Mit tudunk a gyermekek COVID-oltásáról?
Jelenleg nem lehet egyértelműen igazolni, hogy a rendelkezésre álló SARS-CoV-2 elleni vakcinák bármelyike önmagában képes-e meggátolni a vírus továbbadását másoknak, és ilyen módon megállítani a fertőzés terjedését, vagy csak a súlyos COVID-19 betegség kivédésére alkalmasak, amely viszont gyermekeknél jóval ritkábban fordul elő, mint a felnőtteknél. Bár az újabb brit és dél-afrikai variánsok elterjedése e tekintetben árnyalja a képet, de elmondható, hogy gyermekkorban eddig általában enyhe, aspecifikus légúti tünetekkel vagy nem ritkán akár tünetmentesen zajlott le a fertőzés, és kevésbé volt valószínű, hogy kórházi kezelést igénylő megbetegedés alakuljon ki. Félő azonban, hogy az oltottak körében tapasztalható hamis biztonságérzet okozta felelőtlen magatartás a gyermekek, gyermekközösségek esetében is hozzájárulhat a járvány további terjedéséhez. Ezek alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogy a pandémia jelen fázisában egyáltalán szükség van-e a gyermekek COVID-19 elleni oltására. A szakemberek véleménye a kérdésben korántsem egyértelmű és egybehangzó.
A témával kapcsolatos egyes tanulmányok, szakfolyóiratokban megjelenő vélemények, szakértői panelek állásfoglalása szerint a SARS-CoV-2-fertőzéssel járó súlyos betegség és a halálozás alacsony aránya gyermekek és serdülők között, valamint a transzmisszió megakadályozásának bizonytalansága együttesen azt sugallja, hogy a korai vakcinázás során, amíg nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben vakcina vagy oltási kapacitás tömeges oltás szervezéséhez, nem célszerű a gyermekeket előnyben részesíteni.
Vakcinákkal kapcsolatos vizsgálatok
A gyermekek oltását világszerte korántsem csak az elegendő számú vakcina elérhetősége vagy az egyes országok eltérő immunizációs stratégiája korlátozza. Komoly gondot jelent, és alapvető gyermekjogi és bioetikai problémát is felvet, hogy a vakcinák tekintetében eddig teljesen hiányoztak a gyermekekre vonatkozó biztonságossági és hatékonysági vizsgálatok.
Jelenleg azonban már számos klinikai vizsgálat folyik gyermekek bevonásával, többségében a messenger RNS- (mRNS-) tartalmú vakcinák alkalmazásával, mint a Moderna (Moderna Biotech) és a Comirnaty (Pfize–BioNTech). Ezek az oltások nem tartalmaznak semmilyen kórokozót, viszont arra utasítják a sejtjeinket, hogy készítsenek egy olyan ártalmatlan kis darabot a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjéből, amely megfelelő immunválaszt vált ki. A szervezetünk így megtanul küzdeni a valódi fertőzés ellen.
Márciusban a Pfizer–BioNTech és a Moderna is klinikai vizsgálatokat indított SARS-CoV-2 elleni vakcináival már 6 hónapos csecsemőknél, idősebb gyermekeknél és tizenéveseknél egyaránt.
A Pfizer–BioNTech Comirnaty vakcinája az FDA és az EMA sürgősségi felhasználási engedélyével rendelkezik 16 évesnél idősebbek számára. A vállalat február végén zárta le az adatgyűjtést egy 12–15 év közötti serdülők bevonásával végzett vizsgálatában, és már be is jelentették az első eredményeket. 2260 gyermeket vizsgáltak, a gyermekek fele vakcinát, a másik fele placebót kapott. A vizsgálat során 18 igazolt COVID-19-es esetet regisztráltak, mindet a placebót kapottak csoportjában, de szerencsére egyik eset sem volt súlyos. A vakcinázott csoportban egyetlen megbetegedés sem fordult elő, az oltás tehát 100%-ban hatékonynak bizonyult. (Korábban felnőttek esetén 95%-os hatékonyságról számoltak be a második oltást követő 7. nap után.)
Az oltott gyermekeknél szignifikánsan magasabb neutralizáló antitesttiter volt mérhető, mint a 16 év feletti korosztályban egy korábbi hasonló vizsgálat során. Átmeneti fejfájáson és fáradékonyságon kívül egyéb mellékhatást nem észleltek. A vizsgálatban részt vevő gyermekeket még további két évig követik.
Márciusban egy másik, 6 hónapos és 11 éves gyermekek körében folytatott, biztonságosságot és immunogenitást értékelő fázis 1/2/3 vizsgálat indítását jelentették be. Egy előzetes vizsgálatban meghatározzák a megfelelő dózist, majd a későbbi szakaszban további, összesen 4644 résztvevő bevonását tervezik az Egyesült Államokban és Európában.
A Moderna március közepén indította el az ún. KidCOVE tanulmányt, amely szintén 6 hónap és 12 év közötti korú gyermekek körében vizsgálja az oltás hatékonyságát és biztonságosságát placebóval szemben. A Moderna 6750 gyermek bevonását tervezi a vizsgálatba az Egyesült Államokban és Kanadában, 28 napos különbséggel beadott két oltás során életkortól függően két vagy három különböző dózis alkalmazását vizsgálják.
Egy további, még decemberben indított klinikai vizsgálatba 3000, 12–17 év közötti résztvevőt vontak be. Ebben a vizsgálatban egy adag Moderna-vakcina hatását hasonlítják össze a placebóval.
Az Egyesült Királyságban a 6–17 éves gyermekek bevonásával indult el februárban egy, az Oxford/AstraZeneca vakcinájára adott immunválaszt vizsgáló kutatás. A vizsgálatban részt vevő 300 gyermek közül 240-et a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjét kódoló csimpánzadenovírus-vakcinával, a kontrollcsoportot képező többi 60 gyermeket pedig egy már bizonyítottan biztonságos, Meningococcus B elleni vakcinával oltanak be. Az Oxford vizsgálatát viszont azóta átmenetileg leállították.
Izraelben, ahol a lakosság nagyobb hányadát már beoltották, elkezdték a 12–16 évesek oltását is. Március végéig 600, krónikus alapbetegségben szenvedő gyermeket oltottak be a Pfizer–BioNTech-vakcinával, és semmilyen komoly mellékhatást nem tapasztaltak. Egy klinikai vizsgálatban hamarosan az 5–11 évesek oltását is elkezdik.
Előrejelzések szerint idén nyáron az Egyesült Államokban is elkezdődhet a 12–16 éves fiatalok oltása. Mivel a 12 éven aluliak számára a vizsgálatok csak most kezdődnek, ezek első eredményei 2021 végére vagy 2022 elejére várhatók, ennek a korosztálynak az oltása feltehetően 2022 második felében válhat széles körben elérhetővé. Közülük várhatóan a 6–12 éves korúak kapják meg először az oltást, ezt követően a 2–5 éves gyermekek, majd végül a 2 évnél fiatalabbak.
A csecsemők bizonyos fokú védelemben részesülhetnek még az oltás előtt. Tudjuk, hogy amennyiben az édesanyák oltottak, az ő antitestjeik — megfelelően időzített oltás esetén — a placentán át átjutnak a magzatba, és néhány hónapig passzív védelmet biztosítanak a csecsemő számára. Ehhez hozzájárulhat még az anyatejben megjelenő specifikus ellenanyag a szoptatott csecsemők esetén.
Kockázati csoportok
Természetesen a felnőttekhez hasonlóan a gyermekek között is meghatározhatók bizonyos kockázati csoportok, amelyek esetleges priorizálása meggondolandó lehet az immunizálás bevezetésének korai stádiumában. Jelenleg korlátozott mennyiségű a rendelkezésünkre álló megbízható adat arról, hogy gyermekkorban a súlyos COVID-19 esetek között milyen arányban fordulnak elő valamilyen kockázati csoportba tartozó betegek.
A gyermekorvosok már korábban is jelezték több országban, hogy bizonyos alapbetegséggel rendelkező gyermekek mielőbbi immunizálását kiemelten fontosnak tartanák. Ilyenek a súlyos elhízás, a Down-szindróma, a krónikus légzőszervi megbetegedések, a cisztás fibrózis, a tartós oxigénkezelés, a krónikus szívbetegség, a nem korrigált congenitális vícium, a krónikus veseelégtelenség, a krónikus májbetegség, egyes krónikus neurológiai betegségek, veleszületett és degeneratív anyagcsere-betegségek, intézeti elhelyezést szükségessé tevő neuropszichiátriai megbetegedések, az agyi bénulás, a diabetes mellitus, az immunszuppresszív kezelés alatt álló krónikus betegek, valamint a transzplantációra váró vagy szervtranszplantáción átesett gyermekek.
Egy 46 észak-amerikai gyermekintenzív-osztály adatait feldolgozó keresztmetszeti vizsgálatban 48, COVID-19 miatt kórházi kezelésre szoruló gyermek közül 24-nél (50%) valamilyen krónikus, komplex komorbiditás volt megtalálható. Az eddig rendelkezésre álló adatokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a súlyos kimenetelű COVID-19 tekintetében a különböző fokú és súlyosságú idegrendszeri fogyatékossággal élő gyermekek messze felülreprezentáltak.
Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány 545 súlyos, kórházi felvételt igénylő, SARS-CoV-2-ben szenvedő gyermek (átlagéletkoruk 11 év) adatait elemezve szintén azt erősítette meg, hogy a gyermekek közel felének (45%) legalább egy krónikus alapbetegsége volt. A komorbid állapotok leggyakoribb típusai a pulmonális (16,7%), a gyomor-bélrendszeri (10,8%) és a neurológiai betegségek (10,6%) voltak. A rendelkezésre álló BMI-adatokkal rendelkező 211 gyermek csaknem fele (45%) volt túlsúlyos. Ezek 30%-át elhízottnak, 11%-át pedig súlyosan elhízottnak minősítették.
Ahogy a gyermekek olthatóságára vonatkozóan is egyre több biztonságossági és hatékonysági adat jelenik meg, valamint az oltóanyagok elérhetősége is egyre javul, szélesebb körű oltási ajánlásokat tudnak megfogalmazni a szakemberek, nemcsak a magas kockázatú gyermekek esetében. Az, hogy valóban kivétel nélkül minden gyermeket be kell-e majd oltani, számos tényezőtől függ. Ide tartozik a gyermekek szerepe a fertőzés átvitelében, valamint a rendelkezésre álló oltások biztonságossága, hatékonysága és az általuk biztosított védelem időtartama. További jelentős tényező, hogy ezek a vakcinák vajon valóban képesek lesznek-e meggátolni a fertőzés átvitelét is, és ezáltal populációs szinten is közvetett védelmet nyújtani a lakosság számára.
