Zánkai emlékek

Első táborozókként nagy izgalommal indultunk útnak augusztus 22-én a Balaton partjára a zánkai Erzsébet Táborba, ahol egy csodás hetet töltöttünk el. Esőben indultunk és azt is tudtuk, hogy az előző napokban a Balaton partján nem volt strandidő, de reméltük, hogy a meteorológusok nem tévednek és velünk együtt megérkezik a jó idő is. Szerencsére így lett. Hosszú volt az út, de mi tele voltunk energiával még akkor is, amikor este 10 óra körül megérkeztünk és elfoglaltuk szobáinkat a Dömdödöm Házban.

Vasárnap délelőtt reggeli után felfedeztük a környéket, ismerkedtünk a hellyel. Izgatottan indultunk el a Balatonhoz vezető sétányon, hogy végre láthassuk, megcsodálhassuk a partján horgonyzó hajókat, a zavartalanul úszkáló kacsákat, hattyúkat és megmártózhassunk benne. Az első percekben hidegnek tűnő vizet hamar megszoktuk és hol vidáman lubickoltunk benne, hol zumbáztunk a vízben, vagy éppen tekertük a vízibiciklit, hogy nagyokat csobbanjunk róla. A vízparthoz vezető út először hosszúnak tűnt, de énekelve, viccelődve, vagy éppen egy napon melegedő gyíkot elkapva, aztán állatbarátokként útjára engedve, minden alkalommal rövidebbnek tűnt.

A szervezők jóvoltából napról napra változatos programokon vehettünk részt. Így például vasárnap este a tábornyitó ünnepség után diszkó várt minket, hétfőn táborismereti vetélkedőre neveztünk be, délután pedig a bemutatkozó előadásokra került sor. Mi „A libapásztorlány lakodalma” című jelenettel készültünk, mások néptáncot, népdalokat, gyermekjátékokat, mesefeldolgozást, musical részletet, power pointos bemutatót hoztak. Este a Langaléta Garabonciások gólyalábas előadásán jókat nevettünk, éjszaka pedig hol énekelve, hol izgulva, de egymást bátorítva és nagyokat visítva sikeresen teljesítettük a sötét erdőben a bátorságpróba feladatait. Kíváncsiak voltunk rá, hogy merre járhattunk éjszaka, ezért később nappal is végigjártuk az erdei tanösvényt, ami így már kicsit sem volt félelmetes.

A budapesti kirándulás felejthetetlen emlék marad, hiszen a Magyarság Házában rendezett interaktív kiállítás nagyon érdekes volt, mindent kipróbáltunk és felpróbáltunk, amit csak lehetett. Lenyűgözött minket Budapest szívének látványa, a Mátyás templom, a Duna, a Parlament épülete, a Lánchíd, az őrségváltás a Sándor-palota előtt.

Bár minden este 10-kor volt a takarodó, előtte még fociztunk, kártyáztunk, frizbiztünk, csocsóztunk, egyik este a Kaláka együttes zenéjére mulattunk a Dömdödöm sátorban, másik alkalommal pedig csángó zenére körtáncokat tanultunk.

A szórakozás mellet próbáltunk odafigyelni arra is, hogy az egy hétig otthonunkká lett szobákban rend és tisztaság legyen, ezért utolsó este a táborzáró ünnepségen nagyon büszkék voltunk arra, hogy a fiúk megnyerték az ő emeletükön a tisztasági versenyt.

Mivel hajnalban indultunk haza, az út nagy részét átaludtuk, és bár vártuk a találkozást szüleinkkel, már most megegyeztünk abban, ha lehetőségünk lesz rá, jövőre is nekivágunk ennek a kalandokkal, élményekkel és emlékekkel tele útnak.

Köszönjük!

Gardó Katalin, Veres Andrea, Böőr Vanda, Böőr Petra, Kiss Szilárd, Kurta Tötős Tímea, Sipos Balázs, Sipos Krisztina, Szabó Kevin, Tóth Márk, Veres Kincső és Zeller Máté Érendrédről és Dengelegről