Trianon előadás volt Szatmárnémetiben

A „100 éve másként – Trianon, amiről mindenki mindent tud, mégsem tud semmit” címet viselő emlékműsorra Szatmárnémetiben, Szatmár-Szigetlankán, az Emmaus Közösségi Házban került sor az elmúlt hétvégén. 
A rendezvény szakmai előadója Köő Artúr történelemtanár (Budapest), a Magyarságkutató Intézet (MKI) történésze, tiszteletbeli vendége pedig Varga János (Pomáz) ’56-os politikai elítélt, Corvin közi szabadságharcos volt. Az eseményen vitéz Erdei József előadóművész (Tiborszállás) tartott lélekemelő előadást, nemzeti szellemóriásaink költészetéből merítve. 
A rendezvény kezdetén Rácz Ervin Lajos lelkipásztor köszöntötte a meghívottakat, János evangéliumát idézve biztatott a szeretetben való békés együttlétre.
Ezt követően Krakkó Rudolf főszervező köszöntötte a meghívottakat és a közönséget: „Mindaddig, ameddig Szatmárnémetiben bármilyen módon és mértékben is csorbítva érezzük polgári és nemzetiségi jogainkat, addig a Trianoni békeszerződésnek nevezett gyalázat évfordulóján nincs okunk az ünneplésre, de emlékezni és emlékeztetni a politikumot és az utókort kötelességünk, mert csak ezáltal tudjuk orvosolni a Trianon okozta sebeket.”

Új nézőpontból

A rendezvény időpontja inkább jelzésértékű. Annak ellenére, hogy nem a 102 évvel ezelőtti történelmi esemény évfordulóján, hanem a kormányzó születésnapján tartották, már a főszervező felvezetőjéből is kiderült, hogy nem Horthy Miklós lesz a központi témája a rendezvénynek. Sokkal inkább a trianoni diktátum olyan vonatkozásait mutatják be, amelyek kevésbé ismertek a nyilvánosság előtt. A rendhagyó időpont inkább azt jelzi, hogy az elmúlt 102 évben a trianoni igazságtalanság jóvátétele érdekében eddig legtöbbet a kormányzó tette, és azt sugallja, hogy a ma élőknek kötelességük megőrizni az eleink által ránk hagyott örökséget anyagi és eszmei értelemben is, majd továbbadni azt az utókornak.
Krakkó elmondta, hogy a 102 évvel ezelőtti esemény jogtalanságát és tarthatatlanságát már az is igazolja, hogy a diktátum előírásai szerint létrehozott mesterséges államalakulatok, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia már rég a múlté, a szétdarabolt Magyar Királyság helyén pedig gazdaságilag és politikailag is labilis, önállóan életképtelen országok jöttek létre, és sokukat a mai napig társadalmi bizonytalanság vagy katonai konfliktusok határozzák meg. Erre a legjobb példa a jelenlegi Ukrajna az ott zajló katonai eseményekkel.

Nem lehet…

A meghívottak közül elsőként Varga János 1956-os pesti srác, politikai elítélt kapott szót, aki Trianon és 1956 összefüggéseinek a bemutatásával kezdte előadását: „ A bolsevik bűnösöknek és az őket kiszolgáló árulóknak nem lehet megbocsájtani.”
Elmondása szerint az 1956-os népfelkelésnek és az azt követő szabadságharcnak már 1920. június 4-én megágyaztak a nagyhatalmak. A diktátum igazságtalanságai ugyanis a háború folytatását alapozták meg, a II. világháború pedig Közép-Kelet-Európára zúdította a bolsevik rémuralmat. A vesztes háború, majd a kommunizmus nélkülözést, éhínséget és társadalmi elégedetlenséget okozott. Mindezek együtt váltották ki a népharagot a megszálló szovjetek és az őket kiszolgáló budapesti kommunista rezsim ellen, ami fegyveres konfliktusban mutatkozott meg, és időlegesen meghátrálásra kényszerítette a világ akkori legbrutálisabb katonai gépezetét. Így került ő is 16 évesen az események középpontjába, hiszen a leghosszabb ideig kitartó fegyveres felkelő alakulatok egyikének a soraiban harcolt a Corvin közben. Előadása folytatásában Varga János rövid élménybeszámolót tartott az általa megélt történelmi eseményekről, amelyeket hol meghatódva, hol harciasabb stílusban adott át a hallgatóságnak, biztosítva ezáltal az ’56-os események jobb megértését és átélését. Elmondta, hogy az ő harcuk csak akkor ér el igazi sikert, ha az utókor megőrzi és tovább élteti az általuk kikényszerített szabadságjogokat. Kérte a közönséget, hogy értsék meg, hogy az 1956-os eseményeket átélt, majd megszenvedett emberek részéről érthető, ha a bolsevik bűnösöknek és az őket kiszolgáló árulóknak nem tudnak megbocsátani. Meghatódva mondott köszönetet az őt meghívó Krakkó Rudolfnak, Szatmár-Szigetlanka gyülekezetének és a szatmári magyaroknak, akikkel együtt emlékezhet, akik segítenek átadni a jövő generációja számára az 1956-os események történéseinek a valós adatait, a forradalom és szabadságharc eszmeiségét. 

Nehéz játék

A szabadságharcos előadást követően Erdei József előadóművész vette át a szót: „Határokat nemzettestvérek közé nem lehet húzni.” Bevezetőjében elmondta, hogy irodalmunk és kultúránk ugyanúgy csonka lenne, mint a 93 ezer négyzetkilométernyi Magyarország, ha nem értenénk és nem éreznénk, hogy határokat erőszakkal és ideiglenesen országok közé lehet, de nemzettestvérek közé lehetetlen húzni. Hozzátette, hogy különös és nehéz játéka ez a sorsnak a magyar néppel, de mindaddig, ameddig van magyar szó Szatmárnémetiben, ameddig van ki hallgasson, olvasson, írjon magyarul verseket, nincs veszve semmi. Bevezetőjét az Amerikából 1956-ért imádkozó Márai Sándor művével, a Halotti beszéd című költeménnyel tette hatásosabbá.

Román megszállás

Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa Trianon kevésbé ismert, ugyanakkor meghatározó okairól beszélt: „Trianon okait nem csupán a XIX–XX. század történéseiben kell keresnünk.”
Az előadó pontokba szedte az I. világháború kirobbanásának okait, kitért a Károlyi-kormány hibáira és a Kun Béla-féle Tanácsköztársaság, valamint a román megszállás okozta garázdálkodásokra. Előadásában elhangzott, hogy a Trianon okozta nehézségek ellenére a magyar nemzet szétszabdalt részei számára egyre több lehetőség kínálkozik, hogy megcáfolják a trianoni döntéshozókat. A magyarok ugyanis újabb és újabb sikereket érnek el, többek között a gazdaság, a kultúra és a sport területén — emelte ki, majd hozzátette, hogy az a tény, hogy a magyarság egy ilyen kemény politikai és diplomáciai ítélet után nem csak életben tudott maradni, hanem 100 év után immár a felemelkedés egyértelmű jeleit is mutatja, azt feltételezi, hogy egy világviszonylatban is egyedülálló képességekkel rendelkező nemzet tagjainak mondhatjuk magunkat. A szétszabdaltság ellenére szégyenkezni nincs okunk, de emelt fővel és tiszta tekintettel nézhetünk a velünk élő más nemzetiségű emberek és főleg a nagyhatalmak vezetőinek a szemébe.

Kérdések

Az előadásokat Erdei József nagy hatású szavalatai, Wass Albert A hontalanság hitvallása, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus (részlet) és Juhász Gyula Testamentum című költeményének az előadása tette teljessé. Az esemény végén kérdések sora és hozzászólások hangzottak el a hallgatóság részéről, amelyekre a meghívottak minden esetben válaszoltak és reflektáltak. A rendezvény zárómomentumaként Varga János Corvin közi szabadságharcos ’56-os elismeréseket adott át az 1956-os Magyarok Világszövetsége nevében a Szatmárnémetiben a magyarság megmaradása szempontjából hasznos közösségi munkát végző személyeknek.

Híd Egyesület