„Színház az egész világ”… de milyen ez a világ?
A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium a magyarországi Giving Hungary Alapítvánnyal és az Abacusan Stúdióval, illetve a szlovákiai Digitalna Intelligencia Alapítvánnyal közösen egy Erasmus+-projektben vesz részt, mely 2021. április elsejétől 2023. január 31-ig tart majd. A STAGE munkacímet viselő pályázat összköltségvetése 274 648 euró, melynek egynegyede jut a szatmári iskolának, tájékoztatott Pataki Enikő igazgató.
A projekt célja egy olyan mentorprogram kidolgozása, mely a járvány okozta problémákat, konfliktusokat, változásokat kíséri figyelemmel a tizenévesek — egyéni, illetve kortárs csoport — életében, illetve mindezekre a drámapedagógia, a színjátszás eszközeivel reflektál a digitális kultúra és művészet kontextusában.
„Partnereink olyan alapítványok, amelyek fiatalokkal foglalkoznak, internetfelhasználással, ugyanakkor nagyon figyelnek arra, hogy tudatossá tegyék az internetfelhasználást a diákok körében, és tudatosítsák bennük azt, hogy az internet okos használata az, ami jó, merthogy vannak az internetnek veszélyei. Ezeknek a kivédéséhez a tudatosítás az elsődleges. Ehhez a célhoz hozzátevődött mindaz, amit a járványhelyzet hozott, az online térben való munkavégzés, tehát megváltozott a tanuláshoz és munkához való hozzáállásunk. Nagyon gyorsan és nagyon hirtelen bekövetkezett változásról van szó, és ez magával hozott egy csomó olyan emberi konfliktushelyzetet és olyan emberi kapcsolati változást, melynek a hosszú távú eredményei valószínűleg a jövőben fellépnek” — fogalmazott az igazgatónő, rávilágítva egyben a projekt céljára is, ami nem más, mint feltérképezni ezeket a helyzeteket, és szembenézni ezekkel a konfliktusokkal a művészet és színjátszás eszközeit felhasználva.
Olyan interaktív amatőr színházi produkciók létrejöttét tűzték ki célul, amelyek segítségével a fiatalok kifejezhetik az őket foglalkoztató kérdéseket, a közönséget is bevonó interaktív játékok és beszélgetések során pedig megoldási mintákat kereshetnek. „A gyerekekkel egy olyan előadás-sorozatot hozunk létre mind a három országban, amelyet maguk a gyerekek építenek fel, 16–17 éves diákokról van szó. Ők dolgozzák fel ezeket a témákat, azt, hogy hogyan jelennek meg az ő életükben. Tehát nem ugyanazt a darabot fogja minden pályázatban részt vevő szervezet létrehozni, hanem egy-egy kérdéskör köré épülőt, és azután majd mindebből születik egy negyedik összeállítás, egy összegző darab is a végén, amit egy tábor keretében állítanak majd össze. Ez lesz a záráshoz vezető utolsó fázis.
A mi részünk pontosan a kapcsolattartásnak a megváltozása, az, hogy milyen konfliktusok keletkeztek a diákokban, egyáltalán az emberi kapcsolatokban a járvány előtti és utáni időszakban” — magyarázta Pataki, hozzátéve, hogy olyan módszertani kézikönyvet is létrehoz a pályázatban részt vevő tanári és szakértői gárda — mivel ebben a pályázatban nemcsak tanárok vesznek részt, és nemcsak drámapedagógusok, hanem pl. internetbiztonsággal foglalkozó jogászok is —, ami a pályázat után is segíti a pedagógusokat, illetve a fiatalokkal foglalkozó szervezeteket, amelyek szeretnék megbeszélni ezt a diákjaikkal. Tehát nemcsak a forgatókönyvet kapják majd meg angol, magyar, román és szlovák nyelvre lefordítva, hanem minden olyan módszert is, mely lépésről lépésre segíti azokat a tanárokat, akik ezt a módszert szeretnék kipróbálni. Ugyanakkor pedig van ennek a pályázatnak egy mentorképzés része is.
„A dráma eszközével szeretnénk majd választ találni olyan helyzetekre, melyeket maga az internet és az online térbe való költözés hozott, pl. milyen a biztonságos internet, meddig terjed az egyén, és honnan kezdődik a közösség felelőssége, tehát egyéni és közösségi felelősségvállalás a hétköznapi életünk minden szakaszán, de különösen ezekre a helyzetekre kibontakoztatva, a szolidaritás, ami egészen új értelmet nyert, a megváltozott élet- és szociális helyzetek hogyan hatnak a fiatalokra. Ez egy nagyon komoly kérdéskör, hogy hogyan változott meg a kapcsolattartás, és ez milyen konfliktusokat okozott, hogyan változtatta meg a vészhelyzet az emberi kapcsolatokat. Mi kíváncsian várjuk ezeket az alkotásokat” — fogalmazott az igazgatónő.
A kölcseysek a projekt keretében most válogatják össze a csapatot, akikkel dolgozni fognak a következő hónapok során, elsősorban a most kilencedik osztályt végzettekre fókuszálnak, hiszen két és fél év során ők fogják a csapat magját képezni. Eddig már lezajlott egy válogató, amivel megpróbálták feltérképezni őket, írtak egy-egy kis forgatókönyvet, és ezek kielemzése után már elkezdték kiépíteni azt a csapatatot, amelyik ezzel foglalkozni fog. A projekt keretében már voltak online találkozások. Amit még érdemes tudni a projektről, az az, hogy jelentős részben angol a munkanyelv, részben pedig magyar. A gyerekek a színdarab létrehozása során a magyar nyelvet használják, ám az utolsó színdarab létrehozása során az angol nyelv kap majd főszerepet.
„Bízom benne, hogy egy jó dolog lesz ez a projekt. A színjátszás, a dráma olyan fontos eszköze a nevelésnek, melyet nem helyettesíthet a számítógép, mert nagyon emberi oldalát emeli ki a dolgoknak, és egy olyan transzdiszciplinaritás felé vezet, ahol sok minden eszközt kell megvalósítani, sokféle tudásból tevődik össze az, ami végül is megszületik. A Kölcseyből hat tanár vesz részt: Orbán Emőke és Francia Réka angoltanárok, Fazekas Emőke és Fisár Erika magyartanárok, Csorján Árpád, a színjátszókör vezetője és jómagam. Mindegyikőnknek van egyrészt pályázati, másrészt drámapedagógiához kapcsolódó tapasztalata, illetőleg bevonhatunk és be is fogunk vonni olyan fiatal szakembereket, akik ezen a területen tudnak velünk együttműködni, akár a színházból, akár volt színjátszósaink közül kerülnek ki. Felvettük a kapcsolatot Besenyődi Judittal és Keresztes Ágnessel. Úgy gondolom, az iskola és a diákok számára egy jó dolog van születőben” — összegzett Pataki Enikő.
Sógor Beáta
