Szeretetátadás — szeretetelfogadás — szeretet-visszautasítás (III.)

A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató, Szabó-Thalmeiner Noémi egyetemi oktató, Békéssy Erzsébet természetvédő, dr. Király Lajos református lelkipásztor, pasztorálpszichológus, dr. Jáger-Péter Mónika magyartanár, Bálint Katalin mesepszichológus, dr. Tallian Cristian pszichiáter, Juhász Zita közgazdász, Matusinka Beáta kommunikációs szakember, Lepedus István tanácsadó és tréner. A beszélgetést moderálta: Elek György.
Jáger-Péter Mónikának pedagógusként és szülőként az a véleménye a szeretetről, hogy a gyerekek azok, akik a leginkább igénylik, és akiknek az életében talán a legfontosabb lenne a szeretet. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a felnőtteknek — szó volt párkapcsolatokról és házasságokról —ne lenne szükségük szeretetre vagy megerősítésre a társuktól, viszont a gyerekeknek az egész személyiségük ebben a légkörben kellene hogy fejlődjön. Sajnos nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy ez hiányzik. Jáger-Péter Mónika elmondta, hogy a saját kislányán tapasztalja azt, hogy amikor hazaérkezik, igényli a testi kontextust: egy érintést, egy ölelést, egy simogatást. Az iskolában hátrányos helyzetű családokból érkező vagy család nélkül felnőtt gyerekekkel is találkoznak a pedagógusok. „Gyakran lehet tapasztalni, hogy ezeknek a gyerekeknek az életéből nagyon hiányzik az érintés. Lehet, hogy ezek a gyerekek rosszcsontok, de lehet érezni, hogy a szülői szeretetet, a támogatást vagy a feltétel nélküli szeretetet nem kapják meg. Néha odajön hozzám egy-egy gyerek, és megölel. Nap mint nap találkozunk szomorú esetekkel, nemcsak szülőként, hanem pedagógusként is oda kell figyelni, hogy a gyerekek minél több szeretetet és megértést kapjanak. A gyerekek nem feltétlenül az okostelefont igénylik, hanem a minőségi együttlétet. Mindannyiunknak a munkája nagyon sok időt vesz igénybe, a szülők fáradtan, ingerülten érkeznek haza a munkából. Sajnos ez a rohanó életnek az átka, hogy a gyerekek egyre kevesebb szeretetet, minőségi időt kapnak a szüleiktől” — véli a pedagógus.
Juhász Zita elmondta, hogy a szeretet ünnepére készülve, közeledve a meghittebb időszakhoz azt vette észre, hogy úgy a járványhelyzet miatt, mint a szeretetteljesség megerősödése miatt az idős generáció az, amelyik elkezdte cselekvő szeretetté tenni mindazt, amit megélt ebben a periódusban. Tagjai azok, akik talán a legjobban átérezték, mit jelent a távolságtartás, a fizikailag és a lelkileg történő eltávolodás. Az elején még felhívtuk az időseinket, még fontosak voltak. Két hónap távlatából a telefonok elcsendesedtek, már nem kérdezte meg őket senki, hogy mit kell vásárolni, és hogy vannak. A Maurer Alapítvány — Zita a civil szervezet gazdasági referense — egy felhívást intézett a közösség felé, tartósélelmiszer-gyűjtést hirdetett a rászoruló — leginkább sokgyerekes — családok számára. Nagyon sok idős személy jelentkezett egy kis élelmiszercsomaggal, akik elmondták, hogy nem volt sok pénzük, nem tudtak jelentős mennyiséget vásárolni, de a csomagoláson és a hozzáálláson látszott, hogy nagy szeretettel adták. Az idősek számára a szeretet abban is megnyilvánul, hogy ők még képesek adni, tehát számítanak, fontosak még valaki számára. Aki tud adni, és megtapasztalja, hogy valaki rászorul az ő segítségére is, sokkal szeretetteljesebbé válik számára az ünnep.
Juhász Zita arról is beszélt, hogy a nappali központjukban foglalkoznak gyerekekkel is. Most jött el az az idő, amikor minden gyerek szeretetteljes légkörbe érkezik, sikerült kialakítani egy olyan közösséget, ahol jó hangulatban zajlanak a beszélgetések, terápiák. Amikor meghívnak egy előadót, mindenki csendes, visszahúzódóvá válik. Ha megkérdezik őket, hogy ez miért van így, azt a választ adják, hogy: „Titeket már szeretünk.” Azokban a családokban, ahol jó módban nő fel a gyerek, és megkap mindent, amit csak megkaphat, sokszor nagyon sok a probléma. Amikor ezekkel a gyerekekkel mélyebben elbeszélgetnek, kiderül, hogy kevés időt töltenek a szüleikkel, mélyebb és minőségibb közös tevékenységekre vágynak a családjukkal. A gyerekek a tükrei a családban lévő kapcsolatoknak. A gyerek, ha nem látja a szülői pozitívumokat, előbb-utóbb meglátszik rajta a szeretetnélküliség. Juhász Zita kitért arra is, hogy nagyon szép a karácsonyi ünneplés, de sok helyen nagyon sivár, nincs benne szeretet. A családtagok rohannak mindent beszerezni, mindent elkészíteni, mindent elintézni, s végül elmarad a karácsony igazi lényege. Sokat kell még érni ahhoz, hogy értékteljes és szeretetteljes legyen a karácsony. Több tartalmat kellene adni az ünnepeknek és a hétköznapoknak is — véli a közgazdász.
Matusinka Beáta elmondta, hogy a kerekasztal-beszélgetés délelőttjén szeretett volna egy kicsit olvasgatni, hangolódni az aktuális témára, viszont már napokkal korábban megbeszélte a fiával, hogy mézeskalácsot sütnek. Amikor hazaérkezett az óvodából, két opció volt, mert előtte nem jutott idő a hangolódásra: vagy mézeskalácssütés, vagy felkészülés. Természetesen a mézeskalácssütést választotta. A gyerek nagy várakozással és visszaszámlálással készült a mézeskalácssütésre. Beáta elismerte, hogy rá is átragadt az a különleges érzés, megértette, milyen nagy élmény az, amikor együtt sütnek. Ez egy olyan tevékenység volt, ami kiszakította mindkettejüket a mindennapok általánosságából. Elmondta, hogy mindig úgy látta, hogy a szeretet, az idő és a tevékenység valahogy összefüggő fogalmak, és nagyon fontos megfelelő mennyiségben és minőségben időt szánni olyan tevékenységekre, amelyeket szeretünk, olyanokkal, akiket szeretünk. Nagyon sok esetben ott mehetnek el dolgok — emiatt talán az önmagunk és mások felé irányuló szeretetre sem marad már elég tér —, hogy sokan olyan tevékenységekbe fektetnek aránytalanul sok időt és energiát, melyeket valójában nem szeretnek. A két éve működő életmódmagazinjával is olyan tevékenységeket közelít meg, amelyek inspirálók lehetnek a mindennapok méltó megélésében. És ha az ember méltó módon éli meg a hétköznapok forgatagát, szereti mindazt, amivel és akikkel az ideje nagy részét tölti, így talán a megmaradó szabad idejét is más minőségben tudja megélni, másként tud kifelé és talán befelé is szeretni.
Egy másik gondolat, ami megfogalmazódott Beátában a szeretet kapcsán, szintén egy személyes dolog. Az év elején Afrikában töltött két hetet, ahol megtapasztalta, hogy az egyszerű társadalmakban mennyire egyértelműek a szeretet kifejezési eszközei. Egy társasággal ment egy terápiás témában, Romániából húszan mentek, valamilyen szinten mindenki az érzelmeivel akart dolgozni, úgyhogy valamilyen szinten mindenki intellektuális munkát végez. A helyiek, akiknek a nagy része egyszerű, főként manuális tevékenységet végez, annyira egyértelműen ösztönszerűen viszonyultak az érkezőkhöz. A helyszín egy nagyon jó közeget teremtett, hiszen lüktet a helyből a vitalitás, az emberekből az életszeretet. A modern társadalmakban ezek a tulajdonságok nagyon kiveszőben vannak, mintha minden túl lenne komplikálva. Így, karácsony táján megpróbáljuk egy kicsit eljátszani a szeretetteljes, nyugodt családi mesét, fényekkel kicsit leplezni a sötétséget, de oly sok rendezetlen ügye gyűl össze a modern társadalmi útvesztőben az embernek, hogy ha nem szán elég időt és energiát arra, hogy a gondolatai és szeretete megfelelő irányba mozogjon, akkor az esetek többségében csak egy kevésbé hiteles kirakatfotó hatásával maradhat.
Lepedus István a szeretetnyelvek kapcsán tett kiegészítést az elhangzottakhoz. Elmondta, hogy sok éve fiatalokkal ismertetik, hogyan tudják meg a fiatalok, milyen az ő szeretetnyelvük. Előbb megkérdezik őket, hogy mikor érzik, hogy szeretve vannak, mindenki elmondja a gondolatait, majd közlik velük, hogy amiről beszéltek, az az ő szeretetnyelvük. A nehezebbik része akkor következik, amikor ezeket megpróbálják gyakorolni, hogy készséggé váljanak. A gyakorlat mind-mind játék. Ha a szeretetet elméletekkel próbáljuk megfogni, kicsúszik az ujjaink közül, a gyakorlás által leesik, hogyan lehet az érintéssel jót adni, egy dicsérő szóval madarat fogatni. Lepedus bízik abban, hogy az iskolákban a boldogságóra, a párkapcsolatóra mind-mind az érzelmek terén történik, és az segíteni fog. Azt a hozzászólást, hogy a gyerekeknek van a legnagyobb szükségük a szeretetre, Lepedus azzal egészítette ki, hogy ez nekik olyan, mint a mindennapi kenyér. A felnőtteknek is látja azt az oldalát, amikor a szülők kifáradva, kicsit elkeseredve vagy lefagyva érkeznek haza. Létkérdés az érzelmi köldökzsinór. A szeretetnyelvekben az a csavar, hogy nem elég tudni, hogy a másiknak mi esik jól. A gond az, hogy a Jóisten annyira különbözőnek teremtett minket, hogy ritkán ugyanaz a szeretetnyelv az elsődleges vagy másodlagos a férjnek és a feleségnek, a szülőnek és a gyereknek. Erőfeszítést kell tenni azért, hogy a másik fél szeretetnyelvén beszéljünk, mert reflexszerűen a sajátunkat használjuk. Ezért vannak olyan kijelentések: „Tudom én, hogy szeretsz, de nem érzem.” A Lepedusék családjában két jópofa gondolat tombolt az elmúlt időszakban. Az egyik az, hogy adventben úgy osztották be a napokat, hogy a felesége kitalálta, hogy ez az időszak legyen a felkészülés a karácsonyra. Minden családtag négy napra jó cselekedeteket mond, ajánl, javasol a családtagoknak. Mindenki megijedt, hogy vajon mit fog mondani a család többi tagja. Olyan ötletek születtek, hogy: „Igyál meg naponta két liter vizet!”, vagy: „Hallgass olyan zenét, amit szeretsz, és azt oszd meg!”, „Rajzold le a testvéred!” Volt olyan is, hogy: „Mondd el öt jó tulajdonságod! Mondd el valamelyik családtagod öt jó tulajdonságát! És mondd el, milyen leszel öt év múlva!” A szeretet kapcsán, amikor azt kérjük valakitől, hogy szeressen, nem teljesen értjük, hogy mit várunk el tőle. A felnőtt párkapcsolatban lehet használni azt a megközelítést, hogy ahhoz, hogy például a házastársi szeretet jó legyen, ahhoz az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély jó, ha egyensúlyban jelen van. Van, akinek az a szeretet, ha egy pohár bor mellett beszélget. Van, aki számára fontos, hogy a társa konkrét tettekkel jelezze, hogy fontos számára. Lepedus beszélt még a szenvedélyről. Úgy érzi, hogy ha a szeretet szót behelyettesítené azzal a szóval, hogy Isten, akkor egy nagyon érdekes újrahallgatása lenne ennek a beszélgetésnek. Isten annyira kreatív, hogy úgy is jelen van a mi szekularizált huszonegyedik századunkban, hogy sokan azt mondják, nem kell a templom, a szeretet megélésével minden átjár. Az is igaz, hogy úgy szeretni, ahogy Isten, az embernek nem mindig sikerül. Mintha lenne egy külön dimenzió. Van a feltétel nélküli szeretet, szenvedélyes szeretet, mérhetetlen szeretet. Ezeket nagyon nehéz gyakorolni. Lepedus elmondta, hogy kicsikorukban örökbe fogadták a két gyermeküket, amit követően kaptak hideget-meleget: szép dolog, nem fog működni… Az elmúlt hetekben tudatosult bennük, hogy a két örökbe fogadott gyermek mennyire tudja őket szeretni. Valamit bevisznek abból az isteni szeretetből, amit maguktól nem feltétlenül tudnának. Ha hagynak egy kis teret, hogy a szenvedély, a lélek is megszólaltassa ennek a valóságnak a húrjait, akkor születnek meg ezek a tapasztalatok, hogy nekem jó, ha én úgy tudok szeretni, hogy az nem viszonozható, ha úgy tudok szeretni, hogy jócskán túlmegyek a határon, az illem, a jó ízlés és a kiszámíthatóság határain. Ez tölti meg az ember szívét, mert ha tele van az ember szíve, akkor tud adni valamit. A szeretet akkor nem működik, amikor üres a szív.