×
2022. 01 24.
Hétfő
Timót
-12 °C
Derült
1EUR = 4.94 RON
1USD = 4.36 RON
100HUF = 1.38 RON
Publicisztika

Vásárlókörúton az élelmiszerpiacon

2020.07.23 - 15:00
Megosztás:
Vásárlókörúton az élelmiszerpiacon
Zöldségeket indultam vásárolni az élelmiszerpiacon. Három óra után már nem voltak ott azok az ismerőseim, akiktől paradicsomot, paprikát és más zöldségeket szoktam vásárolni.

Nem biztos, hogy az, amit ők árulnak, jobb, mint a másoké, de van az emberben egyfajta megszokás, és ami ennél sokkal fontosabb: támogatni kell a helyi termesztőket. Amikor ezt elmondtam a velem sétálgató ismerősömnek, ironikusan megjegyezte:

— Te támogatod őket, ők pedig visszaélnek a bizalmaddal. Mit gondolsz, ők nem ugyanazokat a technológiákat használják, mint mások? Látsz különbséget a helyi termékek és a máshonnan hozottak között? Ugyanabból a vetőmagból nevelik a palántát, ugyanazokat a vegyszereket használják, mert ha nem ezt tennék, lehet, hogy jobb lenne a termék, de esztétikailag teljesen más lenne. Ma már a vásárlók nem a minőséget keresik, hanem azt, ami jól mutat az asztalon.

Ezzel részben egyetértettem, mégis erősködtem, hogy én akkor is a helyi terméket keresem, mert annak van annyi előnye, hogy friss, nem a múlt héten szedték le. A baj csak annyi, hogy ebben az órában a helyi termelők már nincsenek a piacon, márpedig vásárolni kell, ha nincs más lehetőség, a viszonteladóktól vagy azoktól, akik az ország valamelyik távoli településéről érkeztek. A szokásnak megfelelően mi is a szemünk után mentünk, azt figyeltük, hol vannak a legszebb zöldségek, s ha megtaláljuk, akkor lehet vizsgálni a minőséget is.

Egy középkorú nő asztalán nagyon mutatós paradicsom, paprika, hagyma és sok más zöldség is volt. Azonnal megkérdeztem, honnan származik az áru, és gondolkodás nélkül rávágta, hogy Arad megyéből.

— Mondhatnám azt, hogy valamelyik közeli településről — szólalt meg az asszony —, de nem teszem, mert meggyőződésem, hogy az én áruim jobbak, mint az itteniek. Azt sem tagadom, hogy viszonteladó vagyok ugyanúgy, mint nagyon sokan itt, a piacon, akik azt mondják, helyi termékeket árulnak, viszont ha arra kerülne a sor, hogy meg kellene mutassák, hol van a földjük, elég sokan lebuknának.

— Nem egyszerű számomra ez a vásárlás — motyogtam magamban —, könnyen megtörténhet, hogy teljesen elbizonytalanodok, és mint a legtöbb vásárló, megveszem a legolcsóbbat, azzal hitegetve magam, hogy mind egyforma, egyesek azért adják drágán, mert vannak vásárlók, akik azt hiszik, ha drága, akkor jó.

Az eladó nem szűkszavú, a meglepő benne az, hogy nem az áruját dicséri, hanem a beszédével tartja maga mellett a vásárlót, aki lassan elhiszi, hogy nem érdemes továbbmenni.

— Tudják — szólal meg teljes komolysággal —, nem vagyok én kezdő sem a zöldségtermesztésben, sem annak eladásában. Egy olyan faluban élek, ahol régebben mindenki zöldségtermesztéssel foglalkozott, és mindenki megélt belőle. Évekkel ezelőtt elindult egy változás, amikor az, aki keveset termesztett, nem lehetett rendszeresen jelen a piacon, nem jutott annyi jövedelemhez, hogy elég legyen a családja fenntartására. Nekünk is lépni kellett. Ekkor a férjem beteg lett, a két fiam elment Németországba, ahol szintén zöldségtermesztéssel foglalkoznak, annyi különbséggel, hogy nem a maguk gazdái, hanem mások napszámosai. Sosem kérdeztem meg tőlük, hogy mennyit keresnek és abból mennyit tudnak félretenni. Egyedül nem tudtam fenntartani a vállalkozást, így abbahagytam. Most van néhány dolog, ami egyformán jellemző rám és a fiaimra. Mások napszámosai vagyunk, ők ott alszanak a német farmon, egy raktárhelyiségben, én pedig itt, a piac környékén, egy lerakatban. Várjuk, hogy elmúljon a szezon, és hazatérhessünk pihenni egy kicsit.

Vettem néhány paradicsomot, néhány paprikát, és ismerősömmel elindultunk a piac kijárata felé. Nem tudom, legközelebb kitől fogok vásárolni: támogatom-e a helyi termelőt, hogy ne jusson hasonló sorsra, vagy azt mondom, engem csak az érdekel, hogy a pénzemért jó árut kapjak. Folyton az járt az eszemben, mennyire kockázatos válaszolni a kihívásokra. A beteg férjét is eltartani kényszerülő asszony számára nem adatott más választás, mint hogy ilyen formában jusson jövedelemhez. A két fia a kor egyre népszerűbb kihívására hallgatott. Távol az otthonuktól, rossz körülmények között a bizonytalant választották abban a reményben, hogy majd valaha…

Elek György

Cookie