Vajon fog-e tanulni ebből az emberiség?

Békéssy Erzsébet szerint a koronavírus megjelenése óta mindannyian nem kívánatos helyzetben vagyunk, azt tapasztaljuk, mindenki összpontosított arra, hogy mi is történt, mennyire kell védekezzünk, hogy a vírus ne terjedjen, ne kapjuk el, tudjuk legyőzni a félelmet, ami nap mint nap bennünk van, teljesen megfeledkeztünk a környezetünkről, s mindenkit arra ösztönöztek, hogy maradjunk otthon, mert ott védve vagyunk. A társadalom nagy része megértette, hogy napról napra nehezebb a helyzet, egyre több fertőzött ember van, s ahogy nő a fertőzöttek száma, a félelem is egyre nagyobb, így arra kényszerülünk, hogy bezárkózzunk. A bezártságban végezzük a magunk dolgát, olvasunk, tévézünk, de előbb-utóbb ráununk mindenre, s reggel, amikor szellőztetünk, kinézünk az ablakon, azt vesszük észre, hogy egész más levegő áramlik be, sokkal frissebb, nem úgy, mint azelőtt. Ez annak a következménye, hogy kevesebb autó közlekedik, nem dolgoznak a környezetszennyező cégek, a természet, a környezetünk sokkal tisztább. Mondhatnánk azt is, hogy minden rosszban van valami jó is. „Városon kevesebb ember jár az utcákon, falvakon viszont az emberek kimennek a mezőre — most van a tavaszi vetési időszak —, én is kimentem Szatmárhegyre, ahol egészen más dolgokat tapasztaltam. Sokkal több madárral lehet találkozni, a természet sokkal magára hagyottabban tudja végezni a dolgát. Tehát azt tapasztaljuk, hogy a környezet kezd olyanná válni, amilyen régen volt. Több kimutatás bizonyítja, hogy az ózonrétegre is pozitív hatással van a változás. Nagy kérdés, hogy mi fog történni akkor, amikor a világjárvány lecseng, fog-e tanulni belőle az emberiség. Ez egy jel a Jóistentől. Hiába adott és ad különböző jeleket az emberek számára, hogy figyeljenek oda önmagukra, mert eltértek a valóságtól, nem az élet szabályos medrében haladnak. Úgy látszik, az emberek nem képesek tanulni a figyelmeztetésekből, így a Jóisten egy kényszerhelyzetbe hozott bennünket. Félek attól, hogy amikor elmúlik a baj, minden visszaáll a régi kerékvágásba” — adott hangot aggodalmának Békéssy.

Elek György