Cserediáknak lenni jó!

Más iskolák padjaiba próbálták ki magukat a kölcseys diákok: egy teljes héten át négyen a budapesti Ady Endre Gimnázium diákjaivá váltak, ketten pedig a miskolci Lévay József Református Gimnázium padjaiba „olvadtak be” ottani tanulóként. 

Pataki Enikő igazgatónő a Kölcsey Ferenc Főgimnázium a cserediákokkal szervezett csütörtöki találkozón elmondta, hogy az idei cserediákprogramok nem első alkalommal valósulnak meg, régebben ugyanis Misolcra és Nyíregyházára is jártak a kölcseys gyerekek, ám a járvány miatt egy időre megszakadtak a határont túli cserék és találkozások. Elmondta azt is, hogy Farkas Zoltán tanár úrral és az Ady Endre Gimnázium igazgatónőjével már rég eltervezték, hogy beindítják az Ady-Kölcsey testvériskolai cserediákprogramot, és ennek – mint kiderült – idén jött el az ideje.

Ebből kifolyólag először négy kölcseys diák – Sike Hanna, Barkoczi Zsófia, Kécz Tímea és Demeter Mátyás – töltött egy hetet a budapesti  Ady Endre Gimnáziumban, ahonnan vasárnap tértek haza a pesti iskolából érkezett négy cserediákkal – Varga Petrával, Legén Tímea Szonjával, De Marcos-Szigeti Paulával és Máté Gáborral, akiknél a négy szatmári diák szállt meg ottléte alatt.

Hatalmas élmény, sok szép emlék

A kölcseys diákok beszámolója alapján igencsak élménydús hetet töltöttek a pesti iskolában és ottlétük alatt megtapasztalhatták Budapest hétköznapi arcát, amely elmondásuk szerint eltérő attól a Budapesttől, amelyet kirándulásaik alatt láthattak.

Az érdekes, itthonitól kissé eltérő tanórák mellett számos programon is részt vettek a szatmári cserediákok: Pinceszínházban jártak, meglátogatták a Budai várat, megnézték a nemrég nyílt Szent István termet tárlatvezetéssel, a Szemő-hegyi barlangban is voltak kirándulni, buliztak az ottani diákokkak, illetve Börzsönybe is kirándultak, ahol Farkas Zoltán tanár volt a vendéglátójuk.

A beszámoló során a kölcseys diákok főleg a román és magyar oktatási rendszer közötti különbségeket emlegették. Furcsának találták a 45 perces órákat, a megszokottnál több kötelező órát (például a történelmet), a heti 5 testnevelésórát, és azt, hogy a pesti iskola annyira nem orientált humán és reál irányú – csak faktokat lehet választani, így nem lehet olyan szinten szakosodni, mint a Kölcseyben. 

„Én nagyon örülök, hogy elmentem erre a programra, hiszen olyan barátságok is kötődek, amik szerintem nagyon szorosak és nagyon jók” – magyarázta az egyik cserediák.

A budapestiek is szeretik Szatmárnémetiben

Vasárnap esti érkezésük óta a négy budapesti cserediák is szokja a Kölcsey padjait: nekik az 50 perces órák tűnnek furcsának és az, hogy tőlük eltérően itt az adott osztályoknak van „saját termük”, náluk ugyanis a tanárok után kell alkalmazkodjanak a diákok – magyarán minden óra után más terembe „vándorolnak”. Azt is kiemelték, hogy másak a nyelvvizsgák, illetve az otthoni tanár-diák kapcsolatot közevetlenebbnek találják az itteninél.

Ami a programokat illeti, a budapesti cserediákokat is széles választék várta: múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt az Iparosotthonban, részt vettek a március 14-i színházi ünnepségen, majd a március 15-i felvonuláson, ellátogattak Sződemeterre és Nagykárolyba (ahová velük tartottak a miskolci cserediákok is), pénteken pedig csatlakoznak a KÖFEDISZ összerázó táborához, amelyet a Szejke-tanyán rendeznek meg.

„Szerintem nagyon érdekes volt számunkra. Megélni azt, hogy milyen egy más rendszerben tanulni – vagy milyen lehet. Bár szerintem nyilván nem kell igazán megtanulunk, amit itt tanítanak, így lazább volt ez a hét most nekünk, de szerintem tényleg érdekes volt csak a rendszert figyelni, meg hogy milyen a tanár-diák viszony, vagy a követelmények.” – vallotta az egyik diák.

Miskolcon is jól telt a hét

Varga Valéria és Varga Valentina a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban töltötték az elmúlt hetet, helyükbe pedig Stefán Ádám és Rubi Kristóf érkezett az ottani iskolából – a pesti programmal ellentétben tehát ezek a cserediákok nem talákoztak, hiszen egyidejűleg ültek be egymás iskolapadjába.

A szatmári lányok hét közben a kollégiumban, hétvégén pedig annál a családnál szálltak meg, akiknek a gyereke éppen Szatmárnémetiben volt, a Kölcseyben. Mivel egy református gimnázium padjaiba kerültek, meglepte őket a reggeli, 7:45-kor kezdődő évfolyamáhítat, a 40 peces órák és csúsztatott szünetek. Pesten járó kölcseys társaikhoz hasonlóan ők is furcsállták a heti 5 testnevelési órát, a 20 perces osztályfőnöki órákat, valamint a három csoportba osztott osztályokat.

Az iskola mellett természetesen ők is több programon is részt vettek: játékosan fedezték fel Miskolcot, ismerkedős összejövetre mentek el – amelyet az iskola diákpresbitériuma szervezett –, illetve Szerencsre és Sárospatakra is kirándultak, ahol a helyi nevezetességeket nézték meg – a hétvégi programot a befogadó család szervezte, amely során a lányok Egerbe látogattak.

„Bízunk benne, hogy ez egy olyan program volt, amin jól érezték magukat a gyerekek, mert igazából ez volt a célja, hogy jól érezzék magukat, szülessenek új barátságok, tekintsenek be egymás életébe kicsit.” – magyarázta Pataki Enikő.

A terv kétségkívül megvalósult, hiszen a diákok egyhangúan jelezék, hogy nagyon jól érezték magukat a másik iskolában és örülnek annak, hogy részesei lehettek a programnak.

„Az biztos, hogy arra mindenképpen jó volt ez a cserediák kapcsolat, hogy azt lássák, hogy igazából nagy különbségek nincsenek a rendszerek között: a diákok mindenütt diákok, a tanárok mindenüt tanárok –  ugyanazokkal az árnyas oldalakkal vagy pozitív oldalakkal –, tanulni mindenütt kell, sok óra mindenütt van, tehát egy kicsit talán reálisabb képet kapnak egymás világáról, mert egy kicsit belekukkantottak és az egy érdekes tapasztalat, érdekes történet lett.” – summázta a programot Pataki Enikő.

Szabó Beatrix