Ugocsában legyen még erő, legyen még virtus

A nemzet tavaszára, az 1848 március 15–i eseményekre emlékeztek vasárnap Halmiban, ahol a református templomban tartott déli, ünnepi istentiszteleten házigazdaként  nt. Szilágyi István Róbert dabolci beszolgáló lelkipásztor üdvözölte a helybéli és más településekről érkezett megemlékezőket — a templom több száz éves falai között a halmi reformátusok és katolikusok mellett a lelkészeik kísérte túrterebesi, dabolci,  tamásváraljai, kisbábonyi hívek gyűltek össze fejet hajtani a 176 évvel ezelőtti események emléke előtt. És ezek az események az ország eme „csücskében” talán még inkább elevenebben élnek, hiszen – bár a vidék nem volt vérrel áztatott – a régi Ugocsa vármegye 3000 katonát adott a szabadságharcnak. 

Hájtájer István halmi római katolikus plébános ünnepi s egyben ökumenikus imahétzáró prédikációjában az irgalmasság fontosságára hívta fel a figyelmet — hiszen mind az Ó–, mind az Újszövetség számtalan passzusában láthatjuk, ahogyan Isten irgalmasan lehajol az emberhez, de ahhoz, hogy teljes valójában megéljük emberségünket és kereszténységünket, nekünk is irgalmasnak kell lennünk egymáshoz. 

A prédikációt követően a helyi iskola Pap Erika magyartanárnő által felkészített, ötödik – hatodik – hetedik osztályos diákjai zenés-prózai összeállításukban színes részletességgel elevenítették fel 1848. március 15-ének eseményeit, majd Magyar Lóránd parlamenti képviselő köszöntötte az egybegyűlteket. Mint fogalmazott: „Ez az ünnep önökről, a névtelen hősökről szól — márciusi ifjakat, a forradalom hőseit az egység vitte előre, elért sikereiknek ez volt a kulcsa. Ez az egység és összefogás kell éljen 176 év múltán itt az Ugocsában, hiszen a szélsőséges indulatok elhatalmasodtak az elmúlt hetekben, és ez Halmiban is érezhető volt. Úgy szeretnék idejönni és együtt ünnepelni önökkel jövő március 15-én, hogy továbbra is megvan a folyamatosság, továbbra is magyar ember vezeti Halmi községet. – mondta. 

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg az igei köszöntőjében Nehémiás próféta sorait felolvasó Szilágyi István Róbert lelkipásztor is, hangsúlyozva: Ugocsa népe újra össze kell fogjon, megmutatva, hogy Ugocsában van még erő, van még virtus. „Nagy vihar jöttekor/ - bármi legyen bére -/ valakinek állni kell a/ tornác küszöbére.” – idézte Gellért Sándor azon sorait, amelyek a dabolci református templom falán is olvashatóak, arra intve: „Tudjunk összefogni, tudjunk együtt továbbmenni, és legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk.” 

 Az ünnepi istentiszteletet követően előbb a cinteremben lévő emlékműnél helyezték el a megemlékezés koszorúit, majd az ünnepségen részt vevők átvonultak a temetőbe, ahhoz a 13 fenyőhöz és kopjafához, amelyet az 1848-as szabadságharc emlékére ültettek, állítottak a helybéliek 2000-ben, ahol szintén koszorúztak,  és a Szózat eléneklése után — hagyomány szerint — mindenkit szeretettel vártak és fogadtak.  egy kellemes agapéra a református parókián.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!