A temetőkerítésért adtak hálát

Vasárnap 10 órától a szatmárnémeti Deák téri református templomban hálaadó sereg gyűlt össze. Az istentisztelet keresztelővel kezdődött, Moroz Kristóf Rudolf részesült a keresztség sákramentumában, így ábrázolódott ki a teljes istentiszteleten a bölcsőtől a koporsóig és tovább realitása. Kiss József egyházmegyei főjegyző, a Németi Református Egyházközség újonnan megválasztott lelkipásztora hirdette Isten szavát: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) Az igehirdető elmondta, mennyivel több Isten szeretete az ember szereteténél, mely az örök élet perspektívájában árad felénk. Az igehirdetést követően vigasztalás következett, a gyülekezetben több családot is erősített a tény: lesz egy nap, amikor Isten mindent újjá tesz. Az ifjak énekén keresztül üzente ezt a vigasztaló.
Rácz Ervin lelkipásztor elmondta a temető kerítésének a történetét: Szabó Lajos vállalkozó kezdeményezésére többen is elkezdtek dolgozni az ügyön, hogy az amúgy is felújításra szoruló létesítmény egyedi módon újuljon meg. Fornvald Gréti tervei alapján aztán több kanyart is vett a történet. Bekapcsolódott és újszerűvé tette az ügyet, azt magáénak érezve: Butka Gergő. Kiss Kasza Miklós vállalkozó az alapokat és az oszlopokat valósította meg. A betéteken Bacsadi Attila a szigetlankai presbitérium és lelkes önkéntesek segítségével dolgozott. A kaput Balogh Zoltán adományozta. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is támogatást nyújtott, ebben Magyar Lóránd parlamenti képviselő segített. A igéket a Makkai család faragta ki és világíttatta meg. Így olvashatják el a járókelők éjszaka is az igei üzeneteket: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16); „Sem halál, sem élet… nem választhat el az Isten szeretetétől.” (Róma 8, 38–39); „Tudom, hogy az én Megváltóm él.” (Jób 19, 25 a); „Szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz Istenem, örökké.” (Zsolt 73, 26).

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere hálával a szívében szólt a gyülekezethez, nemcsak azért, mert szavazatokat kapott tagjaitól, hanem azért is, mert együttérzéssel viszonyultak felé a kampány idején, és nem csak. Színvonalas, értékadó szolgálatok hangzottak el a szIGEt Ifjúsági Együttes és a Lanka Duó tolmácsolásában, valamint Kupán Erzsébet és Szász Anikó szavalatai által.

Zászlót is kapott a gyülekezet

Zászlót s ezáltal profilt is kapott a gyülekezet. A logó egy vízcsepp, a zászlón pedig az alábbi ige szerepel: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4, 14) Valamikor, pár évtizeddel ezelőtt a téren, ahova időközben templom épült, egy kút volt. A környékről oda jártak vízért. Ezt az életérzést talán ma sokan el sem tudják képzelni. Nos, a templom felépülésével a helyzet annyiban változott, hogy ma is oda járnak vízért, élő vízért, amit Jézus ad, betöltve lelkünkben az Isten alakú űrt. És végzi az anyaszentegyház a lelki szemétszállítás és vízszolgáltatás feladatát. Papp Krisztina kántornő csodálatos éneklésével tolmácsolta Isten áldását, majd a zászló szolgálatba is iktattatott, mögé felsorakozva vonult hitvallásszerűen Krisztus serege a temetőig, a 44. Dsida Jenő cserkészcsapat vezetésével, ahol Pallai Béla görögkatolikus parókus és Kiss József református főjegyző mondott áldást.

Valamikor, pár évtizeddel ezelőtt a téren, ahova időközben templom épült, egy kút volt. A környékről oda jártak vízért. (…) Nos, a templom felépülésével a helyzet annyiban változott, hogy ma is oda járnak vízért, élő vízért…