Titkos kérés a szabadság legszebb jelképének

— A COVID-19 megjelenésekor a virológusok azzal vigasztalták az embereket, hogy a járvány hamar lecseng, a védőoltások nagy mennyiségben történő gyártása pedig sokak szerint biztos megoldásra adott reményt. Most már tény, hogy hosszú ideig tart még a járványhelyzet, ami kezdi lelkileg és fizikailag is megviselni az embereket. Milyen hatással van a járvány a gyerekek lelkiállapotára?

— Sokszor volt már a történelem folyamán példa arra, hogy az emberiség nagy problémákba ütközött, melyekre kereste, kutatta a megoldásokat. Így van ez napjainkban is, a koronavírus elterjedését megakadályozni hivatott óvintézkedések idejében. Bonyolult probléma ez, mely ránehezedik nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek lelkére is. „Amikor nagy problémák tornyosulnak az ember életében, akkor mindig két járható útja van a megoldásra: vagy a mélységekben, vagy a magasságokban keresi azt” — mondja Rudolf Steiner. Nagy igazságot rejtenek ezek a szavak, és mindezt visszatükrözik a gyermekek meseválasztásai is a jelenlegi pandémia idején. Az utóbbi időben, amikor a tanulók online oktatásba kényszerültek, több gyermek azonosította a saját kis lelkiállapotát a „toronyba zárt” aranyhajú mesehős szerepével.

— Mi a lényege ennek a mesének?

— Ez a történet egy igen régi népmese, amely a Grimm testvérek gyűjtésében jelent meg, egy aranyhajú lányról szól, aki egy olyan gyógyító virágról kapta a nevét, mely édesanyja furcsa, addig ismeretlen betegségét gyógyította meg. Egy kicsi virág, amely eredetileg a napból szakadt ki, és a Boszorkány földjén vert gyökeret. A virágot Rapunzelnek, Ligetszépének vagy Raponcnak hívják, így erről a virágról nevezik el az aranyhajú lányt is. A királynak nagyon nagy árat kell fizetnie azért, hogy feleségének elvihesse a gyógyító virágot, oda kell ígérnie a gyermeke szabadságát. Mivel ilyen nagy ára van a gyógyulás lehetőségének, nem véletlen, hogy a mai kor gyermekei pontosan ezzel a mesebeli képpel tudnak ezen élethelyzetükben azonosulni.

— A mesebeli képpel való azonosulás segít számukra a feszültségoldásban?

— A „toronyba zárt” érzés a gyermekekkel való terápiás foglalkozások során készült rajzokon nagyon pontosan megjelenik. A toronynak nincs ajtaja, jelképezve azt, hogy sem a belépés, sem az innen való távozás nem az ő saját szabad akaratukon alapul. A torony valójában egy ősi jelkép, nagyon rég ismert. Égbe nyúló építmény, mely a fogság, a szabadságvesztett állapot jelképe, de ugyanakkor védőburokként is működik, a túlélést segíti elő, és lehetőséget biztosít egy magasabb perspektívából szemlélni a problémát. Végtelenül érdekes az, ahogyan a gyermekek ösztönből azonosítják élethelyzetüket egy adott mesebeli képpel, és a tudattalan kódok szinte maguktól kinyílva hozzák a megoldásokat. Már az ókori népek körében is ismert volt az a tudás, hogy a megoldhatatlannak tűnő problémákat az égiek kezébe kell adni, át kell nekik nyújtani, hozzájuk kell fohászkodni. Ebben a mesebeli képben pedig ott van ez az ősi tudás. A toronynak pontosan ez a szerepe, összeköti az eget és a földet, keresi az égi kapcsolódást, a felsőbb védelmezőt. A mesékben megbomlott rendet mindig vissza kell állítani. A mesehősünk magányosnak, kirekesztettnek érzi magát, de sohasem marad magára, toronyba van zárva, de nem akárhogy, hanem aranyhajjal. Csodaszép jelkép az aranyhaj: a napfény, az isteni ragyogás szimbóluma. A „napba öltözött” istennőnk, a Babba jelképe is, aki, bármilyen mostoha állapotok uralkodjanak is, nem hagyja magára a gyermekeit. Megoldás tehát így vagy úgy, mindig van a mesékben. Csak a mai kor kicsi „mesehőseinek” már nem olyan egyértelmű a megoldás kivárása, mint lehetőség. A mai fiatalok ugyanis egyre kevésbé ismerik a várakozás fogalmát. Ők a „kattintást” és a másodperc töredéke alatt végbemenő megoldásokat részesítik előnyben, és ami nem oldódik meg így, azt már ki se bírják várni.

— Milyen módszerekkel lehet elviselhetőbbé tenni a gyerekek számára a várakozást?

— „Az idő arany” — tartja a régi közmondás, kivárni, míg valamire beérik az idő, az fölülmúlhatatlan értékkel bír. A köztes időt pedig tudatosan is fel lehet használni. Például meg lehet vizsgálni annak pozitív hozadékait, felismerni a benne rejlő apró örömöket. Hiszen mindenben, a legsötétebb helyzetekben is rá lehet találni egy apró kis örömforrásra. Úgy, ahogy a mesékben el lehet érni a boldog beteljesedést, úgy nekünk sem szabad lemondani a reményről, hogy az online oktatás is véget ér egyszer; biztató jel, hogy országos szinten jelen pillanatban szünetel. A zárszó szerepét pedig vegye most itt át egy sokatmondó rajz, egy kislány alkotása, aki a „toronyból” kiszabadulva egy titkos kérést suttogott a szabadság legszebb jelképeként kezére szállt madárka fülébe: „Kismadárka, szállj az égbe, vidd fel örökre az online tanulást!”

Elek György