Határtalanul: EKE túra: harminc pár keréken Cégénydányádig

„Nagyon vártuk az idei cégénydányádi biciklitúra meghirdetését – már csak azért is, mert a tavalyin sajnos nem tudtunk részt venni. Örömmel olvastuk a hét folyamán, hogy elérkezett a várva várt időpont: október 28. Bár egész héten rossz idő volt és még péntek este is zuhogott, optimisták voltunk és hinni akartunk az időjárás előrejelzésének, hogy szombatra napsütés várható.

Ki így, ki úgy

Lehet, hogy sokakat mégis elijesztett a sok esőzés, mert a múltkorihoz képest kicsivel kevesebben voltunk. Idén is két külön csapat indult, a bátrabbak korábban Szatmárnémetiből biciklivel át a határon, a többiek – főleg a gyermekes családok – autókkal mentünk Szamosbecsre a piac és templom melletti parkolóhoz, ahonnan már együtt indult a két csapat biciklivel a töltésen Cégénydányádig. Pár lelkes biciklis már a határon összefutott autós társaikkal és meglepően gyors határátlépést követően a Non stop-nál elkezdődött a „bandázás” egy közös kávé, nasi elfogyasztása közben.

A közös találkozási pontnál azért már több autó is összegyűlt és amikor a biciklik is felkészültek, elindultunk a körül-belül 15 km-re levő cégénydányádi Kölcsey-Kende kúriához. Bár odafelé vezető utunkon a szembe fújó szél folyamatosan kísért minket, a Nap sem hagyott cserben, így többen már az elején azért kellett megálljunk, hogy megszabaduljunk pár réteg ruhától. Négy-öt km után még csatlakozott a csapathoz néhány lelkes, a környéken élő EKE-tag, így már szép számban gurulhattunk tovább: gyermekek, felnőttek és kutyus. Ugyan a fiatalabbak kérdezték, lesznek-e megállók, ezekre csak azért volt szükség, hogy bevárjuk a kisebbeket is, fáradtságnak alig volt nyoma a gyermekek között sem.

Legfőképp az üres hasak késztettek arra, hogy türelmetlenül várjuk a cél elérését, mert azért energiatartalékainkat csak igénybe vette a szeles 15 km. A Kölcsey-Kende kúriához érve szerencsénk volt, mivel pont találkoztunk ott Habarics Bélával, akinek a vezetésével egy érdekes tárlatvezetésnek is részesei lehettünk. Megtudtuk a kúria történetét, hogyan érte el jelenlegi formáját és hogy milyen hosszú út vezetett ahhoz, hogy pályázatok révén a restaurálása is megvalósuljon. A kúria különböző tematikájú termeken keresztül varázsolt vissza bennünket a  család, az adott kor, a természeti szépségek világába. Az előtérben Kölcsey Ferencet megidéző bábu fogadott, majd a nemesi szalon korhű bútorai és a családtörténeti szoba közelebbi kapcsolatba hozott a múltban itt élt családokkal. Érdekesség volt a Kölcsey-Kende családfa, amely napjainkig magában foglalja a leszármazottakat. 

Egy gasztronómiai kiállítás is ki van alakítva az egyik teremben, ahol különböző edényeken, konyhai eszközökön és egyéb használati tárgyakon keresztül ismerhettük meg a térségnek megfelelő és adott korszakra jellemző főzési és étkezési szokásokat. A gyermekek számára is talán az egyik legérdekesebb a természetismereti szoba volt. Itt betekintést nyerhettünk a védett területek jellemzőibe, a környék domborzatába, az itt jellemző növény- és állatvilágba. Ezekről nem csak a tárlatvezető mesélt, írások és képek, sőt, szobrok és valósághű tárgyak is körülvettek a még hűebb szemléltetés elérésére. Nagy sikere volt a gyermekek és felnőttek körében is a sötétszobának, ahol a térségre jellemző kis állatokat világították meg egyenként, miközben hallani lehetett  jellegzetes hangjukat is.

A tárlatvezetés után kint, a kertben kialakított padokon elfogyaszthattuk végre az otthonról hozott finomságokat, ételeket és természetesen italokat is. A kúriában tett látogatásunkat egy kellemes séta zárta a hatalmas kertben, ahol különleges és színpompás fákat találhattunk. A legnagyobb egy platánfa volt, amelynek törzsét 9 gyermek sikerült körbefogja. Ginkgo biloba, gesztenye, vadalma és több tűlevelű fa is tarkította a tájat. Őszi levelekkel és gesztenyékkel tarisznyáinkban elindultunk vissza autóinkhoz.

Hazafelé úton már csak elköszönni álltunk meg magyarországi társainktól. Kellemes fáradtsággal értünk el a parkolóhoz, ahol a kitartó kisbakancsos biciklisek megkapták a nap teljesítéséért járó pecsétjeiket. A túravezetőktől azt is megtudták, hogy várható még kisbakancsos kirándulás, az elmaradhatatlan évzáró túra pedig a legutolsó lesz, ahol gyarapíthatják még idei pontjaikat. Ezúton is köszönjük a túravezetést Lajtos Arnoldnak és Bartha Botond-Zsoltnak és a tárlatvezetést Habarics Bélának!”

Határtalanul rovatunk a Culture Plus Egyesülettel partnerségben a Nemzeti Együttműködési Alap-NEA támogatásával valósult meg.