hely, ahova érezhetően meg lehet érkezni, a kastélypark öreg fái, a dendrológiai park hűvös nyugalma átvezet a kastélyban működő várostörténeti és a 19. századi úri lakokat idéző belső enteriőrök relikviáival berendezett szobákba.

Tudták-e, hogy

a dendrológiai park legöregebb fája egy több mint 200 éves platánfa?

Már a kastély épületében sétálni is egy múltidézés, a Károlyi család több évszázados otthonának története a magyar történelem minden jelentős változását megérezte. Legszebb pompájában tündököl most, hiszen a 2012-re uniós pályázatból felújított, neogótikus és neobarokk jegyeket magán viselő épületet Románia egyik legszebb kastélyaként említik a világutazók.

A márványkandallók, fakorlátok, -bútorok, bőrülések hideg tapintása, ősi illata, burkolókövek mintázata és cipők kopogása, a terek izgalmas visszhangja szokatlanul borzolja a látogató érzékszerveit. Az állandó kiállítások mellett gyakran ad otthont egyéb kulturális eseményeknek az átrium vagy akár a boltíves bejárat és az udvar, az emeleten időszakos kiállítások frissítik, gazdagítják látószögünket.

Tudták-e, hogy

a kastély épületében a két világháború között szanatórium, kaszinó, katonai iskola, 1944 után katonai kórház, a kommunista időkben könyvtár, kultúrház, múzeum működött?

Megfér egy helyen, egymás mellett a 310 éves szatmári békét kezdeményező Károlyi Sándor mellszobra, a svábok betelepítésének 300. évfordulójára emelt kőtábla, a kortárs szellemiséget idéző képzőművészeti és fotókiállítások, Nagykároly híres szülöttei, jelenleg Lukácsovits Magda festőművész tárlata, valamint a 90 éve született Ruha István emlékszobája, benne a hegedűvirtuóz szobrának makettje, melyet Lakatos Pál szobrász készít el. És még mindig borzongással és csodálattal tölti el a látogatót a néhai Pánczél Zoltán afrikai vadászatain zsákmányolt, kitömött állatok trófeagyűjteménye.

Tudták-e, hogy

Károlyi Sándor eredetileg császárpárti volt, és csak aztán tért át a magyarok-kurucok oldalára?

Az Ady Endre–Kaffka Margit–Petőfi Sándor hármas irodalmi tengely mentén folytatjuk kulturális sétánkat, hiszen a kastélyból kilépve a parki sétányon lezser, ám mégis udvarias testtartással Adyt látjuk meg, ahogy szobortársával, Marchiş Otiliával, vagyis Itókával folytat diskurzust valami találgatni való, fontos dologról.

A szoborcsoport emblematikus nagykárolyi létesítmény, képviseli a békés egymásmelletiség eszméjét, a multikulturális párbeszéd fontosságát, hiszen mindketten a kulturális és művészi elit tagjai voltak, akik életük egy bizonyos szakaszában ehhez a városhoz kötődtek.

Tudták-e, hogy

Ady, aki a nagykárolyi piaristák gimnáziumában tanult, már 13 évesen, 1890-ben saját megfogalmazásában „írott lapot gyártott” itt?

Petőfi-szobor büszkélkedik a kis park másik felében. A szabadságharcos költő a volt Aranyszarvas fogadóban, egy megyebálon találkozott oly sok verse múzsájával, későbbi feleségével, Szendrey Júliával.

A költőóriások között, a parkban, a nyári orgonák és magnóliák között áll egyedül, csendben Kaffka Margit író és költő mellszobra, aki a Nyugat c. folyóirat első generációs írói közé tartozott, „nagyon-nagy író-asszony”-ként említi Ady. Sajnos ő is korán, a spanyol nátha következtében halt meg a róla elnevezett és a parkból kiinduló kis utcában található házában (jelenleg Avram Iancu utca), melynek falát emléktábla díszíti. Színek és évek regényében női sorskérdéseket és a lecsúszó dzsentrik világát boncolgatja.

Mit találunk még itt, a parkban? Károli Gáspár bibliafordító emlékművét. Az ő szobrával találkozhatunk a református templom udvarán. A magyar nyelvű Biblia első példánya 1590. július 20-án látta meg a napvilágot, és korának egyik legnagyobb nyomdászati, nyelvi és vallási teljesítménye volt, a magyarság megmaradásának fontos állomása.

Tudták-e, hogy

a Biblia fordítása a Habsburg császártól nem kapta meg a cenzúraengedélyt? És azt, hogy a Lengyelországból hozatott papírért tokaji borral fizettek?

Kölcsey Ferenc jegyzőként dolgozott Nagykárolyban, a jelenleg Doina utcában található, mostanra leromlott állagú egykori Vármegyeházán. Emléktábla őrzi egykori tevékenykedését a ház falán.

Ebben az utcában megcsodálhatjuk még a Mihály és Gábriel arkangyal görögkatolikus templomot, egyháztörténeti kiállítással fűszerezve.

Ha továbbsétálunk, és a Kultúra utcán balra fordulunk, elsétálhatunk a Kalazanci Szent József római katolikus templomig, amely katolikus plébániából protestáns templom, majd később újra katolikus templom lett. Látogatható az emeleti kiállítás, a régi toronyóra szerkezete, papi miseruhák, a Károlyi család halotti címerei nyújtanak egyházi-kultúrtörténeti múltidézést.

A Kultúra utcán végigsétálva visszaérkezünk a kastélyig visszavezető December 1. utcára. Impozáns épület az egykori Kereskedelmi és Iparbank, ami a 19. századi polgári felvirágzás tanúja. Jelenleg lakatlan.

Lakóházak hangulatos vendéglőkkel, teraszokkal, bicikliút, térkövekkel kirakott sétálóutca, felbukkannak szecessziós balkonok és épületdíszek, kovácsoltvas kapuk és ablakrácsok. Ha a kastély előtt a Gróf Károlyi Sándor utcára felkanyarodunk, eljutunk a hatalmas sárga zsinagógáig a Haladás utcán és a Ţibleş utcai református templomig, aminek udvarán a már említett Károli Gáspár-szobornak adózhatunk figyelmünkkel.

Ha a helyi temetőket is ráérünk felkeresni, szintén híres személyiségekre bukkanunk: a Mesterrészi katolikus temetőben (Temető utca) például a híres piarista atyák és a 48-as honvédek mellett Fényi István költő sírja is helyet kapott, és a közelmúltban elhunyt Enyedi Zsolt zenész, fotós is itt alussza örök álmát. A Szőlő utcai református temetőben nyugszik Deák Endre lantművész, a Régizene Együttes alapító tagja, Ruha István hegedűvirtuóz, dr. Németi János egykori múzeumigazgató. A Kaplonyi úti katolikus temetőben alussza örök álmát Vénig László fotóművész.

Legvégül tegyünk említést a nagykárolyi színházi életről, melynek szentélyét, a Városi Színházat 1907. október 5-én avatták fel e szavakkal:

„Tavasz virult fel a zord tereken

Virág fakadt kemény sziklák között

Öröm ragyog a művész lelkeken

S az érző szív ma bokrétát kötött!

Mert áll a ház, megnyílt ma csarnoka:

Hideg kövekből-élő épület!

S mosolyg le róla lelkünk mosolya,

S derült szívekben ég a hevület!…

Tudták-e, hogy

amikor a Városi Színház megnyitóján megszólalt az egész színházi személyzet által énekelt Himnusz, a 700–800 főnyi közönség egyszerre állt fel helyéről, és szem nem maradt szárazon?

A színházat a kommunista idők átalakításai megrongálták, emiatt életveszélyessé nyilvánították, de szerencsére 2016-ra felújították, visszaadva régi dicsőségét.

Kellemes és hasznos barangolást kíván Nagykárolyban is a Szatmár Megyei Kulturális Turisztikai Iroda!

Márk-Nagy Ágota kulturális referens