Utoljára szólt a csengő a kölcseys ballagóknak
Bár a díjkiosztó elmaradt, méltósággal és“teltházas” iskolaudvarral vett búcsút iskolájától a Kölcsey Ferenc Főgimnázium 133 végzőse szerda délután.
A hagyományt megtartva a ballagási ünnepség előtt a végzős osztályok képviselői és osztályfőnökeik megkoszorúzták a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban található emlékhelyeket, majd a tanári szobában a ballagók nevében Nagy Boglárka XII. A osztályos végzős mondott köszönetet a Kölcsey Ferenc Főgimnázium nevelő testületének.
Az “előballagást” követően a díszvendégek és a végzős osztályok kivolultak az iskola udvarára, más-más ballagási dalt énekelve. Miután mindenki elfoglalta a helyét, a kölcseys diákok köszöntötték az egybegyűlteket, külön megköszönve a díszvendégek részvételét, majd felkérték Pataki Enikőt, az iskola igazgatóját, hogy mondja el nyitóbeszédét.
Nincs legyőzhetetlen akadály, csak izgalmas kihívás
“Van egy nap az ember életében, amely megismételhetetlenül szép, és amely olyan mélyen vésődik be a lélek redőibe, hogy sok-sok év múlva is meleget sugároz az emléke. Van egy nap, amelyet minden diák várva-vár és amelyet mégis elodázna, amikor már közeledik. Van egy nap, amelyet mi, egykor ballagók kicsit irigyelünk tőletek, de amelyet mi, egykori diákok újraélünk veletek, könnyes, nevetős, büszke, búcsúzós hangulatban.” — fogalmazott megható ünnepi beszédében az igazgatónő, majd elmondta, hogy a ballagás a felnőtté érés napja, hiszen mostantól kezdve a diákok sorsának irányítása csakis az ő kezükbe kerül.
Beszédében Pataki Enikő kitért a gyerekeket ért váratlan akadályokra is, de nyugtatásként és bátorításként elmondta, hogy éppen azok ellenére tanulták meg, hogy minden problémának van megoldása is, hiszen ”ha megtanuljátok a megoldásokat megkeresni, nem fogtok legyőzhetetlen akadályokkal szembesülni, csupán izgalmas kihívásokkal”.
Az igazgatónő szerint a diákok iskolás éveik alatt olyan ismeretekre tettek szert, amelyet könyvből nem lehet megtanulni, de amelyek nélkül azonban nincs siker: megtanultak ugyanis közösségben élni és létezni.
“Merjetek hát nagyot álmodni, merjetek nagy célokat kitűzni és higgyetek önmagatokban, mert megvan bennetek a képesség álmaitok valóra váltásához.” — biztatta beszéde végén Pataki Enikő a végzősöket, majd megköszönte úgy a szülők, mint a kollégák munkáját a diákoknevelésében és támogatásában.
Minden úgy alakul majd, ahogy az meg van írva
A továbbiakban Német Szabolcs tanácsos a városi tanács nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy beszédét többször is újraírta, hiszen végiggondolta mi az, amit nem szeretnének újra hallani a diákok. Ennek “elkerülése” érdekében válaszolt azokra az esetleges felmerülő kérdésekre — érettségi, nagybetűs élet, kudarcok, sikerek —, amelyeken a ballagók töprenghetnek. “Higgyétek el, ha mindig megpróbáljátok a legjobbat kihozni magatokból, minden úgy alakul majd, ahogy az meg van írva.” — mondta a ballagókat biztatva Német Szabolcs, majd egy Kölcsey-idézettel zárta beszédét.
A mai generációt nem lehet ámítani
A tanácsos után Szejke Ottilia, helyettes-főtanfelügyelő vette át a szót, Todorovits Rea gondolataival indítva ünnepi beszédét. Elmondta, hogy az utóbbi átértékelődött benne a “bezzeg az én időmben “ mondás, hiszen az ő idejében más volt, sok minden kiszámíthatóbb volt, de éppen a mai generációt ért megpróbáltatások voltak azok, amelyek erőssé tették a diákokat. A helyettes-főtanfelügyelő őszintén kívánta, hogy ezután csak könnyebb legyen a diákoknak.
“Remek generáció vagytok. Olyan fiatalok, akiknek véleménye van, és annak hangot is adtok. Akiket nem lehet ámítani – s szeretném ha ez így is maradna. A világnak szüksége van a hozzátok hasonló értékes emberekre, akiknél a tudás a kreativitással párosul. S nekünk is szükségünk van rátok, hogy néha görbe tükröt tartsatok felénk, hogy a világot jobb hellyé tegyétek.” — magyarázta Szejke Ottilia, majd kitartást és sok sikert kívánt a végzősöknek.
Könnyes búcsúk, megható pillanatok
A beszédek után az iskola együttese lépett fel, majd Kása Petra XII. C osztályos tanuló Szabó T. Anna: Útravaló című versével örvendeztette meg az egybegyűlteket.
A szavalat után az iskola Fülemüle kórusának három tagja is egy dalt “adott” útravalónak a végzősöknek, majd a tizenegyedikesek nevében Pataki Édua Tamara XI. B osztályos tanuló mondott búcsúbeszédet, Oláh Angéla a XI. D osztályból pedig Rudyard Kipling: Ha című verssel búcsúzott a ballagóktól.
A tizenkettedikesek nevében Nagy Boglárka XII. A osztályos diák szalagozta fel a Kölcsey Ferenc Főgimnázium zászlaját, majd a Szilágyi Anna XII. D osztályos tanuló végzősök nevében mondott beszédet.
A búcsúzás után a kulcsátadás következett, amelyet Berei Dominik, Zimán Krisztina és Oláh Andrea adtak át, Kolozsvári Bence, Kabos Tímea, Sarkancsos Nikolett pedig átvették, egyben megesküdve, hogy méltósággal vigyáznak majd szeretett iskolájukra.
A továbbiakban Sárándi Annamária tanárnő a tanárok nevében búcsúzott a végzősöktől, Horváth István: Tornyot raktam versét szavalva el.
Bár hivatalos díjátadó nem került sorra, a szülői bizottság azokat a diákokat részesítette könyvjutalomban, akik a tizenkettedik osztályban kiemelkedően teljesítettek.
A könyvjutalmak átvétele után a Kölcsey Nagydíj átnyújtása átadása következett, amelyet idén Tar István vehetett át, jelképes köszönetként és elismerésként pedagógusi munkájáért.
Végül, de nem utolsósorban Fisár Erika olyan díjakat adott át, amelyeket a diákok a négy éves tanulmányi versenyeken, sporttevékenységeken elért eredményeikért, illetve a közösségért végzett munkájukért kaptak.
A tartalmasra sikeredett ballagást — ahogy minden évben — idén is a Szózat éneklésével zárult.
Szabó Beatrix
