XII. Mezőpetri Svábtánc-Fesztivál - a találkozások táncünnepe

Rekkenő hőségben tartották meg a 2023. évi, sorozatban a tizenkettedik mezőpetri svábtánc-találkozót és fesztivált. Szokás szerint először a kultúrházba invitálták az érkező vendégeket, ahol kétfogásos ebéddel, stílusosan bajor mustárba mártott sváb kolbásszal és habzó sárga lével kínáltak mindenkit, roskadoztak az asztalok a sok strudlitól. A gőzölgő levesestálak és a forró kolbászok miatt a maximumon járatott légkondicionálók ellenére is befülledt a levegő az épületbe, úgyhogy egyszercsak felkerekedett a sokaság és a rézfúvósok ütemére, a kis-mazsorettek vezetésével végigvonultak a falun, hogy a rendezvény helyszínére csábítsanak a házakból mindenkit.
A sportterem udvarán felállított színpadra költöztek innentől kezdve az események. Rövid pihenő, pár korty hűtött víz és az ünnepi beszédek után egymást váltották az emelvényen a megyéből, a távolabbi vidékekről és a Magyarországról érkezett szép lányokból és stramm legényekből álló sváb tánccsoportok.

Először Johann Leitner, a Német Demokrata Fórum (NDF) Szatmár megyei szervezetének elnöke szólt az egybegyűltekhez, aki az erős mezőpetri sváb közösségre mutatva kérte a szatmári svábságot őrizzék elődeik kultúráját, ne feledjék gyökereiket. Nagy Szabolcs az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője azt vette észre, hogy a szatmári sváb közösség mindig együtt mozog és lélegzik, függetlenül attól, hogy mezőpetri tánctalálkozóról, kálmándi aratóünnepről, vagy valamelyik hétköznapról van szó. Példaértékű összetartás jellemzi a Nagykároly környéki svábságot, mutatott rá Nagy. Marchiş Ottó mezőpetri polgármester és Popovits Attila alpolgármester  a rendezvény megszervezésében segédkezőknek – akik nélkül nem lenne tánctalálkozó –, köszönte a munkáját, az elöljárók mindenkinek tartalmas beszélgetéseket, jó szórakozást és kellemes kikapcsolódást kívántak.

A felvezető után a színpadra invitált táncosok fáradhatatlanoknak bizonyultak, mindegyik más-más ritmusra, más más koreográfiát bemutatva szórakoztatták a közönséget és egymást. Az együtt éneklés együtt nevetés és együtt táncolás ugyanúgy a közösségépítésről szólt, mint a padsorok közötti beszélgetések, nagyon sok külföldre szakadt sváb tér haza erre az alkalomra. A véget nem érő beszédtémák mellett kifogyhatatlan volt a tálcákról itt is a strudli, vég nélkül dőlt a lé a sörcsapokon, se szomjan, se éhen nem maradt senki. A tánccsoportok előadásai után kilenctől sváb bál kezdődött, ki meddig bírta, maga is megmutathatta milyen fából faragták ha táncról, mulatásról van szó.

Princz Csaba