Számos szakkör működik Nagykárolyban, 350 gyermek részvételével

Nem könnyű a mai fiatalokat bevonzani a kulturális életbe. A legtöbben megelégszenek azzal, ha van egy menő telefonjuk és elég gyors internetelérésük, minden egyéb vágyukat és szükségletüket kielégíti a virtuális valóság. Ezzel szemben a nagykárolyi kultúrház tevékenységei már sok évtizede gyerekek százait érdeklik. 
Szűcs József, az intézmény igazgatója lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a pandémia okozta kényszerszünet és online oktatás sem vette el a nagykárolyi ifjúság kedvét a szakköröktől. „Óriási dolognak tartom, hogy a kultúrház termei hétről hétre megtelnek olyan gyerekekkel, akik szeretnének valamit tanulni. Legyen az tánc, zene vagy akár színjátszás” — fogalmazott az intézményvezető. Szűcs szerint sokat számít az a tény, hogy nem csak egy egyszerű befogadó intézményként működnek, amely játszóhelyei délután kinyitják az ajtókat, mert kezdődik a fellépők műsora, hanem sok száz tehetséges gyerek érdeklődik és megy el naponta a különböző foglalkozások valamelyikére. „Bárki belekóstolhat az oktatott műfajokba. Azt gondolom, az idő minket igazol, hiszen mindegyik szakkörünk komoly sikereket ért el, szép szakmai elismeréseket tud felmutatni” — tette hozzá az igazgató. Nem csak helyi szinten ismerik el őket, hanem az országos és sokszor a nemzetközi színtéren is öregbítik a város nevét. Nemcsak a showbusiness, hanem a kevésbé látványos, nem agyonreklámozott műfajok területén is kiemelkedőt alkotnak. Nincs olyan szakkör, amely az évek alatt ne adott volna a világnak egy vagy több nagykárolyi tehetséget.
A fiatalok választhatják a magyar és a román néptáncot és népzenét (népi hangszerek), vagy akár tanulhatnak modern táncot. Emellett van magyar és román nyelvű színjátszókör, illetve be lehet iratkozni festészet-rajz-fotó szakkörre. A zenei műfajok kedvelői tanulhatnak gitárt, fúvós hangszereket, könnyűzenét, és külön foglalkozást tartanak a zenekaroknak. Hagyományosan van lányzenekar is a kultúrházban. A könnyűzene alcsoportokra oszlik: van doboktatás, az énekeseknek külön tartanak képzéseket, illetve tanulhat zongorán, akinek ahhoz van kedve és tehetsége. Az oktatók mindegyike kiváló szakember, és sokszor hatalmas a nyüzsgés, hiszen rengeteg diák adja egymásnak a kilincset. Vannak olyan hangszeres órák, amelyeken egy vagy két diák tud egy időben részt venni, hiszen egy zongorához nem ülhet le tíz tanulni vágyó.
A jövő tervei között szerepel például irodalmi kör beindítása, amelyre korábban már voltak kísérletek, de akkor a kezdeményezés szintjén megrekedt.

Több évtizedes hagyomány

A hatvanas évektől kezdve folyamatos a színvonalas könnyűzenei képzés a városban. Az alapokat anno a szép emlékű Karácsonyi Péter zenetanár tette le. Akkor már működött a Kastélylakók mozgalmon belül a fúvósszekció is, amelyet most Schuller Helmut és Czier Zsolt tanárok segítségével igyekszik a kultúrház ismét visszahozni a nagykárolyi köztudatba. A környék sváb településein jól működnek ezek a rezesbandák, nemrég a Károlyi-kastély parkjában egész estés műsort mutattak be. Kaplonyban például már több mint száz éve folyamatosan aktív a zenekar, és neveli ki generációk során az utánpótlást. Amennyiben az égiek kegyesek lesznek a kezdeményezéshez, tíz-tizenöt éven belül már kinőhet az a nagykárolyi zenészekből álló csapat, amely képes lesz összehozni akár egy jól működő fesztiválzenekart.
Hatvan évvel ezelőtt a nagykárolyi könnyű- és népzene, illetve az itt működő tánccsoportok nemcsak megyei, hanem országos versenyeken is értek el kiváló helyezéseket. „Akkoriban Vasile Maghiaru volt az a kultúrház-igazgató, aki felismerte, hogy abban rejlik a siker titka, ha összegyűjti a tehetséges embereket, és hagyja őket kiteljesedni” — véli Szűcs. Innen indult el minden, és azóta abból az örökségből táplálkozik a nagykárolyi kulturális élet, amit annak idején a régi nagyok megalapoztak. Akkoriban számos turnén, fesztiválon és táborban tudtak a tehetséges gyerekek megmutatkozni, illetve tanulni egymástól. „1979-től 1990-ig nyáron alig voltam itthon, minden nyaramat a tengerparton vagy a hegyekben töltöttem. A világ minden részéről voltak barátaim. Sokat turnéztunk az akkori Szovjetunió területén, még év közben is. Ez hatalmas motiváció volt, ami arra sarkallt, hogy minél jobb legyek abban, amit csinálok, hiszen akkor világot láthatok és rohamosan fejlődhetek. Ezt az esélyt és örömöt szeretnénk megadni a mostani generáció tagjainak, ha még nem is tudunk akkora volumenű eseményeket szervezni nekik, mint azt anno nekünk tették. Itthon mindenképpen lehetőséget teremtünk nekik a bemutatkozásra” — részletezte az igazgató. A motiváció nagyon fontos, hiszen aki jó valamiben, akkor lesz még jobb, ha folyamatosan foglalkozik vele, gyakorol. Ez lemondással jár, a kényelmi zóna elhagyását jelenti. Amíg mások lazulnak, az illetőnek keményen meg kell dolgoznia azért, hogy idővel sikereket érjen el. Szűcs szerint csak akkor működik a művészetekben való kiteljesedés, ha az előadó megfelelő szakmai alázattal szolgálja a közönséget.

Végh Balázs