Túrterebesen próbálják ki elsőként Romániában

Majd' húsz éve nagyon sikeresen működő programot vesz át elsőként Romániában a túrterebesi iskola a hátrányos helyzetű, roma gyermekek felzárkóztatása, iskolába járásra ösztönzése érdekében.

A legtöbb vidéki iskolában komoly gondot jelent a roma gyermekek felzárkóztatása, annál is inkább, mivel sajnos még az óvodába sem viszik őket rendszeresen, ami azt jelenti, hogy zömük már a „startnál”, az előkészítő osztályban hátránnyal és lemaradással indul, amit csak nagyon kevesüknek sikerül behoznia később. „Aki második–harmadik osztályban nem tudja, miért is jár iskolába (ha jár), az hat–hetedik osztályban sem fogja tudni s még kevesebbet fog járni. Csak ma (szerk. megj.: október 23–a, hétfő) 45 diák késett el, 30 pedig hiányzott a 300–ból. ” — mutat rá Sárosi Tibor, a Túrterebesi Általános Iskola igazgatója. Mint mondja, egyre csökken a roma és nem roma diákok létszáma közötti aránykülönbség, általánosan minden osztályban van legalább 6 – 7 roma származású gyermek, de a 24 fős előkészítő osztályban már 12–12 a megoszlás. „A hiányzásoknak tudhatók be a rossz eredmények, ami persze az egész iskolát érinti, a lemaradást nem pótolják be és maradnak az ismerethiánnyal. Tudom, ez sajnos általános jelenség, valamennyi vidéki iskola szembesül vele valamilyen szinten, nekem azonban már elegem lett a csak „szembesülésből”, de hatékony és sikeres megoldást nem sikerült találni. Egészen mostanáig. A Caritasnál dolgozó Kardos Melinda roma pszichológus — aki igencsak szívén viseli a terebesi iskola és a diákok sorsát — talált egy „jó példát”, pontosabban módszert, amelyet a magyarországi hejőkeresztúri IV. Béla Körzeti Általános Iskolában (a miskolci egyetem bázisiskolájában) már 16 éve alkalmaznak, önmagukért beszélő eredményekkel. Melinda elmondta ezt a lehetőséget, én pedig azonnal lecsaptam rá, mert ez az, ami nekünk kell, hogy valamilyen eredményt érhessünk el.” — magyarázza.

Felvették a kapcsolatot a hejőkeresztúri iskolával, október 11–én pedig 32 túrterebesi pedagógus el is látogatott oda, részt vettek az órákon, a csoportos foglalkozásokon és csak ámultak a Komplex Instrukciós Program tanítási módszerén, de főként az elért eredményeken. A program nem a spanyol viaszt fedezte fel, „csak” lehetővé teszi a tanárok számára csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a diákok közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség igencsak tág határok között mozog — anélkül, hogy irányítaná a csoportmunkát, arra ugyanis ott vannak a csoporton belüli „kistanítók”. „A közösségből a társadalmi okok vagy tanulásbeli lemaradás miatt kirekesztődő gyermekek mindig vonakodnak részt venni a közös munkában, emiatt azonban kevesebbet is tanulnak, mint az aktívabbak — ebben a programban pedig a tanár célja, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget és tudatosítsa, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatmegoldásban való sikeres közreműködésre. Hiszen ha a diák be van vonva, ha élvezi az órát, akkor fizikailag és szellemileg is ott van. Nagyon tetszett a módszer is, de főleg az ottani pedagógusok pozitív hozzáállása.” — mondja Sárosi. S bár a túrterebesi pedagógusoknak is nagyon tetszett a módszer, átvételére elég nehezen bólintottak rá. „Félnek az újtól és inkább tartózkodtak, pedig tudják: nagyon nagy szükségünk van rá! Végül kétszeri nekifutásból a tanárok zöme rábólintott; aki beáll a csapatba, az jön velünk, aki nem, az keres másik helyet. A Caritas biztosítja az anyagi hátteret az első évben (a hejőkeresztúriak mentorálnak, azaz ide jönnek Túrterebesre, ami egyebek mellett napi díjat és utazási költséget is jelent). Hamarosan kezdünk! És mi leszünk az első romániai iskola, amely átveszi-alkalmazza ezt a módszert.” — magyarázza az iskolaigazgató.

Szabó Kinga Mária