Stresszről, várakozásról adventben

Csütörtökön 18 órától a Lanka Duó (Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter) csodálatos karácsonyi énekei nyitották meg az alkalmat, amelynek vendégelőadója, akárcsak novemberben, ismét Máthé Róbert volt — ennek oka az aktualitás volt, hiszen advent idején érdemes megtanulni várakozni az Úr érkezésére, ez az ember helyes reakciója.
Az előadó mindenekelőtt elmondta: a bizonytalan időtartamú várakozás kellemetlenebb, mint az ismert. Az indokolt várakozást könnyebb elviselni, mint az indokolatlant. Az igazságos várakozás könnyebb. Minél nagyobb a jutalom, annál türelmesebbek vagyunk. Egyedül várni rosszabb, mint közösségben.
Selye János (1907–1982), a világhírű, magyar származású tudós mondta: „A stressz az élet sava-borsa.” Enélkül nem élnénk, vagy csak vegetálnánk. Akkor hát miért káros a stressz, miért okoz fekélyt, szívbajt és még annyi más betegséget? Ezekre és a testi és szellemi egészség sok más, fontos kérdésére válaszol ebben a munkájában. Fél évszázados biológiai kutatómunkájának tanulságait az emberre mint társadalmi lényre alkalmazva megmagyarázza a stressz élettani mechanizmusát, és gyakorlati tanácsokat ad a káros stressz — a distressz — elkerülésére. 1936-ban jelentette meg a károsító tényezők (stressz) fogalmát. Ugyanakkor beszél az eustresszről, mint az örömteli várakozás. Az előadó példákat hozott fel mindkét helyzetre. Distressz: sorban állni, vizsgálati eredményre várni, halálos beteg gondozása, felvételi eredményére várni. Eustressz: eseményvárás, gyermek örömteli várakozása, szerelmesek randivárása, babavárás…
A világ leghíresebb pszichológiai kísérletei között van a pillecukorteszt. Walter Mischel hatvanas évekbeli pillecukortesztje meglehetősen egyszerű dologból messzemenő következtetéseket vont le. A gyerekek elé tettek egy pillecukrot, és azt mondták neki, hogy kapnak egy második cukrot, ha ehhez az elsőhöz 15 percig nem nyúlnak hozzá. Ha kibírják ezt a negyedórát a cukor megevése nélkül, akkor utána mindkettőt megehetik. Konklúzióként levonták: akiknek a későbbi nagyobb jutalom reményében volt akaraterejük nem megragadni azonnal a kínálkozó lehetőséget, azok többre vitték, jobb jegyeik voltak. Tyler Watts és munkatársai tízszer annyi, teljesen különböző társadalmi helyzetű gyerekkel végezték el a kísérletet, és más eredményt is kaptak. Kísérletük alapján az eredményre, életük kimenetelére hatással volt a gyermekek anyagi biztonsága is. Ugyanakkor az előadó elmondta azt is, hogy a fogyasztói társadalom kiirtja a várakozást.
Máthé Róbert az előadása végén néhány bibliai példát felhozva elmondta, hogy Isten tudja a megfelelő pillanatot. Ismerünk olyan bibliai példákat, amikor a gyermekáldásra (pl. Sára), a szerelemre (pl. Jákób), a szabadításra (Izrael népe Egyiptomban), a gyógyulásra (bethesdai beteg) várakoztak, de a Messiás-várás és visszavárás gondolata átöleli a teljes Szentírást.
Rácz Ervin házigazda lelkipásztor a végén igei összefoglalójában a 130. zsoltár 5. versét olvasta fel: „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.” A Krisztus-várásunk soha nem szabad fenyegetettségtől, félelemtől átitatott distressz legyen. Az örömteli várakozás, az eustresz kellene áthassa adventünket, amiben ott a bizalom. Az az örömteli biztonság, amit az alkalom záróéneke is megfogalmazott: Uram Jézus, jöjj el! Szívünk vágyik újra Rád! Tűzzel és erővel, Jelenléted járjon át!…