Kapunyitás az élethosszig tartó tanulásban

A szatmári esperes doktori dolgozatának címe: A zene, mint pasztorációs lehetőség a kazuáliáknál és a konfirmációnál. Amikor az esperes a Babeş–Bolyai Tudományegyetemre felvételizett, heten voltak egy helyre, meg kellett küzdeni a bejutásért is. Úgy gondolta, hogy a zene pasztorációs szerepe az utóbbi időszakban háttérbe került a keresztelésnél, esketésnél és temetésnél (ezek a kazuáliák) és a konfirmációnál, ezért a szóban történő igehirdetés vezetése mellett fontosnak tartja a zenei élményt. A zene megújuló lehetőséget ad a lelkigondozásban: olyan zenei anyagot is lehet adni, például a gyászolónak, amely a gyászfolyamat kísérésében és feldolgozásában segítséget nyújthat. A keresztelés, sőt, a baba megszületése előtt olyan zenei anyagot is átnyújthatunk az édesanyának, ami a baba szívverésével szinkronban van.

A doktori dolgozat bevezetője arról szól, hogy a zene hogyan működik az agyban, míg a szerző a második fejezetben a zene megnyilvánulásairól ír a Bibliában, a harmadik fejezetben az ünnep, a rítus, a kazuália fogalmait tisztázza, a következő fejezetekben pedig külön beszél a különböző kazuáliákhoz kapcsolódó lelki folyamatokról, illetve ehhez próbált olyan zenéket találni, amelyek segítik az egyént ezeknek a rítusoknak a megélésében. A dolgozat tehát arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen személyes zenét kaphatnak a kazuáliáknál az érintettek. Az egyházban talán mindmáig él az a vágy, hogy a mai „Péterek” prédikációja tömegeket szólítson meg, azonban — Gyökössy Endre gondolatait idézve — Fülöphöz hasonlóan az egyhez is „csatlakozni kell” (Ap Csel 8, 26–40), annak tudatában, hogy a „pasztorálpszichológusnak… az ige vezetése mellett mindent fel kell használni, hogy jobb, eredményesebb lelkigondozást, életápolást végezhessen”. Ebbe a „mindent felhasználni” gondolatba beletartozik a zene is, amely a pasztorációs alkalmakon holisztikusan, az egész ember javát szolgálva a gyógyulást, az életvezetést és Istennel való kapcsolatát tudja elősegíteni.

Király Lajos esperes elmondta, hogy egy sokkal nagyobb rendszerben látja az összefüggéseket, tehát egy kapunyitásnak, és nem valami befejezéseként értékeli a doktori cím megszerzését. A dolgozat írása kreatív gondolkodást igényelt, ebben segíti a lelkipásztori szolgálatát is, és az élethosszig való tanulásban egy fontos állomás volt számára. SZFÚ