Emléktábla-avatás a Németiben

A rendezvénysorozat nyitóeseményén Kiss József, a Szatmár-Németi Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy szeretnének hagyományt teremteni ezzel az alkalommal, melynek az lenne a célja, hogy a németi gyülekezet ápolja a Németi városrész emlékét, hagyományát, múltját, és vigye jó irányba a közösség jövőjét. Kiss József nagyon fontosnak tartja, hogy azok, akik Németibe költöznek vagy itt születnek, tudják megismerni az egyházközség és a városrész történetét.

Az eredeti terv az volt, hogy a rendezvény egy ágyúdörrenéssel induljon, de erre a veszélyhelyzet miatt a hatóságok nem adtak engedély, az ágyú végül egy ausztriai városban dördült el, annak felvételét láthatták a résztvevők kivetítőn. A rendezvényt több okból szervezték meg: 300 éve egyesült Szatmár és Németi, 220 éves a Németi-templom, és egy éve szolgál itt a jelenlegi lelkipásztor.

Az I. Németi napok fő eseményeként avatták fel vasárnap, a délelőtti istentisztelet keretében a Szatmár és Németi egyesülésének 300. évfordulójára, illetve a templom építésének a 220. évfordulójára készült emléktáblát. Ez alkalommal Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese hirdetett igét. Textusként Lukács evangéliumának a 7. részéből választott igeverset, melyben a várakozás lélektanát elemezve a „Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?” kérdésre kereste a választ. Elmondta, hogy az advent egy olyan időszak, amikor meg kell álljunk, magunkba kell szálljunk, és rá kell hangolódjunk a karácsonyra. Király Lajos egy nemrég készült felmérésre hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a világon 1,2 milliárd ember él magányosan, ebből 3 millió romániai. Az igehirdető szerint érdemes lenne odafigyelni arra, hogyan készülnek ezek az emberek a karácsonyra, milyen számukra az adventi várakozás. Majd egy olyan kísérletről beszélt, amikor egy moziban horrorfilmet vetítettek magányosok számára, illetve olyan párok számára, akik egymás kezét fogva nézték a filmet. Az eredmény az, hogy akik egymás kezét fogták, nem féltek, és a film nem váltott ki belőlük stresszt. A fokozott és tudatos várakozás megnyugvást jelent. Azoknak, akik visszaemlékeznek azokra az évekre, amikor még nagyon fontos volt az emberek életében a betlehemezés vagy más olyan karácsonyi szokás, amire készülni kellett, sokkal másabb volt az adventi várakozás, mint nagyon sok mai ember számára, akiknek abból áll az advent, hogy folyton az anyagiak miatt rohangálnak, és kimarad az életükből a lelki készülődés. Advent idején előtérbe kellene helyezni a nyugalmat — hívta fel a figyelmet az igehirdető, hangsúlyozva, hogy nagyobb szerepet kellene adni a közösségi életnek is.

Ápolni a múltat, alakítani a jövőt

„Mert reménységben tartattunk meg” — Pál apostol rómabeliekhez írt levelének versét választották az első alkalommal megszervezett rendezvénysorozat mottójául. A nyitórendezvényen, péntek délután Kiss József, a Szatmár-Németi Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy szeretnének hagyományt teremteni, a németi gyülekezet hagyományát, múltját ápolva a közösség jövőjének alakulását a helyes irányba terelni.

A rendezvénysorozat keretében péntek délután Póti Eduárd történelemtanár, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója tartott előadást, az egyházközség történetét ismertetve arra is kereste a választ, hogy mik a megmaradás lehetőségei, miként lehetne úgy alakítani a városrészben élők életét, hogy a lakók ne vágyjanak el onnan. Az előadó a felvetett kérdésre a legrövidebb és legmegalapozottabb választ is megadta: ha az Úrban bízunk, hitben, erőben, gyülekezeti közösségben.

A gyülekezet története

A németi gyülekezet élete a tizenhatodik században kezdődött, Luther Márton tanításai hamar eljutottak Németibe azon fiatalok által, akik külföldön tanultak, de nem maradtak ott, mint ahogy azt teszik nagyon sokan, hanem hazajöttek, és itthon kamatoztatták a tudásukat. Azt nem lehet tudni, hogy mikor alakult meg Németi egyházközség. Németi első temploma nem a mostani templom helyén volt, hanem a reformáció megerősödése után átvették a római katolikus plébániatemplomot. Ebben a templomban tartották meg 1646. június 10-én az első nemzeti zsinatot. 1646-ból származik az első emléktál, amit ma is használnak az úrvacsoraosztáskor. 1703-ban Rákóczi és a seregei megpróbálták megostromolni a várost, s az osztrák seregek emiatt porrá égették azt, akkor minden dokumentum elégett, megsemmisült a gyülekezeti élet is. Nagyon sokan Szatmárhegyre menekültek, két év után tértek vissza. 1788-ban elkezdték az új templom építését, melyet 1802-ben szenteltek fel. Németiben három iskolát építettek fel.

Programok, minden korosztálynak

A Németi napok szervezői az érdeklődők minden szegmense számára igyekeztek tartalmas programot kínálni. A pénteki előadást követően az első nap dalesttel zárult. Szombaton délelőtt gyermekprogramokkal várták a gyülekezet legkisebbjeit, majd Muhi Csillának, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanárának előadásában Wesselényi Kata, az egyházközség nőszövetsége névadójának életútját ismerhették meg a jelenlévők. Szombat délután az ifjúságot várták programokkal a szervezők, ez a nap is táncesttel zárult.

A vasárnap délelőtti istentisztelet keretében dr. Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója tartott előadást Németi városa Szatmárnémeti történetében címmel. Az előadó felsorolta a városrész történetének főbb pontjait, valamint Szatmár és Németi egyesülésének okait, az egyesítés megszervezésének lépéseit, magát az egyesülést és annak következményeit. A templomban meg lehetett tekinteni az eredeti adományozó levelet, amit a Szatmár Megyei Múzeum őriz.

Az előadást követően Vajas Gréta orgonajátékával gyönyörködtette a közönséget, énekelt az egyházközség vegyes kórusa, verset mondott Józsa Kamilla, az egyházközség hatodik osztályos tagja. A nap fő eseménye az egyesülés 300. évfordulójára, illetve a templom építésének a 220. évfordulójára készült emléktábla felavatása volt, amit nt. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese áldott meg. Az ünnepi istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget.

Elek György