Valentine's vagy Bálint?

A szerelem ezerarcú, minden arcának más színe, más íze, más fénye van, és ahány szerelmi történet, mindegyik más hangon jelzi létét. Ma már napjuk is van a szerelmeseknek, e körül sok a vita, nem mindenki ismeri el a Bálint-napot, Valentine's — Amerikából jött — nem a mienk, még egy új szokás, ami megfertőzi a hagyományainkat. Ezt vallottam én is — vagy még mindig ezt vallom? —, de úgy eldivatosodott ez az ünnep, hogy aligha tudnánk megkerülni — és egyébként minek? —, gondolkodom magamban. A krumpli, a bab és a kukorica is Amerikából jött, és milyen jól megvagyunk velük, csak nem szabad összekeverni a recepteket. Miért zavar minket, ha a Bálint-nap egybeesik a Valentine's-szal , a húsvétot sem ünnepeljük minden évben külön, meglátszik az az embereken, hogy ki melyik ünnepet tartja. A Valentine's-osok a külsőségekre koncentrálnak: hatalmas vörös plüss-szív, csoki-rózsa, nagy buli és semmi érzelem. A Bálint-napot ünneplőkről nem tudjuk, hányan vannak, mert ők zárkózottabbak. Számukra ez a nap ugyanolyan, mint bármelyik másik. Ugyanúgy találkoznak valahol, mint máskor, ha házasságban élnek, ugyanúgy hazamennek, mint máskor, megölelik, megcsókolják egymást, megbeszélik a napi dolgaikat, és minden úgy történik, mint máskor, hiszen számukra minden nap Bálint-nap. Van azonban egy harmadik kategória, ezzel vannak a problémák, és ezek vannak sokan. Reggel késve kelnek, szinte arra sem marad idejük, hogy egy-két szót váltsanak egymással. Elrohannak a munkába, leróják a napi robotot, majd fáradtan hazamennek, bosszankodva elvégzik a fontosabb dolgaikat, és fáradtan ágyba esnek. Ez az emberkategória az, amelyik életuntan azon töpreng, hogy a világ melyik tájára kellene költözni, hogy jobbá, szebbé tegye az életét. Sokan elmennek, sokan csalódnak, mert megtapasztalják, hogy ott se jobb. Visszatérve a szerelemre, elgondolkozhatunk, hogy a mindennapi élet nehézségein mennyire könnyít az, ha két ember tud szépet és jót nyújtani egymásnak. És azon, hogy meddig tud fényes lenni az, amit egymásnak nyújtanak. Az emberek nagy része abban téved el, hogy gyakran túl előre néz, keveset foglalkozik a jelennel, egy idő után pedig azt tapasztalja, hogy az élete nagy része üres, kihasználatlan múltból áll. És most gondolkozzunk el, mi a fontos: az alkalmi csoki-rózsa vagy az állandó egymásra figyelés?

Elek György