Tudni kell, hol a határ

Ne menjünk most nagyon bele a kérdés boncolgatásába, maradjunk csak az élelmiszer-fogyasztásnál! Úton-útfélen találkozunk azokkal a felhívásokkal, hogy támogassuk a hazai termelőket azzal, hogy tőlük vásároljuk meg azokat az élelmiszereket, melyeknek, ha úgy akarjuk, megnézhetjük a termesztési helyét és módját, ellentétben azokkal a termékekkel, melyeket a bevásárlóközpontokban vásárolunk meg. Ezek a termékek látványra szépek, és olcsóbbak, mint a hazai termékek.

Az idősebbek még visszaemlékeznek arra az időre, amikor az emberek nagy része ősszel igyekezett megvásárolni télire a krumplit, amit nem mindenki tudott a legmegfelelőbb helyen tárolni, ezért egy része elromlott, a másik része pedig kicsírázott… Ma már a legtöbben bemennek az üzletbe, megvásárolják a hasábokra vágott és lefagyasztott krumplit, és mehet is a forró olajba. Kevesen teszik fel a kérdést maguk számára, hogy honnan származik ez a krumpli, és milyen körülmények között, milyen feldolgozási módszerek után jutott el a tányérig, a lényeg az, hogy kevés előkészítéssel, gyorsan az asztalra kerül, nem kell sokat bajlódni vele.

Azok az emberek, akik a gyors megoldásokat keresik, közben az egészséges életmódról is beszélnek. Meg sem fordul a fejükben, hogy azok a tökéletesnek tűnő zöldségek, melyeket elkerülnek a kártevők, mennyi vegyszert tartalmaznak, milyen génmódosítási folyamatokon mentek át. Első a kényelem, az, hogy minden egy helyen megvásárolható, és kevés munkával előkészíthető.

Nagyon sok helyi termelő fejlődött már oda, hogy látványra az importból származó élelmiszerekhez hasonló termékeket állít elő sokkal jobb minőségben, mégsincs rá kereslet, még akkor sem, ha a termékeit házhoz szállítja. Az, hogy egyet mondunk, és mást cselekszünk, kezd természetessé válni — vagy inkább elfogadottá —, s közben úgy teszünk, mintha épp ez ellen harcolnánk. Nyilatkozatokban harcolunk azért, hogy kevesebb műanyag csomagolást használjunk, de mi magunk is műanyag zacskókat és más műanyag tárgyakat használunk. Fontosnak tartjuk az egészséges táplálkozást, de amint fentebb írtam, sokkal többet adunk a külsőségekre és a kényelemre, mint az egészséges élelmiszerek fogyasztására.

Külön figyelmet érdemel a vízfogyasztás. Egyetértünk azzal, hogy minél kevesebb vizet használjunk, de másfelől azt halljuk, hogy mindent alaposan meg kell mosni folyó vízben, és a testi higiénia is sok víz használatát követeli meg.

Az évszázados hagyományok megőrzése összeegyeztethetetlen a ma elvárásaival, s ez érvényes a fogyasztásra és a kényelem megteremtésére is. Talán azoknak van igazuk, akik azt tartják: mindenben kell tudni, hogy hol a határ.

Elek György