„Legyen vidám és édes a következő éved!”
Hétfőn napszálltakor kezdődött a zsidó (más megfogalmazásban: zsinagógai) újév, a rós hásána, és szerdán napszálltakor ért véget a kétnapos ünnep — amely nem a tűzijáték, a pezsgőivás és konfettidobálás, hanem a lelki számvetés, az önvizsgálat és a bocsánatkérő imák ideje. De nem hiányzik az együttlét öröme, mint ahogy az édes falatok (az egyébként sós, de most megédesülő fonott kalács mézbe mártva, szintén mézbe mártott alma, mazsola, datolya) sem, hogy kellemes, vidám és édes legyen a következő év. A több mint 260 tagot számláló Szatmárnémeti Zsidó Hitközség számára annál is örvendetesebb volt az ünnep, mivel a budapesti Petrovics Péter személyében a két napon keresztül rabbi vezette az imaházi szertartásokat, imádságokat — és a Magyarhoni Zsidó Imaegylet (ZSIMA) partnerséget kötött a szatmári hitközséggel.
„Az utóbbi években nem csak a hitközség tagjainak száma bővült jelentősen, de igen aktív lett a vallási élet is, sokat tanulunk, sokat imádkozunk, s van ugyan négy előimádkozónk is, de sajnos hiányzik a rabbi. Ez a hiány, mondjam úgy, országos szintű: Romániában jelenleg 39 hitközség működik, és mindössze öt rabbi van — el lehet képzelni, mekkora az igény, mennyi meghívásnak kell(ene) eleget tenniük, főleg ünnepek idején. Egyik budapesti látogatásom alkalmával beszélgettünk — jobban mondva panaszoltam — erről a ZSIMA-t megalapító dr. Róna Tamás főrabbinak, aki megígérte, hogy igyekszik segíteni, annál is inkább, mivel az imaegyletet 25 rabbi alkotja. És a segítség most rós hásána ünnepére Petrovics Péter rabbi és Rosenfeld Dániel Imre kántor személyében megérkezett, s partnerségi együttműködést is kötöttünk a ZSIMA-val: amennyiben és amikor igényeljük, küldenek kántort, rabbit, segítenek a hitélet 'újraélesztésében', fellendítésében, de a vallási és vallással kapcsolatos világi rendezvények szervezésében, lebonyolításában, kiadványok szerkesztésében, megjelentetésében, beleértve az imakönyveket is, amelyekkel sajnos szintén nem vagyunk túl bőségesen ellátva” — mondta Adrian Beşa hitközségi elnök.
Nyitva állnak a sors könyvei
Rós hásána egyrészt a világ születésnapja, hiszen a zsidó hagyomány szerint 5782 évvel ezelőtt e napon teremtette Isten a világot, másrészt az ítélet napja is. Ezen a napon ugyanis nyitva van Isten előtt a három könyv, az élet, a halál, illetve az „eldöntendő kérdések” könyve, és az új esztendő első napján minden ember megítéltetik, és neve belekerül valamelyik könyvbe — de az emberek tíz napot kapnak, hogy végiggondolják cselekedeteiket, megbánják rossz tetteiket, hibáikat, jót tegyenek, javukra billentvén a mérleget, jobb viselkedést ígérjenek, imájukkal a Bíró kegyelmébe ajánlják magunkat, és „átimádkozzák magukat” az élet könyvébe. Jom kippur, a kegyelem utolsó napja a vallomás és bűnbánat kritikus ideje. Aztán amint a nap eltűnik a horizont mögött, a sors könyvei becsukódnak; a következő évre minden ember sorsa megpecsételődött. „Persze a rós hásánát megelőző hónap már a megtérés jegyében telik, hiszen nem egyszerű dolog sem számba venni, sem megbánni hibáinkat, vétkeinket — s én úgy gondolom, valamivel könnyebb helyzetben vagyunk, amikor az Örökkévalóval rendezzük ezt: ha látja tiszta szívből jövő, őszinte megbánásunkat, megbocsát. Sokkal nehezebb embertársunk elé állni, a szemébe nézve kérni megbocsátását. És nem is mindig sikerül, van, amikor egyszerűen fizikai okok miatt — épp ezért van a rós hásána és jom kippur közötti tíz bűnbánó nap, amikor mindent meg kell tennünk a siker érdekében, imáinkban folyamatosan kérve az Örökkévalót: ne engedje, hogy ugyanezeket a hibákat, vétkeket még egyszer elkövessük!” — magyarázza Petrovics rabbi, akivel a Szamos-part felé tartva beszélgettünk, ugyanis ott végezte a taslich szertartást: a kenyérmorzsát összegyűjtik, és beleszórják egy folyóba, mintegy jelképesen a vízbe vetve bűneiket, hogy ahogy a víz elviszi a morzsát, úgy vigye el bűneiket is, és tisztán kezdhessék el az új esztendőt.
Szabó Kinga Mária
