Új szabályok szerint

Neki is az volt a meggyőződése, hogy jó jegyet fog kapni a lánya, tudta viszont, hogy napjainkban bármi megtörténhet, egy apró hiba, vagy valami a járvánnyal kapcsolatosan, és ki tudja, még mi. Nem mondja azt, hogy nincs jó oldala az online-nak, ő mégis a hagyományos módszerekre voksol: a felvételin leírni és elmondani dolgokat, az online maradjon csak egy eszköz a könnyebb boldogulásra, az információk könnyebb elérésére meg az ehhez hasonlókra. Egyetért azzal, hogy nem lehet mindent megtanulni, de ahhoz, hogy tudjon keresni, nagyon sok alapismeretet el kell sajátítani.

Az anyuka nem mondja azt, hogy a férjének nincs igaza, de — megjegyzi —mit lehet tenni, ilyen a világ, nem kell mindent bemagolni, több a szabadidő, több lehetőség van a szórakozásra. Mondja ezt az az anya, aki olyan munkahelyen dolgozik, hogy szinte semmire sem marad ideje. Munkával kel, munkával fekszik, s közben ha van szabadideje, azt arra fordítja, hogy a lányának megkönnyítse az életét. Ha valaki rákérdez, hogy mikor foglalkozik magával, azonnal másra tereli a szót. Ez a szóelterelés nagyon feltűnő. Azonnal leolvasható az arcáról, hogy valamiről nem kíván beszélni. Ezt látja Panna is. Ki láthatná jobban, mint aki naponta együtt van vele, aki már nem gyerek, s előbb-utóbb ő is hasonló helyzetbe kerülhet, viszont most van az az idő, amikor megteheti, hogy más utat válasszon. A legjobb tanulók egyike bizonyára megengedheti magának, hogy olyan szakon kezdje el felsőfokú tanulmányait, hogy legyen majd egyensúlyban a szabadidő és a munka. Mindenki erre vágyik, de kevés embernek alakul úgy az életútja, hogy valóban így legyen.

Panna túlzásnak tartja az apa óvatosságát, viszont óvakodik attól is, hogy az anya példáját kövesse majd. Pedig az is gyakori tanításként hangzik el itt-ott pedagógus körökben, hogy mennyire fontos a gyerek számára a szülői minta. Panna nem mondja, hogy ez nem igaz, de nem szeretné azt a mintát követni, hogy az anya a munkahelyi teendők után az otthoni munkában merül el, és nem sok olyan időszakra tud emlékezni, amikor valóban jól érezte magát. Az apa mindig mondja a lányának, hogy egy pillanatot sem szabad úgy eltölteni, hogy az ne kellemes élményként maradjon meg, ha viszont valamiért mindenképpen meg akar küzdeni, és áldozatot kell hozni, annak legyen meg az eredménye, a munka után legyen meg a méltó pihenés!

Az anya nincs könnyű helyzetben. A minta, amit fel tud mutatni, nem tökéletes. Ha elkezdi hangoztatni az örök szabályokat, hogy mit hogyan kell, az aligha hiteles. Nem marad más, mint a teljes döntéshozói szabadság megadása, hogy a lánya mindenben úgy határozzon, ahogyan neki jó. Az apa szerint ez csak akkor eredményes, ha a gyerek egy mintacsaládban nő fel, ahol minden úgy történik, hogy ha nem is tökéletes a példa, kiindulópontnak jó, s közben lehet majd csiszolni rajta.

Panna a maga módján képes a fejlődésre, azaz képes lenne, ha meglennének hozzá a feltételek. Egy olyan célból kell kiinduljon, ahol az apa elméletben sok jó tanácsot adott és ad ma is, melyek lehetnek kapaszkodók, de nem mutatta meg igazán, hogy az elméletet hogyan kell gyakorlatba ültetni. Egy kicsit másképpen, de ugyanezt tette, teszi az anya is. Mindent megad, amit megadhat, viszont ő sem éli úgy az életét, hogy azt érdemes lemásolni. Mindig megvan a magyarázat, hogy milyen akadályok miatt nem olyan, amilyen ő is szeretne lenni, csak valamiért nem sikerül.

Panna tökéletesen látja, hogy ez az a periódus az életében, amikor sok mindent át kell gondolni, sok mindenen változtatni kell. Mára már megszűntek azok az élettörvények, melyek a sikertelenség idején a belenyugvásra kényszerítették az embereket. Amit a szülők elmulasztottak, azokat a problémákat, amelyek a mulasztásokból következnek, a gyerek nem kell magával hordozza egy életen át. Ki kell lépni a megszokott szabályokból, és új szabályokat teremtve, ha kell, a gyerek viszi a szülőt magával a sokszor előre beláthatatlan utakon.

Elek György