A legnagyobb ajándék
„Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki… És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg meg nem érkeztek. Akkor megállt a hely felett, ahol a gyermek volt. A csillagot látva igen nagy örömmel örvendeztek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és arcra borulva hódoltak neki. Majd kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt.2, 1–11 szem.)
Kedves ünneplő olvasó! Ugye, egyetértesz velem abban, hogy ajándékot kapni mindenki szeret? Akármilyen életkorúak is legyünk, felnőttek vagy gyerekek, fiatalok vagy „örök” fiatalok, szerintem minden ajándéknak nagyon tudunk örülni. Na de mi van, ha választani kell két ajándék között? Tegyük fel, hogy valaki, aki meg akar bennünket ajándékozni, elénk tesz két ajándékos dobozt: az egyik egy gyönyörű, színpompás csomagolópapírral beborított, aranymasnival átkötött doboz, a másik pedig egy egyszerű, kendermadzaggal átkötött kartonskatulya. Az ajándékozó előrebocsátja: teljesen mindegy, illetve legyen titok, hogy melyikben mi rejlik! A kérdés, hogy első látásra melyiket választanánk. Szerintem a legtöbben a díszesebbet, a szebbet kérnénk, gondolván, hogy ami kívülről jobban néz ki, abban biztos valami nagyon értékes van. Mert mi mindig a legjobbra vágyunk, és persze egymásnak is a lehető legjobbat, legtöbbet szeretnénk ajándékozni. Ez teljesen természetes.
Az idei ünnep jó híre az, hogy Isten szeretne bennünket ezen a karácsonyon ismét gazdagon megajándékozni. Azt olvassuk a római gyülekezethez írt levélben: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8, 32)
Pál arról beszél, hogy Isten már mindnyájunkért odaadta az Ő egyszülött Fiát. Ez azt jelenti, hogy Jézus az első karácsonyon értünk megszületett, majd egész életét úgy élte, hogy értünk, emberekért élt, nagypénteken értünk és miattunk halt kereszthalált, végül pedig húsvét hajnalán feltámadt a halálból. Isten azt szeretné, ha miénk lenne a legnagyszerűbb karácsonyi ajándék: maga a megszületett Megváltó.
Szokás a karácsonyt Jézus születésnapjának is nevezni. Ez egy nagyon kedves gondolat, azonban tudjuk nagyon jól, hogy ha valakinek születésnapja van, és arra meghívnak bennünket, akkor illik az ünnepeltet valamivel megajándékozni. Emberek között ez teljesen megszokott. Azonban képzeljük el, mi lenne, ha a saját születésnapunkra szerveznénk egy partit, amire meghívjuk a barátainkat, rokonainkat, és mindenki hozna egy csomó ajándékot, amiket átadnak egymásnak — de maga az ünnepelt semmit sem kap. Ugye, milyen furcsa lenne, hogy pont az ünnepelt nem kap ajándékot? Attól tartok, karácsonykor a legtöbb ember ünnepéből kimarad a lényeg, és ez maga Jézus, mert mindenki kap ajándékot, csak Jézus nem. Mindenki és minden más fontos (csillogás, szép fenyőfa, pompa, fénysorok, díszek, finomabbnál finomabb ételek, drágábbnál drágább ajándékok stb.), csak Ő nem. Pedig olyan jó lenne egy olyan karácsony, amikor nemcsak egymást, hanem a születésnapos Jézust is megajándékozzuk!
Persze felvetődik a kérdés: ugyan mit is adhatnék én Istennek? Hiszen neki már mindene megvan! Hát nem övé az egész teremtett világ, ez a végtelen univerzum? És aki ezt gondolja, mondja, annak egyfelől teljesen igaza van. Ő nyilván nem vár el tőlünk sem születésnapi partit, neki nem kell szép új ruha, sem ékszerek, sem játékkonzolok, sem új mobiltelefon, sem semmi más földi érték. Rendben, de akkor van egyáltalán valamim, bármim is, amit én Isten Fiának adhatnék?
Nos, Jézus születése napján Isten meghirdet számunkra egy nagy ajándékcsere-akciót: felkínálja a legdrágább ajándékot, és cserébe nem kér mást, csak azt, hogy szívből-lélekből átadjuk magunkat neki. Úgy, amint vagyunk: tele aggodalmakkal, reménytelenségekkel, betegségekkel, terhekkel, örömökkel és bánatokkal, hittel vagy hitetlenséggel. A legjobbat adja, és a legtöbbet kéri cserébe. Az idézett karácsonyi történet szerint a napkeleti bölcsek sem a „maradékot”, vagy a „felesleget” adták oda Jézusnak, amikor meglátogatták őt, hanem három nagyon fontos, értékes és jelképes ajándékot: „… kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2, 11) Jézusnak sem a részéleted kell, nem egy szegmens az életed köréből, hanem, mint fentebb hangsúlyoztam, a legtöbb és a legjobb: Jézusnak mi magunk kellünk, számára ez a legnemesebb ajándék. Nekünk pedig Ő a legnagyobb ajándék. És ha ez a kölcsönös ajándékozás megtörténik idén karácsonykor, akkor elmondhatjuk: még a bölcsekéhez képest is értékesebb ajándékot adtunk és kaptunk. Mert aki a legnagyobb ajándékot, Jézus Krisztust megkapja, az oda-vissza tudja adni azt, ami Istent a leginkább megilleti: a teljes életét, amelyet bátran, bizalommal és reménységgel tehet le az Ő mennyei kezébe.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak boldog karácsonyt!
Tolnay István nagykárolyi református esperes
