EKE Szatmárnémeti: kőszegremetei megemlékezés
Bartha Botond – Zsolt beszámolója:
„Idén is, mint annyi éven keresztül ellátogattunk Kőszegremetére, a Széchényi obeliszkhez, ahol az 1848-as szabadságharc hősei emléke előtt tisztelegtünk. Főhajtásunknak idén szombaton volt a napja.
A teljes csapat három különböző módon közelítette meg a koszorúzás helyszínét. Voltak akik Szatmárnémetiben 07:30-kor találkoztak a székesegyház előtt és innen bringáikkal tekertek a célig. Mások vonattal vitték Szinérváraljáig drótszamaraikat, majd Avasújvárosban futottak össze a Szatmárnémetiből érkező bringásokkal. A legnépesebb csapat autóval érkezett, mivel ők a koszorúzást követően bejárták a kőszegremetei szőlőst is.
A teljes csapat 11 órakor találkozott az obeliszknél, ahol megkoszorúzták azt és elénekelték a himnuszt. Ezt követően a kerékpárral érkezők folytatták útjukat érintve Kányaházát, Túrterebest, Túr-mentét, végezetül Mikola irányából érkeztek vissza Szatmárnémetibe, csaknem 120 kilométert téve meg.
Az autókkal érkezők a kőszegremetei pálinkafőzőnél hagyva járműveiket elindultak a szőlősbe, eleinte sárosabb szekérúton haladt a társaság, de nem volt panasz, még a résztvevő 25 gyerek sem lázongott, talán hozzá vannak ők már szokva. A gerincre felérve szárazabb lett az út és pár száz méter megtétele után el is jutottunk Sike Laji bá’ szőlőséhez, ahol egy szalonnasütéssel egybekötött nagyobb pihenőt tartottunk.
Itt, míg a szülők sütöttek és beszélgettek, a 25 gyerek zsivajjal töltötte meg szőlőst, önfeledten játszottak, szaladgáltak, viháncoltak, edzették a fa nyársakat a tűzben.
Az elemózsia elfogyasztását és a kedves szomszéd finom házi borának megkóstolását követően mindenki ügyesen összeszedte a cuccait, külön figyelmet fordítva arra, hogy ne hagyjunk semmit hátra, hiszen amit felhoztunk le is bírni fogjuk. Záróakkordként még a gyerekek megkapták a megérdemelt kis bakancs pecséteket a pontgyűjtő füzetjeikbe.
Egy másik úton fordultunk vissza, itt présházak között vezetett az út. Megtekintettük a 100 éves prést, megkóstoltuk a szépen kiépített hideg vizű forrást, de leginkább az ébredő tavaszi természetben gyönyörködtünk.
Az autókat elérve búcsút intettünk egymásnak és ki-ki elindult vissza a nagyvárosba.
Úgy gondolom, hogy úgy a kerékpárosok, mint a gyalogtúrázók egy tartalmas szombat délelőttöt tudhattak maguk mögött, ahol a kellemest a hasznossal kötötték össze.
Mi így emlékeztünk meg hőseinkről.”
Túravezető: Szabó Katalin, Bartha Botond – Zsolt
Lejegyezte: Bartha Botond – Zsolt
