Főhajtás a Németiben — 79 évvel a doni katasztrófa után
1943 januárjában a szovjet hadsereg áttörte a Don folyónál húzódó frontot, szinte teljesen megsemmisítve a II. magyar hadsereget. Az elesettek és hadifogságba kerültek száma 120 ezer fő körüli volt, ami a magyar történelem legnagyobb hadi veszteségét jelenti. A Donnál számos szatmári honvéd szolgált, így városunkban és megyénkben is sok család siratta az apa, testvér, fiú elvesztését.
A vasárnapi istentiszteleten Sipos Miklós, az egyházközség nyugalmazott lelkipásztora hirdetett igét a hősökre és az áldozatokra emlékezve, egyben az imahét záró istentisztelete is volt az alkalom. A prédikáció arra a történetre épült, amikor a napkeleti bölcsek keresték a megszületett Jézust, Heródes palotájában is érdeklődtek, aki arra kérte őket, hogy ha megtalálják, értesítsék őt is, hogy leróhassa tiszteletét. A bölcsek akkor még nem tudták, hogy a hatalmát féltő Heródes meg akarta ölni a megszületett Jézust. Isten azonban megvédi a híveit attól, hogy a gonoszok saját érdekeiknek elérésére használják fel a rosszakat. A bölcsek egy másik úton tértek vissza, és nem tájékoztatták Heródest Jézus hollétéről. Ez a példa tanulság lehet a ma élők számára is, hiszen nagyon sokan pontatlan hallomásból tájékozódnak, nem látják a dolgok valós hátterét. A bölcseket az Úristen küldte el, hogy megkeressék a megszületett Jézust, azok végig Isten parancsát teljesítették. Alkalmasak voltak arra, hogy döntéseikkel megmentsék Jézus életét. A bölcsek még akkor is hallgattak Isten szavára, amikor még nem tudták, hogy annak mi a lényege.
Ebben az évben Póti Eduárd történelemtanár mondott emlékbeszédet. Hangsúlyozta, hogy 79 évvel ezelőtt egy olyan katasztrófa történt, melyre a magyar hadtörténetben nincs példa. 1941-ig úgy tűnt, hogy Németország és csatlósai megállíthatatlanok, és minden céljukat meg tudják valósítani. 1941-ben azonban megtorpant ez a hadi gépezet, ennek a megtorpanásnak pedig nagyon komoly következményei lettek. A 2. magyar hadsereget német követelésre állították fel és küldték ki az orosz frontra. Nem volt lehetősége Budapestnek arra, hogy ezt a kérést visszautasítsa, főként azért, mert a II. bécsi döntés Észak-Erdélyt Hitler javaslatára juttatta vissza Magyarországnak. A frontra 207–208 ezer katonát küldtek ki. Ma is vitatják a történészek, hogy ki és hol hibázott, meghalni küldték-e a katonákat a frontra, vagy egy jó katonai tervvel jobb kimenetele is lehetett volna a hadműveletnek. Hetvenkilenc évvel az események után is próbálunk következtetéseket megfogalmazni — fogalmazott Póti —, de ezeknek a következtetéseknek a nagy része nem valós, hiszen az utóbbi években már mindenkinek mindenről van véleménye, ám ezek a vélemények nem tudományos alapokra épülnek.
Az előadást követően Kiss József házigazda lelkipásztor köszöntötte a résztvevőket. Az alkalomhoz illő műsort adott elő a Wesselényi Kata Nőszövetség és az egyházközség ifjúsági csoportja. Végezetül megkoszorúzták a templomkertben lévő emlékművet, melyet a doni katasztrófa áldozatainak emlékére állítottak.
Elek György
