A Szamos plusz ünnepi összeállítás, mérföldkő jellegű kiadvány
A Szamos nem helyettesíti a Sugárutat, és a Sugárút nem helyettesíti a Szamost, ugyanis más céllal, különböző kiindulópontokkal jöttek létre, és ennek megfelelően alakult az évek során a tartalmuk, kinézetük, népszerűségük.
A mostani és az 1869-ben indult — több alkalommal megszűnt és újraindított — Szamos között csak névazonosság van, aki ismeri a korabeli, 140–150 éves és későbbi lapszámokat, pontosan tudja, miről beszélek, aki nem, az a Hungaricana világhálós oldalon utánanézhet. Lényegesen több a párhuzam, hasonlóság a jó másfél évvel ezelőtt megjelent folyóirat és a 2005-ben indult melléklet között.
Mivel egyrészt a Sugárút képzőművészeti rovatát szerkesztem, másrészt a 2005 táján létrejött Szamos című kulturális mellékletnek szerkesztőbizottsági tagja voltam, valamint a tavaly megjelent új változatnak rendszeres munkatársa, úgy gondolom, magyarázattal tartozom ezért a „kettősségért”. Korunk kulturális igénye, az írók, olvasók érdeklődési köre árnyalt, sokrétű, és még a fent említett két folyóirat se elegendő valamennyi elvárás kielégítésére. Ezeknek a fórumoknak a jól ismert írók, művészek, történészek, pedagógusok mellett lehetőséget kell adniuk a megnyilvánulásra a kevésbé ismert, de a közösség számára fontos kulturális tevékenységet végző önkénteseknek, szárnypróbálgató fiataloknak, a helytörténet iránt érdeklődő szatmári polgároknak ahhoz, hogy megfogalmazzák a véleményüket különféle, a közösséget közvetve vagy közvetlenül érintő ügyekben. Nem csak az elit, a vájtfülű keveseknek szánt művészet a tét, hanem a kultúra egésze, a hagyományok ápolását, a népi kultúrát, pszichológiát, pedagógiát, filozófiát, történelmet, közgazdaságot, a médiumok szerepét is beleértve.
Többek között egy, a megítélésem szerint nagyon fontos szerepkört vállalt fel a Szamos, a fiatal tollforgatók bátorítását. Elek György főszerkesztő erről a következőket írja a Szamos plusz (Profundis Kiadó, Szatmárnémeti, 2020) kiadvány előszavában: „Közlési lehetőségeket kapnak a megyében élő tollforgatók, elsősorban a diákírók. Eddig száznál több diákíró közölt a Szamosban, bátorságot kapva az írásra. Nem lesznek valamennyien írók és költők, de jó jel, hogy közülük többen már egyetemeken tanulnak tovább, vagy rangos kulturális intézményekben tevékenykednek.”
A Szamos plusz ünnepi összeállítás, mérföldkő jellegű kiadvány, lényegében összképet nyújt azokról a témákról, problémakörökről, amelyekkel a folyóirat az utóbbi bő másfél évben megszakítás nélkül foglalkozott.
Megítélésem szerint Elek György főszerkesztő és Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke bevezető szövegei után érdemes elolvasni Robert Laszlo, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont menedzsere sorait is. Valamennyien, Máriás József újságírót, irodalomtörténészt is beleértve szeretettel és lelkesedéssel üdvözölték ennek az új kiadványnak a megjelenését.
A Szamos plusz című, 115 oldalas összeállítás három fejezetet tartalmaz, az első az Esszék, tanulmányok címet viseli. Itt olvashatjuk Reszler Brigitta pszichológus Dilemma című írását, amelyben a szerző egy évtizedek óta aktuális kérdésre keresi a választ: Menjek vagy maradjak? Őt számos más, a fiatalokat közvetlenül érintő probléma is foglalkoztatja, többek között a médiával való, nem mindig egészséges, természetes kapcsolatuk is. Juhász Zita közgazdász a 21. századi „női lét csodájáról” közöl írást, körbejárva azokat a lehetőségeket, feladatokat, kihívásokat, amelyekkel a szebbik nem képviselői naponta szembesülnek a folyamatosan változó világunkban. Ő a szerzője az Információ, mint érték című jegyzetnek is.
Jáger dr. Péter Mónika magyar nyelv és irodalom tanár a 21. századi irodalomtanítás helyzetéről és lehetőségeiről értekezik, több aktuális feladat mellett a fiatalok értő olvasóvá neveléséről is. Király Lajos pasztorálpszichológus, református lelkipásztor egyház és kultúra egymásra utaltságáról, szimbiózisáról közli gondolatait. Lakatos Fleisz Katalin (társult egyetemi oktató, BBTE) már az írása címében is egyértelműen megfogalmazza a választ az általa feltett kérdésre: Itthon maradni.
Bálint Katalin pszichológus, meseterapeuta szomorú aktualitású példát feszeget Szorongásból pánikba, hova is halad a világ? című jegyzetében, a mindennapi mese fontosságára, gyógyító erejére hívja fel a figyelmet. Barkász Gabriella közgazdász A pénz és a fiatalok címszó alatt arra figyelmeztet, hogy a pénzhez való viszony felelősség, annak észszerű felhasználása tanítható és tanítandó képesség.
Dr. Frigy Szabolcs iskolapszichológus, egyetemi oktató úgy gondolja, hogy „a nevelés mindig célirányultságot jelent”, arra emlékeztet tehát, hogy a céljainknak jól körvonalazott, meghatározó szerep jut. Barakonyi Gergő közvetlen aktualitású jelenségről, a „kiterjesztett” iskola lehetőségeiről, a digitális felzárkózásról a szükségállapotban, annak pozitív és negatív hozadékairól osztja meg gondolatait. Végül dr. Szőcs Péter Levente A történelmi Szatmár vármegye múltjának kutatása és a Szatmár Megyei Múzeum című, összefoglaló jellegű írásával színesíti a fenti palettát.
A kötet második fejezete interjúkat tartalmaz. Ismert személyiségek, a Szamos munkatársai és mások is nyilatkoznak korunk aktuális kérdéseiről, válaszokat keresve a legtöbbeket foglalkoztató problémákra. Fleisz Kinga pszichológust Elek György kérdezte arról, hogy mit jelent lányból nővé, fiúból férfivé válni. Czumbil Bernadett zongoraművész arról nyilatkozott szintén neki, hogy zenei téren új szokás van kialakulóban Tasnádon.
Fehér Imola a kolozsvári Balázs Imre József romániai magyar költővel, irodalomkritikussal, szerkesztővel, irodalomtörténésszel beszélgetett, Megyeri Tamás Róbert Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójával készített interjút arról, hogy „az olvasáskultúrán kellene valahogy javítani.”
Bessenyei Gedő István a Harag György Társulat élén eltöltött öt év erőfeszítéseiről, feladatairól, sikereiről nyilatkozik Elek Györgynek. Ugyancsak ő kérdezi Talián Krisztián pszichiátert az apa-anya-gyerek viszonyokról a 21. században, dr. Frigy Szabolcs a kultúra fogalmi, tartalmi változásairól osztja meg gondolatait Elek György kérdéseire.
A harmadik, utolsó fejezet címe: Évfordulók, életművek. Ezúttal három közismert szatmári személyiség: Békéssy Erzsébet, Muhi Sándor és Veres István ír a pályájáról, szakmai erőfeszítéseiről, azokról a kihívásokról, feladatokról, amelyekkel az eltelt évtizedekben szembesültek.
A kötetet a kiadvány szerkesztőjének, Elek Györgynek az utószava zárja. Sokatmondó címe van írásának: Kultúrharcban békeidőben. Ebből emelek ki egy rövid, de megítélésem szerint jellemző részletet: „Az elmúlt három évtizedben bekövetkezett politikai, társadalmi és gazdasági változások hatására átalakult a lakosság kultúrafogyasztási szokása, a kultúra iránti érdeklődése, ugyanakkor változásokon megy át az értékek megítélése, valamint más szempontok szerint ítélik meg, hogy mi a tömeg- és mi az elitkultúra. Ezek a változások megnehezítik azoknak az állami és önkormányzati döntéshozóknak a dolgát, akiknek az a feladatuk, hogy megítéljék, melyek azok a kulturális tevékenységek, amelyek anyagi támogatásokhoz juthatnak. Mivel a döntéshozók választások útján jutnak pozíciókba, igyekeznek olyan kulturális tevékenységeket támogatni, amelyek minél szélesebb körben jutnak el a kultúrafogyasztókhoz.”
Olyan összetett, széles témakört felölelő, jellegzetesen szatmári kötetet tarthat a kezében rövidesen az érdeklődő, amely amellett, hogy aktuális, közérdekű, sokakat érdeklő kérdésekre keres kézzelfogható, mindennapi életterünkhöz kötődő, közérthető válaszokat, egyúttal színes, hangulatos és olvasmányos is.
Azt nehéz lenne megmondani, hogy pillanatnyilag mennyire népszerű a nyomtatott sajtó a virtuálishoz viszonyítva, sokakat évek óta foglalkoztat ez a probléma is, a jövő ad választ majd rá. Bármi lesz a válasz, a forma mindig másodlagos marad, a tartalom a fontos. Nem tudom, milyen formát, formákat választ majd a jövő nemzedék a maga számára ahhoz, hogy a fenti és az új, legújabb kulturális tendenciák érvényre juthassanak, széles körben terjedjenek, de ez már nem a mi dolgunk. Nekünk azt kell ápolnunk, bővítenünk, gazdagítanunk, ami pillanatnyilag a rendelkezésünkre áll és a belátható jövőben rendelkezésünkre állhat. A Szamos folyóirat és a Szamos plusz kiadvány ezt teszi szakmai igényességgel, elkötelezettséggel, néha igen nehéz, kedvezőtlen körülmények között is, amiért dicséret illeti azokat, akik létrehozták, támogatják, működtetik.
Ehhez a feladathoz kívánok a továbbiakban szerkesztőnek, munkatársnak, olvasónak, érdeklődőnek egészséget, kitartást, sok sikert, egy pillanatig sem feledve, hogy mindenért, amit az öröklött kulturális vagyonunkból sikerül megőrizni, továbbadni, mi vagyunk a felelősek.
Muhi Sándor
