Örömhír, buzdítás, bizonyságtétel a Németiben

Szenteste Kiss József lelkipásztor hirdette Isten igéjét Pál apostol filippibeliekhez írott levele 4. részének 4-től 7-ig terjedő versei alapján: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Az igehirdető a mégis örömről szólt: nem tudjuk, hogyan alakul az életünk, félelmek, aggodalmak vesznek körül, de az Úr közel van hozzánk, ő az örömünk forrása. Szenteste, az igehirdetést követően a gyerekek verses-zenés bizonyságtétele örvendeztette meg a szíveket.
Az ünnep első napján délelőtt Mátyási Gerda Georgina segédlelkész prédikált Lukács evangéliuma 2. részének 8. verse alapján: „Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.” A karácsony nem csupán egy szép emlékünnep, hanem folyamatos, történik, velünk is megtörténhet. Ha ott vagyunk, figyelünk, nem megyünk el vakon mellette, és meghalljuk a személyesen szóló örömhírt. Figyeljünk Istenre, figyeljünk egymásra! — biztatott az igehirdető.
Karácsony másodnapja délelőttjén Csatári Leila ünnepi legátus, a németi gyülekezet teológusa prédikált Ézsaiás könyve 52. részének 7-től 10-ig terjedő versei alapján. „Milyen szépek a hegyeken az örömhírt mondó lábai, aki békességet hirdet, jó hírt mond, szabadulást hirdet, aki azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Halld, őrállóid fölemelik hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy miként tér vissza Sionra az Úr! Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet! Feltűrte szent karját az Úr minden nép szeme láttára, hogy lássák a föld minden határán Istenünk szabadítását!” Karácsonykor megkaptuk a jó hírt: üdvözítő született nekünk. Ez felveti a kérdést: nekünk van-e üdvösségünk, örök életünk? Isten gondoskodott arról, hogy majd egykor sokkal jobb helyen legyünk, mint ahol most vagyunk, de erről érdemes már egészen fiatal korban elgondolkodni — szólt a személyes bizonyságtétel.