Csonthéjas gyümölcsűek, a szilva metszése

Minden évszaknak, hónapnak megvannak a megszokott munkái, melyeket ajánlott a szakemberektől elsajátítani. Ilyen feladatnak számít a szilvafa metszése is, mely évente visszatérő témának számít a szakirodalomban; akár friss telepítésről, akár már termőre fordult ültetvényről van szó, fontos, hogy nagy hangsúlyt helyezzenek és kellő figyelmet fordítsanak erre a munkálatra is, hangsúlyozza Fehér Gyula agrármérnök, falugazdász.

„A gyümölcsfáknál általánosságban meghatározó tavaszi beavatkozás az év eleji metszés. Metszés során ráhatással lehetünk az évi terméshozamra, és befolyásolni tudjuk a napfény behatolását a gyümölcsfánk koronájába, ezt a koronát alakíthatjuk. A korona metszésénél fontos odafigyelnünk a fa mint termőfelület vegetatív-generatív egyensúlyára. A szilvafa metszésének a fő célja az, hogy a korona kezelhető méretű és formájú maradjon, egyszerre legyen tömör és szellős, és relatíve könnyű legyen a gyümölcsök betakarítása. Segíthetünk a betegségek elleni védekezésben, illetve azok megelőzésében is. Az ágak és a hajtások sűrűre való metszése esetén ezek a termőrészek összeérhetnek, és ez az érintkezési pont potenciális megbetegedések helye lehet, mint például a monília vagy egyéb gyümölcsbetegségek. A metszés mindenképp tavasszal történik, a szakirodalom javaslata szerint a legjobb időpont egy már virágzás közeli időszak. Tapasztalataim alapján mégis azt mondom, hogy inkább kezdjük el hamarabb, időben a munkálatot, hogy elkerüljük a gyümölcsfák vegetációs idejében történő metszést. A túlságosan késői, virágzás utáni metszés ugyanis a fa kárára válhat, mert a fa termőképességének romlását okozhatja. A túl korai metszés is veszélyekkel jár, ugyanis a fa a metszés által okozott sebekre ilyenkor fokozottan érzékeny.
A csonthéjasok metszése egy összetett folyamat, amit a fa életének meghosszabbítása érdekében fontos minden évben a kellő módon elvégezni” — hívja fel a szakember a gazdák figyelmét. Fehér Gyula külön kitér a szilvafa metszésének formáira is tájékoztatásában, hiszen nem mindegy, hogy a fa fejlődési idejében milyen metszési típust alkalmazunk. Az ültetéskori metszés során kezdésképpen 3–4, egymástól arányos távolságra található vázágat ajánlott választani, melyek nem egyforma magasságban ágaznak ki a törzsből. Ezeket vágják vissza a hosszúságuk kétharmadával! Fontos, hogy külső rügyre végezzék el a metszést, hiszen a külső rügyre metszéssel tudják elősegíteni azt, hogy a fa széltében is terebélyesedjen. Ez a szilva esetében különösen fontos, mivel hajlamos keskeny koronát nevelni. Arra is figyelni kell, hogy a vázágak a törzzsel 45 foknál valamivel nagyobb szöget zárjanak be, és úgy legyenek visszavágva, hogy a csúcsaik vízszintesen egy síkba kerüljenek. A sudarat igazítsák a vázágakhoz, mégpedig úgy, hogy visszavágás után nagyjából 120 fokos legyen a vázágak és a sudárvessző csúcsait összekötő háromszög felső szöge! A kisebb termőnyársakat mindenképp hagyják a fán, érintetlenül!
A fiatalkori koronaalakító metszés kiemelt fontosságú, hisz a fa koronájának kialakítását ilyenkor kezdik el, míg a fa könnyen kezelhető, átlátható. Alakítsák ki a vezérágakat úgy, hogy azok legyenek kellően szellősek, a jövőben a napfény az összes gyümölcsöt elérje! A szakember rávilágít arra, hogy gyakran alkalmazzák a sudaras ágcsoportos kialakítást a gyümölcsfák metszése során, ahol egy főághoz igazodik több kisebb vezérág. A csonthéjas gyümölcsök viszont ennél jobban szeretik a váza vagy katlan formát, hiszen ez esetben a fa koronájának belseje szellős, napfényes, az üreget pedig néhány széttartó vezérág, termőnyárs fogja körbe. Az agrármérnök arra is kitér, hogy egy öreg szilvafa esetében gyakran alkalmaznak ifjító metszést. Így egy-egy nagyobb, idősebb ágat távolítanak el, hogy az elöregedett részek helyére friss hajtások léphessenek, ezáltal a korona megújulhasson. A szilvafa metszése során a nyársszerű ágaknak kell kiemelt figyelmet szentelni, amelyeknek a hosszúsága néhány centimétertől akár 2 méterig is terjedhet. Fehér Gyula kihangsúlyozza, hogy el kell távolítani a túl sűrűn növő, felesleges nyársakat, a korona legyen szellős, a hosszú szilvafaágak esetében is igaz a mondás: a kevesebb több. Szintén fontos a szilvafa tövén keletkező új hajtásokat minden évben lemetszeni, szorosan a tőnél. El kell távolítani a koronából a befelé törő, nem termő hajtásokat, a vízhajtásokat, a felesleges termőnyársakat és az egymással érintkező ágakat. Az is fontos, hogy a korona burjánzásának, magasságának is határt kell szabni. A fa metszése során ügyelni kell arra, hogy a leghosszabb termőnyársakat metsszük vissza 10–12 rügy hosszúságúra. „Ne engedjük szétterülni a koronát! A metszés során távolítsuk el a vízszintes irányú termőágakat, igyekezzük a fát arra ösztönözni, hogy a szilva inkább a függőleges nyársakon teremjen! Ezekre figyeljünk a szilvafa metszése közben: a szilvafa metszése előtt sterilizáljuk a metszőollót alkohollal, nehogy betegséget vigyünk át egyik fáról a másikra. Mindig ággyűrűre metsszünk, ha nem így teszünk, a szilvafa metszése során keletkezett sebek nehezen forrnak be, és érzékenyek lesznek a kártevőkre, kórokozókra. A szilvafa metszése során ügyeljünk a metszőolló helyes tartására: az olló íves része legyen alul, a vágóéle pedig tapadjon szorosan a levágásra szánt ághoz! Kezeljük a rossz sebeket! Bárhol kaphatunk olyan kertészeti szereket, amelyeket speciálisan arra fejlesztettek ki, hogy a gyümölcsfák metszése során okozott sebeket lezárják, és így megvédjék a növényt a gombáktól, kártevőktől” — összegez Fehér Gyula agrármérnök, falugazdász.