Bálint Katalin: jóból is megárt a sok

— Végéhez közelít a nyári vakáció, kezdődik az iskola. Ön szerint mit hoznak magukkal a gyerekek, és hogyan tudják majd felhasználni a nyári vakációban szerzett tapasztalataikat?

— Valóban, lassan elmúlik a nyár, végéhez közeledik a vakáció. Elméletileg kipihent, feltöltődött, új lendületre kész gyermekek és fiatalok kellene várják az új tanévet és az új kihívásokat. Valószínűleg vannak is olyanok, akik ezt ilyen optimálisan élik meg. Sajnos amit én tapasztalok, az nem minden esetben tükrözi ezt a megállapítást. Sok olyan lelkes felnőttel találkozom, akik szeretnének minden lehetőséget maximálisan megadni a gyermekeiknek, hogy azok a szabadidejük minden percét kiélvezhessék. Élményekkel teli, kalandos programokra íratják be őket, hogy boldogok legyenek. Ennek ellenére sok szomorú, kedvetlen gyermek arról mesél nekem, hogy unalmas a nyár, és nem igazán tudják, mit is kezdjenek a szabadidejükkel.

— Mire kell odafigyeljenek a szülők iskolakezdéskor?

— Ilyenkor rengeteg kérdés fogalmazódik meg az emberben. Mi lehet a gond? Lehet ez teljesen normális? Hogy volt ez a régi időkben? Régen is unatkoztak a gyerekek? Milyen bölcsességeket őriznek meg ehhez a mesék? Nos, válaszokat lehet találni, és valójában nem is lenne rossz ezen kicsit elgondolkodni. A régi időkben sok minden másképp volt. Nehezebb volt a megélhetés, nem volt ennyi kényelem, mégsem arról mesélnek a felnőttek, hogy ők mennyire unatkoztak gyerekkorukban. Viszont igen sokat mesélnek arról, hogy mennyi feladatuk volt, mennyi mindenbe bevonták őket a felnőttek. Annak idején, főleg vidéken a ház körül mindenkinek dolga volt, akadt tennivaló bőven, a gyerekek ugyanúgy kaptak feladatokat, mint a család minden más tagja.

— A mai gyerekeknek idegenek ezek a gondolatok. Jól van ez így?

— A mai időkben ez már nincs teljesen így. Mostanság a gyerek egyetlen feladata a tanulás. A szülők pedig szeretnének ehhez minden feltételt megteremteni, így a munka minden nehézségét magukra vállalják, hogy gyermeküknek csak és kizárólag a tanulással kelljen foglalkoznia. Mindez szép és értékelendő, de talán picit itt esünk túlzásba. A gyermekek ugyanis lehetnének az otthonaik aktív tagjai anélkül, hogy ez a tanulás rovására menne, főleg a vakációs időkben. Besegíthetnének a ház körüli apróbb teendőkben, például helyre tehetnék a saját dolgaikat, megöntözhetnék a növényeket. Manapság már ez is ritkán fordul elő. A szülők olyat szeretnének adni a gyermekeiknek, amit talán ők nem kaphattak meg: felhőtlen gyermekkort. Ezzel az az egyetlen gond, hogy ha nem kapnak feladatot, nem kapcsolódhatnak be az otthoni munkába, a szülők pontosan attól a csodálatos érzéstől fosztják meg a gyermekeiket, amit megelégedettségnek hívunk. Hiszen egy feladat elvégzése után az emberben automatikusan megjelenik egy érzés. A saját két kezük által végzett munka eredménye jó érzéssel tölti el a lelküket. Emellett helyet kaphatnak a dicséretek, melyek külső megerősítésként a felelősségérzetet alapozzák meg. Ha pedig dicséret és megelégedettség van, az lendületet ad és jókedvet a megérdemelt pihenéshez. Ebben pedig még az is a nagyszerű, hogy bármennyire furcsa, ez is tanulási folyamat. A nagybetűs életre ugyanis nem csak az iskola tanítja meg a fiatalokat, hanem az otthon elsajátított szabályok és keretek is mind az életre készítik fel őket.

— Miben különböznek azok a gyerekek, akik feladatokat kapnak, azoktól, akik feladatok nélkül töltik a vakációt?

— Akinek feladata van, mindig dönthet úgy is, hogy nem végzi azt el, de ennek nemcsak az iskolában, hanem az életben is következményei vannak, néha sokkal súlyosabbak egy naplóba írt rossz jegynél. Mindezek az igazságok megtalálhatók a mesékben is. Piroskát a nagymamához küldik az erdőbe. Dolga és feladata van. Ehhez pontos instrukciókat kap, de nem tartja be azokat, ezért kerül szembe a farkassal. A szorgos és lusta lányoknak is feladatokat adnak a mesében, s aki azokat elvégzi, jól jár, mert még jutalmat is kap.

— Mit tanácsol a gyereküket, gyerekeiket elkényeztető szülőknek?

— Adjunk esélyt és lehetőséget a gyermekeinknek a fejlődésre, tanulásra azáltal, hogy éreztetjük velük: hasznosak, megérdemelnek minden jót, mert ők is adhattak, erőt fektethettek abba a közösbe, ami a családjuk jólétét szolgálja. Ha így nevelkednek, akkor lehetőség van arra is, hogy jókedvvel végezhessék a feladataikat, a saját dolgaikat, és nem unalommal, hanem lelkesedéssel várják életük következő pillanatát, amely a „jótett helyébe jót várj” igazságára épülve csodás eredményeket és megérdemelt jutalmakat hozhat az életükbe.

Elek György