Kereskényi Gábor: „Kell a támogatás a törvényhozók részéről is"

Szatmárnémeti újraválasztott polgármesterét a szavazók közel 52 százaléka támogatta, akárcsak a szervezet városi tanácsosjelölt-listáját, amely a 23 lehetséges mandátumból 12-t tudhat magáénak, és így többsége van a testületben. A városi elöljáró azonban úgy véli, ez csak az első sikeres megmérettetés volt, hiszen Szatmárnémetit és a többi magyar többségű önkormányzatot abban az esetben lehet a lehető legjobban irányítani, ha megvan hozzá a megfelelő támogatás a bukaresti törvényhozásban is. Ehhez pedig az szükséges, hogy a szatmári magyar közösség december 6-án, a parlamenti választások napján is ugyanolyan felelősségteljes viselkedésről tegyen tanúbizonyságot, mint tette azt a helyhatósági választások során. Kereskényi Gábor szerint az lenne az „egészséges”, ha minden szatmári törvényhozó egy irányba húzná a szekeret, azonban egyelőre ez csak egy álom, a magyar ügyek esetében pedig egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a többségi parlamenterek támogassák ezeket. Az RMDSZ-nek az elmúlt harminc évben rendkívüli eredményeket sikerült elérnie, azonban azt is tapasztalhattuk, hogy ha nincs ki felemelje a szavát ez ellen, a megszerzett jogokat is meg lehet szüntetni egyetlen tollvonással. A parlamenti választásokról és a magyar jelöltekről Szatmárnémeti polgármesterével beszélgettünk.

      — Először is engedje meg, hogy gratuláljunk a nem mindennapi eredményhez. Egy ilyen arányú felhatalmazás nagyon nagy felelősséggel is jár, így nem vár könnyű négy év önre…

      — Köszönöm szépen, ez valóban így van. Örülök annak, hogy a szatmáriak értékelték az előző négy év erőfeszítéseit, és ezt a szavazás napján is megmutatták. Köszönöm a bizalmukat, és ígérem, mindent megteszek azért, hogy ne okozzak nekik csalódást. Egyedül azonban nem leszek képes erre. Ahogy szükségem van a városi tanácsosok segítségére, ugyanúgy kell a támogatás a parlamenterek részéről is. A bukaresti politikum ugyanis nem igazán tulajdonít túl nagy jelentőséget Szatmár megyének, hiszen távol vagyunk tőlük, ráadásul azzal is tisztában vannak, hogy nem ez a megye lesz az, ahol a közeljövőben komoly befolyásra tehetnek szert, hiszen itt egy rendkívül erős magyar közösség lakik, amely összetartó, és tudja, hogy elsősorban az övéire számíthat. Éppen ezért arra kérek mindenkit, hogy december 6-án fejezzük be azt, amit szeptember 27-én elkezdtünk. Ha ugyanilyen arányban veszünk részt a parlamenti választásokon is, akkor erős bukaresti érdekképviselettel a hátunk mögött mi, itthoniak is sokkal könnyebben tudunk dolgozni. Ugyanis a parlamenti képviselőink gyakorlatilag a meghosszabbított kezeink a fővárosban. Az önkormányzatnál személyesen is tapasztalhatjuk a bürokrácia hátulütőit, és sok esetben nagyon jól jön, ha ott vannak az embereink, akik kezdeményezhetnek egy törvénymódosítást, amellyel például egyszerűsítjük az ügyintézést. Emellett pedig van annyi munka itthon, hogy nem utazhatunk minden héten minden egyes elintéznivalókkal Bukarestbe. Ilyen esetekben jól jönnek a képviselők, akik képesek egy dokumentumot kézbe venni, és addig járni az ottani intézményeket, amíg meg nem szereznek például egy beruházáshoz szükséges engedélyeket, vagy ki nem lobbiznak egy támogatást.

      — Volt erre példa az elmúlt négy év során?

      — Természetesen. Ha csak a két legnagyobb beruházást vesszük figyelembe, már akkor bátran kijelenthetjük, hogy megérte a négy évvel ezelőtti jelöltjeinket beszavazni a parlamentbe. A szatmárnémeti körgyűrű esetében ugyanis az RMDSZ módosító javaslatára került be a 2017-es költségvetésbe 137 millió lejnyi finanszírozás, a harmadik Szamos-híd esetében pedig konkrétan a szatmári képviselők voltak azok, akik folyamatosan ütötték a vasat, és melegen tartották a témát addig, míg alá nem lett írva a finanszírozási szerződés. De beszélhetünk egyéb témákról is. A szatmárnémeti Sport Hotel egykoron például egy olyan létesítmény volt, amelyben a városunkba érkező sportolók 90 százalékát elszállásolták. Amíg működött, ez rendben is volt, aztán fura körülmények között privatizálták, majd miután kiderült, hogy az egész törvényellenes volt, visszakerült a Sportminisztérium tulajdonába. Ez azonban azóta egy lépést sem tett az épület állagának a megőrzése érdekében, az pedig, hogy ismét üzemeltessék, szóba sem került. Ezért kértük mi, hogy adják át a polgármesteri hivatalnak, hiszen abban az esetben pályázni tudnák a felújítására, és nem csak egyszerűbbé tenné a szatmárnémeti sportrendezvények megszervezését, hanem megfelelő menedzselés esetén még hasznot is hozhatna a városnak. Szintén tőlük kértük azt, hogy ha nem képesek felújítani, akkor adják át a Csipler Sándor Vívótermet is. Ugyan egy adott kormány idején szatmári volt a miniszter is, de addig húzták a dolgokat, míg náluk maradt. De továbbra sem adjuk fel, és remélem, hogy előbb-utóbb sikerül észérvekkel meggyőzni a bukaresti hivatalnokokat ezek fontosságáról. Sajnos, mint azt a korábbiakban is említettem, Bukarest nagyon távol van, és ilyen egyértelmű dolgokért is komoly harcokat kell vívnunk. A Széchenyi (1 Decembrie 1918) utcai, egykoron a Mezőgazdasági Igazgatóságnak otthont adó patinás épület évek óta üresen áll, az állapota folyamatosan romlik, mégis ragaszkodnak hozzá. Magyar Lóránd képviselő mindhárom esetben rengetegszer interpellált ezekben az ügyekben, és bízunk benne, hogy előbb-utóbb elérjük a célunkat, megkapjuk az épületeket, miközben a város fontos és történelmi ingóságait, mint például a posta és vasútállomás épülete, felújítják az illetékes minisztériumok. De akadnak más problémák is, amikre csak az itteniek hívhatják fel a figyelmet, hiszen ők szembesülnek azokkal a gondokkal, amelyek itt adódnak, mégis Bukarestben lehet megoldani őket. Például ilyen az ideiglenes határátkelők esete. Annak idején a román fél is rendkívül örült annak, hogy határon átnyúló pályázatok keretén belül mindkét oldalon sikerült felújítani a határhoz vezető utakat, a román fél azonban a megnyitásukhoz már nem nagyon ragaszkodott. Turos Lóránd és Magyar Lóránd is többször felszólalt ebben a témában, és úgy néz ki, hogy a Nagypeleske–Zajta határátlépő hamarosan véglegesen megnyit, ezzel is tehermentesítve a petei és csanálosi átkelőket.

      — Végezetül beszéljünk konkrétan a jelöltekről, hiszen ők azok, akik vállalták, hogy mindent megtesznek a szatmáriak képviselése érdekében…

      — Biztos vagyok benne, hogy megfelelnek majd az elvárásoknak. Azért merem ezt kijelenteni ilyen határozottan, mert mindegyiket személyesen ismerem, és garanciát vállalok értük. A biztos befutók — Magyar Lóránd, Nagy Szabolcs és Turós Lóránd — mindannyian városi tanácsosok is voltak, így ismerik Szatmárnémeti problémáit, ugyanakkor mindhárman különböző személyiségek, akik más-más területen bizonyítottak a korábbiakban. Magyar Lóránd az utóbbi négy évben rengeteget tett azért, hogy megkönnyítse a szatmári termelők és gazdák életét, Turos Lóránd a kisebbségvédelem terén tevékenykedik évek óta, Nagy Szabolcs pedig közel egy évtizede az önkormányzatokkal foglalkozik, így ő is nagy tapasztalatra tett szert ezen a téren. De az utánuk következők is komoly szakmai múlttal rendelkeznek, Găman Mihály például Szatmár megye egyik legtapasztaltabb polgármestere, Szejke Ottilia szaktanfelügyelőként is bizonyított, Thoroczkay Sándor igazgatóként és történészként is elismert név, Szőcs Pétert, Gindele Imrét és Tóga Istvánt senkinek sem kell bemutatni, Németh Szabolcs és Fanea Imola pedig a fiatalos lendületet hozhatják a csapatba. Ezért bátran, nyugodt szívvel kérem a szatmárnémetieket, hogy december 6-án szavazzanak az RMDSZ jelöltjeire. (X)