Csigaházba bújó gyerekvilág

A könyvbemutatóra érkezők egy-egy égő gyertyát helyeztek el a szimbolikus csigaházba, majd ezt követően foglalták el a helyüket. A teremnek megvolt az alkalomhoz illő hangulata, ezt fokozta még Cserey Csaba ütőhangszeres játéka. Elek György publicista, az est moderátora elmondta, hogy ez az első olyan szakkönyv, ami egy Szatmár megyei pszichiáter-pszichológus szerzőpáros közös munkája eredményeként jött létre. Minden kötet tartalmaz két CD-t, amelyen ütőhangszeres kísérettel hangzanak el mesék. A kötetet dr. Szabó Thalmeiner Noémi egyetemi adjunktus, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett tagozatának igazgatója mutatta be, aki a témában jártasként elemezte annak tartalmát.
A moderátor kérdéseket tett fel a szerzők irányába, egy idő után a résztvevők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe.
Arra a kérdésre, hogy honnan jött az ötlet a könyv megírására, Bálint Kati elmondta, hogy miután elkezdtek közösen dolgozni, a közös munkából egyre jobban kontúrozódott, hogy nagyon sok szorongásos gyermek jut el hozzájuk, és nagyon sok olyan felnőtt is, akiknek szorongásos tüneteik voltak.
A statisztikai adatokból kiderült, hogy lassan, de elkezdett hatalmas méreteket ölteni a szorongás, iszonyatos sebességgel terjed a félelem. Azt is észrevették, hogy megtörténhet, hogy a depressziót, ami mindig az első helyet foglalja el a ranglistán, megelőzi a szorongás. Mivel rendszeresen eljártak hozzájuk a szorongásos gyerekek, nagyon sok tapasztalatot szereztek, sok újra figyeltek fel, gyűlt a mondanivaló, az összegyűlt anyagból pedig sikerült összeállítani a könyvet. 2019 novemberében egy tanácskozáson szóba került, hogy a földön egyre nagyobb méreteket ölt a félelem.
Azon tűnődtek, hogy ha valaki kimenne egy nyitott térre, az emberek közé, és megkérdezné őket, hogy van-e köztük olyan, aki nem fél semmitől, valószínűleg nagyon kevesen válaszolnának igennel.
Tallian Cristian hozzátette, hogy az együttműködés jelenleg egy hiányossága a szakmának. Nemcsak az orvosok esetén, hanem a pszichológusok között is van egy fal, egy határ, amit néha nehéz átlépni. Ennek a könyvnek az egyik üzenete éppen az, hogy közösen lehet jó eredményeket elérni. A csapat ereje mindig nagyobb, mint az egyén ereje. Tallian részéről ez volt az egyik fontos érv amellett, hogy hozzákezdjenek a kötet elkészítéséhez. Nagyon jó lenne szakmai körökben és a pedagógusok körében elfogadtatni, hogy egy problémát nem lehet csak egy szemszögből nézni. A könyv és a CD alkotói megpróbálták a maguk szemszögéből láttatni, hogy honnan is jön a szorongás. A szorongás nem egy homogén, egyoldalú dolog. Nagyon sok olyan apróság van, akár a méhen belüli életünkkel kezdődően, ami befolyásolja az életünket és alakítja az érzelmi világunkat. Ahhoz, hogy egy gyerekben kifejlődjön a szorongás, hozzájárulnak a veleszületett genetikai tulajdonságok, a nevelési attitűdök, a szülők hozzáállása stb. A könyv szerzői arra törekednek, hogy ez a látásmód széles körben is egy kicsit elfogadottabbá váljon, hogy lássák és értsék meg a szakemberek — de elsősorban a szülők —, hogy mindannyiunknak szerepe van a szorongás kialakulásában, s ebből következően mindannyiunknak megvan a szerepe abban, hogy ezt a szorongást oldani tudjuk. A szakemberek próbálkoznak és mindent megtesznek a maguk részéről, de ha nincs meg a szülők, a pedagógusok részéről a hozzájárulás, a plusz energiaráfordítás, figyelem, akkor a szakemberek munkája sem elég eredményes.
Elek György arra a kérdésre várta a választ, mi az oka annak, hogy az emberek nagy része csak végső megoldásként fordul pszichológushoz és/vagy pszichiáterhez, holott nagyon sok probléma megelőzhető lenne, ha időben szakemberhez fordulnánk.
Tallian kifejtette, hogy még manapság is nagyon sok szülőnek az a véleménye, ha a családorvos elküldi a pszichiáterhez, hogy ő nem szívesen megy el, mert mi lesz, ha a szomszédok és az ismerősök megtudják, hogy ő pszichiáterhez vagy pszichológushoz járt? A társadalomban még mindig sok az előítélet, nagyon sok negatív kicsengésük van ezeknek a szakmáknak, ami sajnos meggátolja azt, hogy időben elkezdődjön a problémamegoldás. Ahhoz, hogy megelőzhessük a problémákat, tudni kell, miként lehet azokat megelőzni. Itt nagyon fontos a szakember tanácsa, mert a szorongás jelei időben észrevehetők, s a szakemberek segítségével megelőzhetők a késői szövődmények.
Bálint Kati azzal egészítette ki a választ, hogy ezzel a kötettel célként tűzték ki, hogy az etikai határok mezsgyéjén megosztva a saját tapasztalataikat az emberek bepillantást nyerjenek abba, hogy mi történik egy pszichológiai vagy egy pszichiátriai rendelőben. Fontos lenne, hogy leomoljanak a falak, megszűnjenek a határok, váljanak nyitottakká az emberek arra, hogy van lehetőség, van segítség, és oldódjon fel a szégyenérzés faktora.
A moderátor arra is rákérdezett, hogyan találtak egymásra a szerzők.
Ebben Cserey Csabának volt nagyobb szerepe, aki több mint tíz éve foglalkozik a hangszeres relaxációs gyógymóddal. Nagyon sok neves zenésszel játszott a világ minden tájáról. Egyre jobban érezte azt, hogy nagyon közel áll hozzá ez a gyógymód. A pszichológusok mindig elmondják, hogy segítség nélkül semmi sem megy, ezért megpróbálta zeneileg közelebb vinni magát az emberekhez. Poszet Kinga felkérésére egy mesét játszott le a filharmóniában, együttműködve Bálint Katival. Ez nem volt új Cserey számára, hiszen a színházban évtizedek óta részt vesz mesejátékokban. Ezen az előadáson tapasztalták, milyen jó az, ha egy mesét összekapcsolnak olyan hangszerkísérettel, ami illik hozzá. Később relaxációs meseesteket szerveztek hangszerekkel. Azok a gyerekek, akik részt vettek ezeken az esteken, nem mindennapi élményekhez jutottak hozzá. Szerveztek táborokat, melyekre olyan gyerekeket hívtak, akiknek szükségük volt a gyógyításra.
A kötet nem jelenhetett volna meg támogatók és segítők nélkül.

Bálint Kati úgy érzi, jó helyen voltak jó időben. Nagy segítséget nyújtott a projektíró, az illusztrátor, a hangmérnök, a korrektorok, a kiadó, a mentorok, a család és az apró, de mégis időigényes munkába besegítők… Mindennek a pozitív oldalát keresik. A jelenlegi nehéz helyzetnek is megpróbálták azt az oldalát kutatni, ahol egy másfajta minőségben kutathatnak. Egy pozitív cél elérése érdekében fentről is kap az ember segítséget.
Nem volt egyszerű címet találni a kötetnek. Bálint Kati kifejtette, hogy a gyerekek nagyon hasonlították valamihez a lelkiállapotukat a foglalkozások idején. Egy olyan kis félénk állathoz hasonlították magukat, ami elbújik. Sokan mondták a csigát, aki elbújik a csigaházában. Volt, aki sünihez hasonlította magát, aki kiengedi a tüskéit, ha fél. Volt, aki páncélba bújt teknőshöz hasonlította magát. Ez a lelkiállapot, amit ők szimbolikusan meg tudtak fogalmazni, hozta ezt az analógiát.
A következő kérdés az volt, hogy a szerzők kiknek szánják a kötetet.
Tallian kifejtette, hogy széles körű olvasótáborra számítanak. Mindenképpen a gyerekekkel dolgozó szakembereknek szól a kötet. A szerzők szeretnék, ha átvennék azt a lelkületet, amit ők próbáltak megjeleníteni. Azt, hogy másképp lássák a szorongó gyereket a mindennapjaikban. Nem csak rossz és hiperaktív gyerek van. A rosszcsontoknak is van valami a háttérben, amiért úgy viselkednek. Ha egy kicsit is tudnak változtatni azokon a címkéken, amiket sokszor ráaggattak a gyerekekre, akkor már érdemes volt elkészíteni a kötetet. A szülők is egyre gyakrabban találkoznak szorongással, sokszor a gyereken keresztül érzik és tudatosítják utólag a saját szorongásaikat. Nagyon fontos lenne megértetni a szülőkkel, hogy a gyerek mindig a család tükre. A gyereken keresztül lehet megismerni a család lelki felépítését, a lelki struktúráját. Ilyen szempontból szinte mindenkinek lehet ajánlani a könyvet olvasásra és tanulmányozásra, különösképpen azoknak a szakembereknek, oktatóknak, akik gyerekekkel foglalkoznak.
Balint Kati arra a kérdésre, hogy milyen módon kerül a terápiás munkába a mese, kifejtette, hogy egy olyan konkrét fogalmat próbáltak kibontani a könyvben, amiről úgy gondolják, hogy az utóbbi időben nagy szükség van rá. A célközönség a szülők, a pedagógusok, azok a szakemberek, akik ezekhez az eszközökhöz hozzá tudnak majd nyúlni. Gyakran érdeklődnek szülők és pedagógusok, hogy bizonyos problémákra hogyan lehet megoldást találni. A szorongó gyermekek nagyon érzékenyek, csendben vannak, és meghúzódnak. Nem minden esetben zavarják meg az órát, mégsem biztos, hogy jelen vannak azon. Ha elvonulnak a maguk kis csigaházába, nagyon nehéz kapcsolódniuk mindahhoz, ami ott elhangzik, történik. A pedagógusnak egy kicsit pszichológusnak is kell lennie. Ahhoz, hogy megteremtse annak a térnek a keretét, hogy elhangozhassanak azok a dolgok, amiket át szeretne adni, amiket közvetíteni akar a gyereknek, meg kell teremtsen egy érzelmi biztonságot. Ez nincs meg azoknál a gyerekeknél, akik agresszívek és túlpörögnek, és nincs meg azoknál sem, akik visszahúzódnak, félnek és elzárkóznak. Ezért ebben a könyvben igyekeztek kibontani azt a problémát, hogy mit jelent segítőnek lenni, hogy hol vannak azok a határok, melyeket nem szabad átlépni, hol vannak azok a határok, melyeken belül lehet mozogni, és ezáltal a gyereket biztonságba lehet hozni. Azokat, akik benne vannak a csigaházban, ki kell hozni, hogy részt vegyenek az oktatásban. A szülőknél ugyanez kell megnyilvánuljon, ezeken a meséken keresztül kaphatnak tanácsot, hogy legyen lehetőségük arra, hogy segítsék a gyereküket. A pszichológus és a pszichiáter csak akkor tud segíteni, ha a szülő is vállalja a maga szerepét.
Ezek után elkerülhetetlen volt a kérdés: a szülők és a pedagógusok hisznek abban, hogy a mese gyógyít?
Bálint Kati azt gondolja, hogy a kérdés mellett ott van a kíváncsiság. A mesékben vannak olyan erőforrások, hogy kibontanak olyan bezárt feszültségeket, melyek ha felszínre kerülnek, annak lesz egy oldó, gyógyító hatása. Gyakran mondják a szülők egy nagyobb gyerek esetében, hogy az már kinőtt a mesékből. Arra is van példa, hogy ha felnőtteknek hirdetnek meg meseesteket, s látszik a megdöbbenés a szemükben, amikor a boldogság fogalmát úgy bontják ki egy mesén keresztül, hogy felfedezték, milyen erős gyógyító erő van egy mesében. Ők már továbbviszik ezt a megtapasztalást. Ha sikerül betekinteni és megtapasztalni a mese erejét, akkor nemcsak tudni, hanem hinni is fognak a mese gyógyító erejében.
Elek György egy kicsit mélyebbre tekintve egy nagyon lényeges területre haladt. Elmondta, hogy a sikeres terápia kulcsfontosságú feltétele a szeretet. A kötetet olvasva azt érezzük, hogy a sorokat a kezdettől a könyv végéig áthatja a szeretet. Honnan fakad ez a mély szeretetérzés? — tette fel a kérdést.
Bálint Kati pszichológusként nagyon vágyott arra, hogy egy olyan módszert tanuljon meg, ami a racionálisan összetett terápiás séma ellentéteként valami sokkal mélyebb és másabb irányt képvisel. Így talált rá a mesékre. Magát a meseterápiát alkalmazva ráébredt arra, hogy ha egy kognitív terápiát, egy mese- vagy bármilyen terápiát alkalmaz, az ember működik, de van három alappillér, amit Bálint Kati a saját munkája menetén elkezdett konkrétan érzékelni és nagyon fontosnak titulálni. Azt gondolta, kimondható és hozzátehető a nagy tudományos pszichológiai keretekhez, hogy akkor működik igazán egy terápiás folyamat, ha annak van egy olyan hármas alappillére, ami nélkül működhet egy terápia, de nem biztos, hogy hatalmas változásokat hoz. Amikor ezeket az elemeket be tudták építeni a terápiába, jelentős változások történtek. Ezért merte kijelenteni a könyvben, hogy elengedhetetlen feltétele a terápiának a szeretet mint keret. Ha anyuka este kinyit egy mesekönyvet, mert mesét illik felolvasni a gyereknek, akkor az a mese, amimivel meseterápiás szempontból valami nagyon mély tudásmagot, bölcsességet és kódot át lehetne vinni, semmilyen fajta lelki megélést nem fog átadni a gyereknek. A szeretet mint keret pontosan olyasmi, amit mindenkivel meg lehet tapasztaltatni. Amikor éljük a saját rohanó életünket, és mindenki belemerül a maga ritmusába, megérkezik egy térbe, ahol leválasztják attól, ahonnan jött, azoktól a gondoktól és feszültségektől, amik rárakódtak.
A másik elem, amit Bálint Kati észrevett, szintén a szeretethez kapcsolódik, ez pedig nem más, mint hogy az egész terápiás út szeretettéglákkal kell legyen kirakva. Ha ott van a szeretet, akkor ott van a lélek is. Ha valami lélekkel teli, az hozza a maga plusz minőségét. Abban már van egy közös rezgés. Van benne valami, ami nem kötelező. A harmadik pillér, amit minden terápiában megtapasztal, az az, amikor megérkezünk az otthonba. Amikor a gyerekekben oldódik a feszültség, mindig megrajzolják az otthont, a hazát. Amikor elkezdenek szívecskéket rajzolni, akkor már lehet gondolni a hazaérkezésre. A szeretetközpont a lelki egyensúly elengedhetetlen feltétele. A kiegyensúlyozott lelkiállapotban lévő emberben megvan ez a központ. Akkor már van benne egy rugalmasság, nem törheti össze semmilyen vihar, nem tud kettészakadni. Minden mesének az a végpontja, amikor a főhős királlyá tud lenni. Amikor valaki fel tudja mérni, hogy ki ő, akkor mindenért hálás tud lenni.
Tallian Cristian a résztvevők kérdésére válaszolva kitért a szülőképzésre is. Véleménye szerint ez egy nagy kihívás. A szülők nem mindig éreznek rá egyből a valóságra. Amikor átélik, hogy mi a mese lényege, mondanivalója, akkor egy kicsit jobban tudnak hozzáállni a gyerekük szorongásához. A felnőttfoglalkozások alatt azt tapasztalták, hogy nagyon sok felnőtt nagyon sok érzelmet fel tudott hozni egy meseest alkalmával, és olyan dolgokra jöttek rá, amik a mindennapokban nem nyilvánvalók, és nem gondol rá az ember, hogy neki ilyen érzései is vannak. Ezek azok a rég elfojtott érzések, amelyek gyakran okozhatnak lelki problémákat.
Végül felvetődött a kérdés: lesz-e folytatás?
Bálint Kati úgy véli, a folytatás attól függ, hogy milyen lesz az érdeklődés, el tudják-e érni a céljukat, lesznek-e pozitív visszajelzések.
A résztvevők a csigaházon keresztül jutottak el a kötethez, amit a szerzők dedikáltak. A kötet a megyeközpontbeli RetroBabám könyvesboltban lesz megvásárolható.