Szórakozásnak indult, hivatása lett
— Kérlek, mesélj röviden magadról!
— 2000. május 5-én születtem Halmiban. Itt végeztem az általános iskolát, majd a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségiztem biológia-kémia szakon. 2008-ban kezdtem néptáncot tanulni Halmiban, Szarvas Károly oktatótól. Akkor nagyapám helyi tanácsos volt, ő kezdeményezte, hogy induljon be a néptáncoktatás a községben. Három év után Szarvas Károly meghívott az Egri Csodaszarvasba, majd megalakította a Szamoshát néptáncegyüttest, ami megszűnt, majd a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont indította újra 2015-ben, ez az együttes ma is működik.
— Hogyan szeretted meg a néptáncot?
— Az elején azért mentem táncolni, mert küldtek otthonról. Hamar megszerettem, annak ellenére, hogy nem én választottam ezt a szórakozást, egy pillanatra sem tűnt tehernek számomra. Amikor 2015-ben eljutottam a marosszéki Jobbágytelkére egy népzene- és néptánctáborba, megtapasztaltam, hogy milyen a néptánckörnyezet, ott fertőződtem meg a néptánccal. Akkor még nem gondoltam arra, hogy ez lesz a munkám és a hivatásom. Két év múlva hallottam, hogy Marosvásárhelyen van koreográfus szak. Miután jobban megérdeklődtem, hogy ez miből áll, kiderült, hogy elég keveset foglalkoznak néptánccal. Egy év múlva az avasújvárosi néptánctáborban Benedek Árpád néptáncoktató mondta, hogy a következő évben indul a kolozsvári Sapientia Egyetemen a táncpedagógiai szak. Végül az elmúlt évben nem indult be, mert nem kapták meg az akkreditálást. Ebben az évben indul el a képzés, tíz ingyenes és öt fizetéses hellyel. Nem lehet még tudni, hogy a mesteri képzés Kolozsváron lesz vagy Budapesten.
— Milyen lehetőségek vannak az egyetem elvégzése után?
— Lehetek táncművész és néptáncpedagógus. Én néptáncpedagógus szeretnék lenni. Nem szeretnék profi együttesekben táncolni. Ma már az együttesekben több a színészet, mint a néptánc. Néptáncot szeretnék oktatni, mert ezt szeretem, egyébként nagyon hiányzik Szatmár megyében egy szakképzett néptánctanár. Sokan tanítanak néptáncot, de kevesen úgy, hogy megmaradjon annak a táncnak a sajátossága.
— Úgy tudom, már tanítottál néptáncot. Milyen eredménnyel?
— Az elmúlt évben tanítottam Kökényesden, Sándorhomokon, Vámfaluban és Halmiban. Mindenhonnan pozitív visszajelzések érkeztek. Nagyon sok gyerek és fiatal szereti a néptáncot, pedig elég sok nehézséget okoz az, hogy iskolai program és munka után, a szabadidőt feláldozva járnak a próbákra. Vámfaluban körülbelül hatvan gyerek járt táncpróbára minden korosztályból.
— A néptáncoktatás milyen mértékben történik szabályok szerint, és milyen mértékben ösztönösen?
— Az életben minden szabályok szerint működik, a néptánc is. A szabályokat be kell tartani, a táncot fel kell építeni, utána magunk alakítjuk a táncokat. Nem az a cél, hogy a néptáncot tanulók utánozzanak ismert néptáncosokat. Ma már a néptánc nagyon sokszínű. Régebben a táncot tájegységekre bontották le, ma már lebontják falvakra, a falvakon belül egyénekre is. Minden táncos ki kell alakítsa a maga stílusát, természetesen betartva az illető tánc stílusát. Sajnos sok helyen elég rossz irányba halad a néptánc. Sok helyen táncházban is alkalmaznak koreográfiát.
Elek György
