Évente százezer csonttörés

Október 20-a minden évben a csontritkulás elleni küzdelem jegyében indított kampányokkal telik világszerte. Az elsőként 1996-ban, az Egyesült Királyságban működő National Osteoporosis Society (Nemzeti Oszteoporózis Társaság) által megrendezett eseményhez már több mint 90 ország csatlakozott. A kezdeményezés az International Osteoporosis Fundation (IOF) nemzetközi alapítvány szervezésében, az egyes országok betegszervezeteinek helyi eseményeivel kiegészülve a betegség elleni küzdelem kapcsán kíván rávilágítani a megelőzés, a diagnosztizálás és a kezelés legfontosabb aspektusaira.
A csontritkulás közegészségügyi probléma, amelynek az egyénekre és az egész egészségügyi ellátórendszerre jelentős hatása van. Európában az 50 év feletti lakosság esetében a nők körében a csontritkulás 20 százalék fölötti előfordulású, férfiaknál pedig körülbelül 7 százalékos az előfordulási aránya. A csontritkulással pedig a csonttörések kockázata is növekszik. A Romániai Csontritkulás-megelőző Társaság (ASPOR) adatai szerint Romániában a csontritkulás következtében kialakuló, úgynevezett patológiás csonttörések éves száma eléri a 100 ezret, ebből a csípőtáji törések száma 15 ezer. A hivatalos statisztikai adatok szerint az 50 éven felüli romániai nők közel 21 százaléka, a férfiaknak pedig a 6 százaléka szenved csontritkulásban, melynek következtében átlagosan évi közel 100 ezer csukló-, combnyak-, csigolya- és egyéb csonttörés történik. A csontritkulás miatt combnyaktörést elszenvedők közül ötből egy személy, főleg az idősebb korosztályból a megfelelő ellátás ellenére a szövődmények következtében egy éven belül meghal.

Kor, mozgáshiány, gyógyszerek hatása

A csontritkulás (oszteoporózis) a csontváz megbetegedése, amely a csontképzés-csontbontás egyensúlyának felborulása következtében alakul ki. A csontok szilárdságát biztosító ásványi anyagok mennyisége csökken, a csontok szerkezete károsodik, anyaguk kóros mértékben leépül, új csontképződés hiányában a csonttömeg megfogyatkozik, az érintett csontok teherbíró képessége, rugalmassága csökken, azok meggyengülnek, és már kis erőbehatás esetén is könnyebben törhetnek.
Az oszteoporózis bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhet (pl. hosszú időn keresztül, közepes vagy nagy dózisban alkalmazott szteroidok), de gyakran kíséri más szervek betegségeit, illetve bizonyos hormonális állapotokat, így a folyamat például fokozott kockázatú a változókorú nők körében az ösztrogén termelésének leállása miatt.
Hosszú időn keresztül nem jár tünetekkel, egy csonttörés (leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjainak törése) hívhatja fel rá a figyelmet, esetlegesen egy kisebb balesetből kifolyólag, de a gerinc csigolyatesteinek összeroppanása esés vagy sérülés nélkül, a csontállomány megfogyatkozásának mértékéből adódóan is előfordulhat. Ez akár hosszabb ideig is rejtve maradhat, ellenkező esetben súlyos fájdalommal, hosszú felépüléssel járhat.
Évente több mint 8,9 millió, csontritkulásból adódó törés történik világszerte, azaz minden harmadik másodpercben bekövetkezik egy ilyen esemény, ami az 50 év feletti korosztályt tekintve minden harmadik nőt, illetve minden ötödik férfit érint. A népesség idősödését is figyelembe véve a csípőtörések előfordulása tekintetében az IOF jelentős növekedést prognosztizál.
Ha már kialakult egy kisfokú csonttömegvesztés (oszteopénia), az mindenképp kockázatot jelent az oszteoporózis kialakulása szempontjából. Emellett fokozott elővigyázatosságra ad okot többek közt a 60 év feletti életkor, az 50 éves kor felett bekövetkezett csonttörés, a testmagasság csökkenése, a felmenőknél előfordult csontritkulás, egyes betegségek (reumatoid artritisz, diabétesz), a többszöri elesés, az alacsony testsúly, a hormon- és vitaminszintek eltérését okozó változások (menopauza, petefészek-eltávolítás, gyomor-, bélszakasz-eltávolítás, kevés napfény), illetve a testmozgás (tartós) hiánya is.

Előzzük meg a csontritkulást!

A csontritkulás ellen főként megelőzéssel tehetünk — nyilatkozta lapunknak dr. Horge Monica belggyógyász. A csontjaink épségének, egészségének fejlesztése érdekében már gyermekkortól ügyelni kell az egészséges életvitelre, különösen a kiegyensúlyozott táplálkozásra, valamint a rendszeres testmozgásra. A nagyobb csontmennyiség kialakulását a pubertáskor előtt elkezdett fizikai aktivitás segíti elő a terhelésnek kitett csontokon. A csonttömeg növelésére, megtartására nagyon jó a gyaloglás, futás, az aerobik jellegű mozgásformák.
A megfelelő formában, intenzitással és rendszerességgel (minimum heti háromszor) végzett testedzés a megelőzésen túl a betegségfolyamat lassításában is többszörös szerepet játszik. Az izomerő javulásával például az elesések száma is csökkenthető. Megelőző hatású a napi minimum 30 perc szabad levegőn eltöltött idő, a napfény, a megfelelő kalória-, kalcium-, B12-vitamin- és folsavbevitel, továbbá a dohányzás elhagyása.
Az oszteoporózis szűrésére, diagnosztizálására számos korszerű módszer érhető el. Veszélyeztetettség esetén — a családban már előfordult csontritkulásos megbetegedés, illetve ha a veszélyeztetett korosztályba tartozik az egyén — javasolt megbeszélni a családorvossal a teendőket, aki továbbirányíthat csontsűrűségmérésre.

Bumbuluţ Krisztina