Támogatás iskolai egyenruhára

Elfogadta keddi ülésén a szenátus azt a jogszabálytervezetet, amely 350 lejt biztosít iskolai egyenruhára vagy annak megfelelőjére az állami iskolákban tanuló gyermekeknek. A javaslat a 2007/35-ös törvényt módosítja, amely előírja, hogy az iskolák egy megkülönböztető ruhadarab — egyenruha vagy kiegészítő jelvény, sál — viselését szabhatják meg diákjaik számára.

A Cătălin Iliescu, a Népi Mozgalom Párt (PMP) szenátora által kezdeményezett és a tanügyi bizottság által módosított javaslat előírja, hogy minden iskola maga szabja meg az egyenruha modelljét a szülői bizottságokkal és diáktanácsokkal való konzultáció nyomán. A juttatáshoz szükséges alapokat az oktatási minisztérium büdzséjéből biztosítják — mondja még ki a jogszabályjavaslat. A jogszabályt első házként tárgyalta a szenátus, a végső döntést a képviselőházban hozzák meg.

Az iskolai egyenruha viselése egyébként sok országban kötelező. Nagy-Britanniában cseppet sem furcsa, ha egyenruhás lurkók szaladgálnak az utcán. A szigetország a mai napig őrzi a már csaknem ötszáz éves hagyományt, a diákok pedig büszkén viselik az egyenruhájukat még az utcán is, de hasonló a helyzet Japánban és Dél-Koreában is. Az iskolák szigorú öltözködési szabályokat írnak elő, a legtöbb intézmény megköveteli az egyenruha viselését. Afrikában is gyakran rendelkezik egyenruhával egy-egy iskola. Néhány egyéb országban nem ennyire meghatározott az iskolai öltözék, csupán néhány alapszabályt fektettek le, hogy elkerüljék a szélsőséges eseteket.

A rendszerváltás óta gyakran felvetődött a gondolat Romániában is, hogy ismét be kellene vezetni a kötelező iskolai egyenruhát. Ennek több oka is van: az egyenruha bevezetése erősítené a diákokban az összetartozás érzését, valamint a társadalmi különbségek is jól kendőzhetők, ha mindenkinek ugyanazt kell felvennie. Ráadásul kényelmes megoldás, hiszen reggel nem kellene azon problémáznia sem a diáknak, sem a szülőnek, hogy mit vegyen fel aznap, mit adjon a gyermekre, hanem csak kikapná a szekrényből a szokásos egyenöltözéket.

Néhány évvel ezelőtt egy országos felmérés is készült ebben a témában, amelynek az volt a következtetése, hogy a tanárok nagy része támogatná a diákok egyenruhájának bevezetését, míg a diákok zöme ellene voksolna. A pedagógusok szerint nem a letűnt szigorra emlékeztetne az egyenruha bevezetése, sőt, inkább megtanítaná a diákokat tartozni valahová, megfelelni a különböző társadalmi elvárásoknak, erőt és energiát adna viselőjének.

A szatmárnémeti iskolákban sem idegen az összetartozás ilyen módon való kifejezése, városunkban azonban jelképesen, többnyire az intézmények címerével ellátott kiegészítők és pólók segítségével mutatják ki hovatartozásukat a diákok. A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai hosszú évek óta az iskola címerével ellátott nyakkendőket kötnek az ünnepi alkalmakra, de a megyeközpont két felekezeti tanintézményében sincs ez másként: a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban és a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban is több olyan kiegészítővel — címerrel ellátott nyakkendő, póló — rendelkeznek a diákok, sőt, még az óvodások is, amelyeket büszkén visel a diákság az ünnepségek, iskolai rendezvények, nyílt napok során.

Bumbuluţ Krisztina