A cél a város arculatának megtartása

— Turisztikai szempontból, de a lakosság szempontjából is fontos, hogy milyen egy város. Szatmárnémetiben nagyon sok érték elpusztult vagy rossz állapotba került a kommunizmus évei alatt, s közben nagyon sok olyan épület emelkedett, ami stílusában is, szerkezetében is eltér azoktól az épületektől, amelyek a városra jellemzők. Mit lehet tenni azért, hogy kialakuljon egy Szatmárnémetire jellemző városkép?

— Sajnos azzal egyet kell értenem, hogy a kommunizmus évei nagyon rossz hatással voltak Szatmárnémeti arculatára. A XIX. század második felében építészeti szempontból rendkívül sokat fejlődött a város, azonban száz év után az akkori vezetés úgy döntött, hogy mi leszünk az egyik olyan helyszín, ahol felépülnek a kommunista rendszer dicsőségét hirdető, égig érő létesítmények. Sokan örülnénk annak, ha a „Moda-házként” ismert Divatház helyén, az Északi Színház szomszédságában még mindig az impozáns Tivoli vendéglő állna, vagy a Szamos partján nem a Közigazgatási Palota tornyosulna, hanem évszázados épületek. De ezek már itt vannak, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ami az épített örökségünkből megmaradt, azt megőrizzük. Ezért is dolgoztunk az utóbbi években. Az egyik legismertebb a legendás Pannónia Szálló. Közismert, hogy a rendszerváltást követő zavaros években egy olyan ember tulajdonába került, akit csak az anyagi haszonszerzés érdekelt, számára semmilyen eszmei értéke nem volt az épületnek. Ezért is szerettük volna, hogy végre megfelelő gazdát találjon. Folyamatosan kapcsolatban vagyok az új tulajdonosokkal, és ígéret van arra, hogy hamarosan elkezdik a felújítását, és visszaállítják az eredeti állapotába. Ugyanakkor kiemelném az egykori Iparosotthont, az Északi Színházat vagy az egykori Közfürdő épületét, melyek uniós forrásokból újultak meg, és jelenlegi állapotukban Szatmárnémeti legszebb ingatlanai, kívül és belül egyaránt. A magyar kormánnyal kialakított jó kapcsolatunknak köszönhetően pedig olyan létesítmények lettek felújítva, mint például a Kölcsey Ferenc Főgimnázium vagy a Zárda-templom és két épületszárnya, illetve a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum. S ha már itt tartunk, örömömre szolgál, hogy az egykori Széchenyi utca (ma 1 Decembrie 1918 utca) európai arcot mutat. Célom, hogy Szatmárnémeti minél több utcája így nézzen ki. Ezért újítjuk fel uniós forrásokból a régi és új központot, külön hangsúlyt fektetve a zöldövezetek bővítésére. Megújult a „mankós ház”, a helyi tanács pedig olyan határozatokat fogadott el, amelyek arra ösztönzik a belvárosi épületek tulajdonosait, hogy felújítsák azokat, amihez mi műszaki és anyagi segítséget igyekszünk nyújtani. Ugyanakkor a több száz éves közterületeink felújítása is folyamatban van. A Szatmárnémeti jelképének számító Tűzoltótorony szomszédságában például megszüntettük a több évtizedig fennálló bűntanyát, és most keressük a megoldást arra, hogy az egykori Viktória Szállót visszaállítsuk az egykori állapotába. De kiemelhetném a Kiss Gedeon egykori szatmári főkapitány által létrehozott Kossuth-kertet is. A fentiekben már említett rezsim idején egy olyan kerítés készült körülötte, ami mondhatnám, hogy tipikusan kommunista. Azt is lecseréltük olyanra, amely egyszerre modern és mégis múltidéző. A város régi és új főtereit uniós forrásból korszerűsítjük, úgy, hogy azok egyszerre megfeleljenek a XXI. századi elvárásoknak, de mégis megőrizzék történelmi jellegüket. Tesszük a dolgunkat, és arra törekszünk, hogy Szatmárnémeti ismét egy olyan város legyen, amely az itt élők és az ide látogatók számára egyaránt lenyűgöző.

— Az iparosodás során nagyon sok olyan személy és család került be Szatmárnémetibe, akik számára nem sokat jelent például a régi főtér eredeti arculata. Ma már ők vannak többségben, ők határozzák meg a város életét, már-már a döntéshozói testületben is nekik van több képviselőjük. Milyen mértékben tud érvényesülni a „szatmáriság”?

— Úgy vélem, hogy az, ami szép és értékes, az mindannyiunk számára fontos kell hogy legyen. Abban nincs semmi meglepő, hogy nem egyformán látjuk a világot, de ilyenkor elő kell venni az észérveket, és meggyőzni a másként gondolkodókat az igazunkról. Tény, hogy ez nem egy könnyű feladat, de ez a dolgunk. A „szatmáriság” pedig egy olyan érték, amely a város új lakói számára is az kell legyen, és a legtöbbjük számára az is.

— Mit tehet ön azért, hogy (amennyire még lehet) a városnak megmaradjon az eredeti arculata, milyen akadályok gördülnek ez elé, milyen nehézségekkel kell megküzdenie?

— Mint azt a fentiekben is mondtam, olyan projektekre van szükség, amelyben ötvöződik a múlt és a jövő. Jövőt csak a múltra lehet építeni, és ha ezt figyelembe vesszük, úgy vélem, hogy ez sikerülhet nekünk Szatmárnémetiben. Az elmúlt négy évben minden fontosabb közberuházást már a tervezési szakaszban úgy indítottunk, hogy vegye figyelembe, s ha lehet, őrizze meg a város eredeti arculatát. Nemcsak a tanintézmények felújításánál, hanem a régi és új főtér korszerűsítésénél, a Szamos-part és a Kubik övezetének felújításánál vagy akár az új Szamos-híd megépítésénél is. De sajnos nem mindenki gondolkodik így… Sokszor meggyűlik a bajunk az ingatlanspekulánsokkal, akik tömbházakat akarnak építeni a házak mellé, fittyet hányva nemcsak a város arculatára, de az alapvető jóérzés követelményeire is. Ezért fontos az, hogy az új Általános Városrendezési Terv (PUG) világosan kimondja, hol és mit lehet építeni, s ezáltal megvédje a régi városrészek identitását.

Elek György