Világjárvány — érdekvilág

Ez a szabály már március óta létezik, de többen vannak, akik nem tartják be, mint ahányan igen. Ezzel magyarázhatjuk azt, hogy a fertőzöttek száma folyamatosan növekszik, valamennyien foghatjuk a fejünket, de sokan még mindig nem ezt teszik. 

Egy autóbuszon utazom Szatmárnémetiből Nagykárolyba, egy-két órával később vissza. Kétszer negyven-negyvenöt percig tart az utazás. Az autóbuszon jóval többen vannak, mint ahányan az érvényben lévő szabályokat betartva utazni lehetne. Az autóbusz belső szerkezete miatt lehetetlen betartani a szabályokat, mert a két széksor között, ahol előre és hátra haladnak az utasok, egymásba ütközve érik el az ajtót a leszállni akarók, s ugyanígy juthatnak hátra a felszállók, hogy követhessék őket mások is. Mindenki siet valahova, mindenkinek fel kell férnie.
Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni: világjárvány van, a védekezés lemondással jár, márpedig jobb lemondani arról, ami pihenés és szórakozás szempontjából lenne fontos számunkra, hiszen ha nem ezt tesszük, akkor később olyan dolgokról is le kell majd mondanunk, mint a megélhetést biztosító munka és sok más fontos dolog. 

Az autóbuszon sokféle ember utazik. Vannak, akik igyekeznek maximálisan betartani a járványügyi szabályokat, vannak, akik lazán veszik, nélkülözhető kötelességnek tartják. A diákok könnyen megoldják az utazást. Maszkkal az arcukon felszállnak az autóbuszra, leülnek a hátulsó sorok székeire, és szó nélkül simogatják a telefonjaikat. A középnemzedék sokszínű. Egy részük óvakodik a fertőzéstől. Többen szóvá teszik, hogy nem ülnének autóbuszra, ha nem kellene munkába menniük. Nem örülnének annak, ha a tavaszihoz hasonló munkabeszüntetések lennének, inkább kockáztatnak, s óvakodnak, ahogy csak lehet. Valaki megjegyezte: jó azoknak, akik vállalati autóbusszal mennek-jönnek munkába, ott nem ülhetnek fel többen az autóbuszra, mint ahányan a szabályoknak megfelelően elférnek, és minden utasnak az a célja, hogy egészségesen érjen el a munkába, és úgy is térjen haza. Ez kellene legyen a céljuk azoknak is, akik félvállról veszik az egészet: lehúzzák a maszkot az állukra, és egész úton hangosan telefonálnak. Olyanok is vannak, akikre a sofőrnek vagy az utasok közül valakinek rá kell szólnia, hogy minimálisan tartsa be a szabályokat.

Világjárvány van. Egy olyan időszakban, amikor fokozódó politikai, hatalmi, gazdasági harcok folynak, a harcok megszokott eszközei nem alkalmasak az adott körülmények között. Nagyon sok térségben a szükséges megszorítások éppen amiatt maradnak el, mert azok nem biztos, hogy a hatalmi érdeknek megfelelően befolyásolnák a választási eredményeket. Azok szabályozzák, befolyásolják, irányítják a járvány elleni védekezést, akik hatalmi harcot vívnak. Egy részük olyan intézkedések meghozataláért lobbizik, amelyek a hatalom megtartását, egy másik részük pedig a hatalom megszerzését szorgalmazza. Ennek a két oldalnak a harca néha előtérbe, néha háttérbe szorítja a járvány terjedésének a megakadályozása, megfékezése, leállítása érdekében szükséges intézkedések betartását. A hatalom megtartásának vagy megszerzésének eszközei azok a választópolgárok, akiknek a legfontosabb az egészségük megőrzése, s ezt jelentős mértékben meghatározza az, hogy kik kerülnek döntéshozói helyzetbe. Erről az egészségüket féltő választópolgárok döntenek, akik valamilyen megérzésre, sugallatra, szájbarágásra, befolyásra, felszólításra eldöntik, hogy a jelenlegi vezetők megtartása a jobb, vagy a döntéshozói szerepet egy másik politikai alakulatra ruháznák át. 

Az autóbuszon utazók véleménye nagyon eltér a politika megítélésekor. Egyesek félnek a vírustól, mások azt mondják, voltak már a világon nagyobb betegségek is, amiket legyőzött az ember. Egyesek úgy gondolják, hogy meg kell válni a jelenlegi hatalmaktól, mások azt mondják, hogy sokszor volt már hatalomváltás helyi és világszinten is, mégsem lett jobb a világ. Történik mindez világjárvány idején.

Elek György