Új világnak új útjai

Ilyen alapon minden polgármestert a maga helyén kellene hagyni életük utolsó pillanatáig, mert valamennyien elmondhatják, hogy lenne mit befejezniük, mint ahogy lenne mit elkezdeniük is, és a mandátum végén elmondhatnák, hogy akadna még dolguk. Pártjának vezetői előbb igyekeztek megértetni vele, hogy nem való ez már neki, de ő tovább érvelt…

— A világ folyton változik — mondogatta egyik bizalmasa —, de sohasem önmagától, mindig vannak olyan történelmi helyzetek, amelyeket nagy történelmi személyiségek vagy csoportok kihasználnak, hogy a változás bekövetkezzen, vagy legalább elinduljon egy folyamat, ami változást idéz elő. Ilyen nagy személyiség voltál te is a magad közösségében, de új idők jönnek új kihívásokkal, s ezeknek a kihívásoknak más képességű és más gondolkodású emberek tudnak eleget tenni.

Kertész János ezt nem érti meg. Nem ő van így egyedül. A világ folyton változik, nagyon sok ember azonban nem akar változni a világgal. Sokan féltik a biztosat, sokan pedig azt tartják, hogy a világ rossz irányba halad, és ezzel az iránnyal nem akarnak lépést tartani. 

Napjainkban nagyon nehéz megfelelni az elvárásoknak, mert különös rálátásra van szükség ahhoz, hogy a sokat hangoztatott változások ne úgy következzenek be, hogy azokról akkor szerzünk tudomást, amikor már a megváltozott helyzetben találjuk magunkat, hanem nekünk is legyen beleszólásunk a változások menetébe. Az emberek ma sem akarják kimondani az igazságokat, ma sem szabnak maguknak fix pontokat vagy belátható irányt, ami biztonságot ad. Az emberek ma sem akarnak igazságokban hinni, talán éppen amiatt, mert az igazságosság számon kérhető, küzdelmekkel jár, de biztos célhoz vezet. A világ folyton változik, de egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy tőlünk függ minden változás. 

— Az emberek életében viszont inkább a külső megújulásra való törekvés tapasztalható — szólal meg az egyik aktivista, aki folyton a háttérből igyekszik befolyást gyakorolni, vezető szerepet nem vállal, de ahogy társai mondják: a háttérből osztja az észt. — Mintha ma is sokan ugyanúgy a külsőségekre, anyagiasságra törekednének. Itt az ideje, hogy valaki gondolkodásra késztesse az embereket. Túl kellene már lépni azon, hogy hinni kell a felső hatalomban. Hogy mások gondolkodjanak helyettünk ahelyett, hogy minél többen próbálnák megismerni a világot, és igyekeznének megerősíteni az érzelmi világukat és hitüket, ha nem is teljesen a jövőbe, legalább a mába.

Kertész János hűséges tagja volt az 1989-es változások előtti kommunista pártnak is. Lehet, hogy nem hitt benne, de végezte a dolgát. Betartotta a törvényeket, szót fogadott a feletteseinek, bármikor bevethető volt bármilyen feladatra. Több alkalommal kapott kisebb elismeréseket a vállveregetés kategóriából, amire mindig büszke volt.

A változások után az elsők között ítélte el az elmúlt embertelen rendszert, és azonnal csatlakozott az új világ felépítését felvállalók közé. Elhatározta, hogy mindazt, amit nem tehetett meg a diktatúra éveiben, megteszi majd demokratikus keretek között. Ebben a rendszerben is hallgatott a feletteseire, akikkel már korábban is együttműködött. Nem okozott számára nehézséget a felemelkedés, előbb a helyi tanácsba került be, majd sikerült beülnie a polgármesteri székbe, ahonnan most sem szeretne felállni. Arra sohasem törekedett, hogy lépést tartson a fejlődéssel — digitalizálódjon —, az úgynevezett kollektivista módszerekkel vezette a községet, és meglepő módon eddig ezt a többség elfogadta. 

— Felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyit dolgoztam én ezért a községért — mondta elcsukló hangon, amikor ténnyé vált, hogy nem ő lesz a jelölt. 

— Nem lesz könnyű a folytatás. A fiatalabbak már másként állnak a dolgokhoz, nem törekszenek arra, hogy megőrizzék a régit. Mindent pusztulni hagynak, amit őseik verejtékes munkával felépítettek, de ez már az ő dolguk. Az ő világuk, aminek valóban nem mi kell hogy kövezzük az útjait.

Elek György