A gyilkos megvan, de a felelős?

Tegnap kísérték utolsó útjára O. Beniamint — azt a 29 éves, párhétnyi szabadságra Angliából hazalátogató erdődi fiatalembert, akit augusztus 21-én késő este Szatmárnémeti központjában, a Csizmadiaszín sarkán késelt halálra egy „hajléktalan”. Az idézőjel távolról sem véletlen, ugyanis a 34 éves, jó testfelépítésű, robusztus Sére Vasile Andersont az egyik vidéki településen felesége és gyermekei várták haza (s nem egyszer épp őket hozta fel indokként, amikor a járókelőktől vagy a portyázóterületének számító Várdomb utca–Coposu sétány irodáinak, üzleteinek dolgozóitól pénzt kért, hogy alapélelmiszereket vásároljon számukra, s ne üres kézzel érkezzen hozzájuk). Ugyanakkor Sére a hatóság és a helyi rendőrség számára sem volt ismeretlen, hiszen az elmúlt években több tucatszor állították már elő/bírságolták már meg huliganizmusért, rendbontásért, járókelők zaklatásáért, kötekedésért, agresszív viselkedésért stb., pszichés zavarokkal való küszködését pedig még inkább alátámasztja, hogy mondókájában egy szuszra ontotta az útjába kerülőre az ocsmány káromlásokat, halálos fenyegetéseket és kunyeráló alázatoskodásokat. Alkohollal és/vagy tudatmódosító szerekkel felturbózott agresszivitása okozta a tragédiát pénteken este is, amikor a Coposu sétányon lévő pizzázó egyik teraszasztaláról felkapott egy kést, amellyel előbb a pincért fenyegette meg (ha nem ad neki ételt, megöli), majd továbbiszkolt a Csizmadiaszín felé, ahol a békés járókelőkkel ment szembe, szinte felöklelve őket, elállva útjukat, s belekötött a barátnőjével lévő áldozatába is, aki arra kérte a megvadult férfit, hogy hagyja békén őket — a mondat sajnos olaj volt a tűzre, Sére egy szempillantás alatt mellkason (a szíve közelében) szúrta O. Beniamint. Többen is az áldozat segítségére ugrottak, s a kiérkező mentősöknek ugyan sikerült stabilizálniuk az állapotát, a hatalmas vérveszteség következtében azonban a kórházban elhunyt. A hatóság rövid idő alatt elfogta az elkövetőt, akinek mozdulatait a térfigyelő kamerák is rögzítették, s aki előbb tagadta, végül bevallotta tettét — a férfit gyilkosság vádjával 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték. 
A tragédia érthető módon hatalmas közfelháborodást váltott ki, mindenki bűnbakot és felelősöket keres, akiket persze „azonnal le kell váltani” — azt azonban szinte senki nem kérdezi meg: ilyen évtizedes bűnözői múlttal a nyilvánvalóan közveszélyes Sére Vasile Anderson mit keresett az utcán? Miért nem volt valamilyen zárt intézetben? — értve itt akár börtönt, akár pszichiátriát. A válasz sajnos egyértelmű: mindkét vonalon telt házasak az intézmények, sehol nincs hely az úgymond „kisebb kaliberű” problémás egyének számára — ez a tény viszont megoldhatatlansága miatt nem olyan jól csengő (főleg most, a helyhatósági választások kampányában), mint például hangzatosan lemondásra szólítani fel a polgármestert, inkompetenciával vádolni a városvezetést, a helyi rendőrséget, és politikai tőkét kovácsolni egy tragédiából. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Turos Lóránd szenátor is, aki pénteken este a tragédia helyszínén tartózkodott: „Megdöbbenve olvasom néhány szatmári liberális politikus nyilatkozatát a Szatmárnémeti központjában történt tragédiáról, amikor egy hajléktalan halálosan megkéselt egy fiatalembert. Nem tudom elhinni, hogy olyanok, akiknek fogalmuk sincs a történtekről és a körülményekről, azonnal a helyi rendőrséget és a polgármesteri hivatalt okolják. Undorító, ahogy ezek az emberek politikai céljaik érdekében próbálják kihasználni ezt a szerencsétlenséget.
Csupán pár dolgot szeretnék pontosítani. Véletlenül a helyszínen voltam, miután megérkezett a rendőrség és a mentők. A tettest éppen egy helyi rendőrnek köszönhetően sikerült elfogni. Nem ismerem az illetőt, a nevét sem tudom, de ő volt az, aki azonosította a szemtanúkat. Határozottan, de ugyanakkor nagyon udvariasan és türelmesen gyűjtötte be az információkat, majd pár tanúval elindult a forró nyomon elfogni a tettest. Ez sikerült is. Ez a helyi rendőr nem a mihasznák ócsárlását, hanem a közösség elismerését érdemli meg.
Ami a helyi rendőrség járőrözési, illetve bűnmegelőzési tevékenységét illeti, valóban az utóbbi hónapokban keveset látjuk őket. Mindez amiatt van, mert a sürgősségi és vészhelyzet idejére a helyi rendőrség a Szatmár Megyei Rendőr-felügyelőség alárendeltségébe került személyzettel, erőforrással együtt. A polgármesteri hivatalnak semmilyen beleszólása sincs a tevékenységébe, csak épp anyagilag tartja fent. Vagyis mi, szatmáriak fizetünk egy intézményt, amely a város biztonságát és nyugalmát kellene őrizze, de amelyet Vela elkobozott tőlünk. Az a Vela belügyminiszter, aki egy időben estéről estére a tv-kamerák előtt próbálta felolvasni (elég nehezen ment neki) a katonai rendeleteket, melyeket aztán rövid időn belül módosított is. A rendőröket pedig utasította, hogy a vesztegzár idején a lakásaikat elhagyó időseket büntessék” — fakadt ki a szenátor.

Szabó Kinga Mária