Harminc fős társaság kaptatott fel a lapos gutini csúcsra, jutott át tavaszból télbe.
Április huszadikán is útnak indultak az EKE – Szatmárnémeti tagjai, szimpatizánsai és túrakedvelők, az elmúlt szombaton a Gutin hegységbeli Rozsály-tetőt vették célba — a csodás napsütésnek hála, nemcsak a közelben lévő nagybányai kémény, a Gutin gerince, a nagybányai hegyek, és a Kőhát látszottak, hanem a távolabbra lévő Radnai havasok és az Ukrajnában lévő hegyek havas csúcsai is.
Szabó László K. túravezető beszámolója:
„Jó szokásunkhoz híven, szombaton (április 20-án) a Penny parkolójában találkoztunk, majd miután mindenkinek helyet biztosítottunk az autóinkban már indultunk is gyalogtúránk kiinduló pontja, vagyis Kisbánya felé. Hála a jó időnek, 32-en gyűltünk össze, a csapatunkba voltak már „régi motorosnak” számító emberek, olyanok, akik már túl vannak jó pár túrán, valamint új arcok is.
Készülődés és rövid eligazítás után elindultunk a falu központjában lévő ortodox templom mellől. Már innen is látszott túránk fő látványossága, vagyis a Rozsály teteje, amit még hó borított. A kanyargós és néhol meredek utcák után tértünk rá a piros háromszög jelzésre. Utunk még hosszasan vezetett a faluba, lassan emelkedve, mielőtt az erdőbe értünk volna.
Kicsit belemerülve a beszélgetésbe, egyszer csak azon kaptunk magunkat, hogy elfogyott az ösvény, mivel egyenesen haladtunk tovább, a túraösvény viszont balra vezetett. Szerencsére nem kellett sokat visszamenni és máris a helyes útvonalon folytathattuk tovább a túrázást. Itt két túratársunk úgy döntött, hogy visszafordul, így kereken 30-an maradtunk.
Örömmel tapasztaltuk, hogy az erdő szépen kizöldült, ezen a részen főleg bükkfával találkoztunk. Hosszabb erdei gyaloglást követően egy patak keresztezte az utunk, itt jobbra fordulva padokhoz értünk, ahol kényelmesen le lehetett ülni kicsit pihenni.
Ezután egy meredekebb rész következett, itt meg-meg kellett álljunk kifújni magunkat, mielőtt kiértünk volna az erdőből. Ahogy ritkulni kezdtek a fák, újra megpillanthattuk a Rozsályt, gyönyörű volt innen megcsodálni.
Egy útelágazáshoz érve, már a platón voltunk, hosszabb szünetet tartottunk, hogy bevárjunk mindenkit. Itt még látszott, hogy a völggyel ellentétbe, nem múlt el teljesen a tél, mert még nem olvadt el mindenhol a hó.
Innen már nem kellett sokat haladnunk egy széles, köves úton és a tetőn voltunk. Ezen a szakaszon mivel nincsenek fák, az idő pedig tiszta volt, csodásan belátszott az egész környék. Miután elértük a tetőn lévő óriási antennákat, kicsit még tovább mentünk, hogy egy picivel lejjebb lévő hatalmas kövekre leülve elfogyasszuk az uzsonnánkat.
Az idő kellemes volt, itt még a szél sem zavart bennünket, úgyhogy nyugodtan ehettünk és beszélgethettünk.
A csodás napsütésnek hála, nemcsak a közelben lévő nagybányai kémény, a Gutin gerince, a nagybányai hegyek, és a Kőhát látszottak, hanem a távolabbra lévő Radnai havasok és az Ukrajnában lévő hegyek havas csúcsai is.
Ebéd után a kék pont jelzést követtük lefelé menet. Nem sokkal a tető alatt, ahol újra beértünk az erdőbe, azt tapasztaltuk, hogy az itt lévő forrás jelenleg el van tömődve, de Lóri, mint lelkes cserkész kitakarította, hogy legközelebb már lehessen innen vizet venni. Az ezután következő több mint egy kilométer volt túránk legnehezebb része.
A sáros, keskeny túraösvény meredeken haladt lefelé, több helyen kellett vigyázni, nehogy megcsússzunk. Óriási sziklák mellett haladtunk el, voltak olyan részek is, ahol nagy kövekről kellett lemászni. Csak nagyon lassan tudtunk haladni, de a társaság még igy is szétszakadt. Ahogy egy olyan helyre értünk, ami már kevésbé volt meredek, bevártunk mindenkit, nehogy valaki hátra maradjon.
A következő szakasz már kevésbé volt meredek, addig mentünk, míg egy széles erdei út nem keresztezte az ösvényünket. Itt megálltunk, hogy kipihenjük kicsit eddigi fáradalmainkat. Egy hosszabb, kb. 2 kilométeres erdei gyaloglás következett, ahol az út fokozatosan veszített a meredekségéből, szerintem mindenki örömére. Nemsokára egy borvízkúthoz értünk, itt lehetett tölteni friss vizet, valamint az itt lévő padokra kényelmesen le lehetett ülni.
Egy utolsó nekirugaszkodás és egy bő kilométer gyaloglás után visszaértünk túránk kiindulási pontjához.
Ezúton szeretném megköszönni túratársaimnak a túrán nyújtott segítséget, az észrevételeiket, a fényképeket, nem utolsó sorban pedig a kellemes társaságot.
Mért adatok:
Táv: 16.32 km
Teljes emelkedés: 952 m
Teljes menetidő: 7 óra 16 perc
Lejegyezte és a túrát vezette: Szabó László K.
Fotók: Cizma Bea, Virág Artúr, Virág Hajnalka, Varga Denis, Szabó László K.
SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!
