Szatmárnémeti polgármestere akarok lenni
Valamivel kisebb ugyan a tumultus a szatmárnémeti polgármesteri székért, mint négy évvel ezelőtt, amikor tíz jelölt sorakozott fel a startvonalnál, de így is nyolcan szállnak harcba a tisztség elnyeréséért, a jelöltek palettája pedig igencsak változatos, „zöldfülű” újoncok éppúgy bőven vannak a névsorban, mint nagy visszatérők (pontosabban nagy visszatérést tervezők), de nem hiányoznak sem a pártingázók, sem a kénytelen-kelletlen indulók.
Nemzetiségi megoszlás tekintetében a tisztséget jelenleg is betöltő Kereskényi Gábor néz farkasszemet a hét román jelölttel — s bár voltak olyan kezdeményezések, hogy (hivatalosan a jobboldaliság égisze alatt) a román pártok egyetlen közös jelöltet indítsanak, teljesen és élesen etnikaivá téve a polgármester-választást, és végre megszabadítsák Szatmárnémetit „a magyar vezetőség uralma alól”, a nagy egyesülési terv végül nem valósult meg. Egyrészt, mert a szociáldemokraták és nemzeti liberálisok közötti örök ellentétet még egy ilyen magasztos cél sem tudta ideiglenesen jegelni (arról már nem is beszélve, hogy a szatmári nemzeti liberálisok egyik ága az RMDSZ-szel tandemben vezeti a várost és a megyét); másrészt, mert a helyhatósági választásokon első alkalommal megméretkező USR–PLUS pártszövetség érthető módon szeretné felmérni saját erejét, potenciálját; harmadrészt pedig a román törpepártok közül többnek is gondja van a két nagy párttal, valamint egymással is.
De nézzük a jelöltpalettát!
Második mandátuma megszerzéséért indul az RMDSZ színeiben Kereskényi Gábor jelenlegi polgármester, akinek négyéves munkájával és városfejlesztésével (nemzetiségtől függetlenül) elég sok szatmári elégedett — s aki értelemszerűen folytatni szeretné a már elkezdett vagy épp elkezdés előtt álló beruházásokat.
A vörös rózsák égisze alatt, azaz a Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben nem kis meglepetésre dr. Dorel Coica volt polgármester indul — aki több fronton is visszatérőnek minősül, hiszen nem csak a városvezetői tiszséget vette újra célba, hanem rövid Pro Románia párti kilengést követően az anyapártba is visszatért. S bár megfogalmazása szerint örömmel hallotta meg volt párttársai hívó szavát, és tett eleget a megtisztelő felkérésnek, mert hogy neki alapjában véve soha nem a szociáldemokratákkal volt baja, csak és kizárólag Liviu Dragnea pártelnökkel nem volt kibékülve, a Pro Románia nemes egyszerűséggel dezertálásnak minősítette lépését. Coica egyébként jelöltsége bejelentését követően rendszeres heti sajtótájékoztatókon számol be 2012–2016-os mandátuma megvalósításairól, pontosabban amiket ő annak könyvel el (ide sorolva többek között az Északi Színház és az Iparosotthon, 26 iskola, óvoda és bölcsőde épületének felújítását is), jövőbeli városfejlesztését pedig azon elképzelések folytatása, megvalósításai alkotják, amelyeket négy évvel ezelőtt hagyott hátra, például az Octavian Goga sugárút négysávossá bővítése vagy a Szatmárnémeti és Udvari közötti ipari park megépítése. No és természetesen éles hangon kritizálja a jelenlegi városvezetést, miközben a nemzeti liberálisokat vádolja az egy román jelölt körüli egyesülés tervének elbukásáért, mert meglátása szerint a kormányzó párt helyi vezetőinek egy része túl szorosra fűzte az együttműködést az RMDSZ-szel.
Furcsa helyzetként a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Adrian Albu jelenlegi alpolgármestert küldte harcba a polgármesteri tisztségért, akinek olyannyira nem fűlt a foga ehhez a kéretlen szerephez, hogy jelölését is egy egyszerű Facebook-bejegyzésben jelentette be. Álláspontján alapjában véve nincs miért csodálkozni, hiszen egyrészt a politikailag örök atipikus Szatmárban anno a nemzeti liberálisok az RMDSZ-szel léptek város- és megyevezetési koalícióra (amit egyébként sokan ma is egyszerű behódolásként emlegetnek). Másrészt házon, azaz párton belül igencsak furcsán alakulnak a dolgok: a politikai alakulatok írott vagy íratlan szabálya szerint ugyanis egy megyeközpont polgármesteri tisztségéért a városi szervezet elnöke, míg a megyei tanácselnöki tisztségért a megyei szervezet elnöke indul harcba — ezt azonban alaposan felrúgta a PNL városi szervezetének elnöke, Adrian Cozma, aki bár hosszú ideje a polgármesteri székkel szemezett, idén tavasszal hirtelen és váratlanul a tanácselnöki tisztséget vette célba, s mivel a párt országos vezetőségének teljes bizalmát élvezi (főleg a magyarok szidalmazása kapcsán teljes az egyetértés), elnézték neki ezt a kis svédcsavart, Albut pedig kerek perec polgármesterjelöltség elé állították. Hivatalosan meg nem erősített információk szerint ez a helyhatósági választás Adrian Albu politikai hattyúdala is, mivel csekély az esélye, hogy megnyerje a választást, a sikertelen szereplés pedig remek apropó lesz az elnöki tisztségből való leváltásához. Még egy apró érdekesség a liberálisok háza tájáról: a függetlenként való indulását legelsőként, még kora tavasszal bejelentő Adelin Ghiarfaş (aki négy évvel ezelőtt is indult, szintén függetlenként) beállt a csapatba, s polgármesteri ambícióit városi tanácsosjelöltire csökkentette.
Helyhatósági választásokon első alkalommal méretkezik meg a Mentsétek meg Romániát Szövetség és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Párt alkotta pártszövetség (USR–PLUS) — az egyetlenek egyébként, akik annak rendje s módja szerint, a járványhelyzet ellenére közös, szabadtéri sajtótájékoztatón mutatták be jelöltjeiket, röviden, de tételesen vázolva város- és megyefejlesztési elképzeléseiket is. Szintén egyetlen politikai alakulatként ismerték el, hogy Szatmárnémeti és Szatmár megye valóban elindult a fejlődés útján, történtek komoly előrelépések, csak a ritmus lassú egy kicsit, és ők ezt szeretnék felpörgetni, főként annak érdekében, hogy a fiatalok itthon maradjanak, az akár a nagy metropoliszokba, akár külföldre távozottak pedig hazajöjjenek. Radu Panait polgármesterjelölt fiatalként és vállalkozóként is európai szinten is modern, még zöldebb, még rendezettebb és tisztább, valóban „eco-friendly” Szatmárnémetit szeretne, minden lakos számára elérhető, digitalizált közigazgatással. Nem mellékesen szintén ő az egyetlen a román jelöltek közül, aki Szatmárnémeti magyar lakosságát anyanyelvén szólítja meg.
Fiatal kora ellenére igencsak sok pártot végigjárt már a per pillanat a Népi Mozgalom Párt (PMP) polgármesterjelöltje, Mihai Huzău, aki alig pár hónappal korábban hagyta ott az ALDE-t, s akire valószínűleg többen emlékeznek a 2016-os helyhatósági választások kampányából, amikor (még bőven ifjú nemzeti liberálisként) tejcsokoládéval akarta megédesíteni a keserű politikától megcsömörlött szatmáriak életét. Nos, idei kampánya sem mentes a látványos elemektől, de most a dobókockákra fókuszál, állítása szerint ugyanis a polgármesteri tisztség kockája el van vetve, a román pártok előre megalkudtak az RMDSZ-szel, ő viszont nem hajlandó ebbe a játékba belemenni, és (némi önfényezéssel) kijelenti: „a román jelöltek közül egyetlenként akarok valóban győzni, és valóban polgármester akarok lenni”. A jól megválasztott kampányreklámon és önmagát már-már a szélmalmokkal szembeszálló Don Quijoteként minősítő szavakon túl azonban eddig egyetlen városfejlesztő tervet vagy elképzelést sem hozott még nyilvánosságra.
A Liberálisok és Demokraták Szövetségének színeiben dr. Cosmin Raţiu jelenlegi városi tanácsos indul a polgármesteri szék megszerzéséért — a megyei fogorvosi kamara elnökeként városi tanácsosságának nyolc éve alatt sokszor emelte fel szavát annak érdekében, hogy a tanintézményekben legyenek újra fogorvosi rendelők (s ennek okán anno a tanácsüléseken nem egyszer igen csúnya szópárbajba volt kénytelen keveredni Dorel Coicával). Mint jelölése iktatásakor fogalmazott: „Ahogy két évtizedes szakmai pályafutásom során mindig a páciens volt a legfontosabb, úgy a helyi közigazgatásban is az az adófizető polgárra, az ő gondjainak-bajainak megoldására helyezem majd a hangsúlyt.”
Nem sokáig szomorkodott Coica dezertálása felett a Pro Románia párt szatmári szervezete, s gyorsan megtalálta helyettesítőjét Cristina Haiduc személyében — nem mellesleg a dekoratív ifjú ügyvéd a legelső női polgármesterjelölt a város rendszerváltás utáni három évtizedes történetében. S egyébként épp ezt a harminc évet emlegeti fel, mint egy olyan szürke periódust, amelyben semmiféle nagyobb változás nem történt Szatmárnémeti életében, és szerinte „itt az ideje a tettek mezejére lépni”. Kis disszonancia azonban, hogy a város szépítésére, csinosítására és fejlesztésére vonatkozó tervei mintha távolról sem a saját fejéből pattantak volna ki — a régi városközpont gépkocsiforgalom előli lezárása, újabb zöldövezetek kialakítása, a Szamos-part pihenőövezetté való átalakítása, a közigazgatás digitalizálása a jelenlegi városvezetés által részben már beindított tervek vagy beruházások.
Ám nem csak a Pro Románia indít női polgármesterjelöltet, hanem az Új Románia Párt is, Erika Mare személyében. A honlapjukon olvasható önmeghatározásban úgy fogalmaznak: olyan fiatalok, akik eddig még egyetlen politikai alakulatnak sem voltak tagjai, s a politizálástól is távol tartották magukat, viszont annyira megelégelték a politikai osztály nacionalizmustól túlfűtött hozzá nem értését, hogy a reális változások érdekében egy teljesen új pártot alapítottak.
Szabó Kinga Mária
