Tovább mélyült a törvényszéki bíróhiány

„A Szatmár Megyei Törvényszéken jelen pillanatban tizenegy bírói tisztség nincs betöltve — ami mindeddig példa mélküli helyzetnek számít az intézmény történelmében. Tavaly év elején is ugyanígy fogalmaztunk, a helyzet azonban csak tovább súlyosbodott: 2021-et hét bíró hiányával kezdtük, év közben három kollégánk vonult öregségi nyugdíjba, s mindössze egy taggal bővült taláros testületünk — és idén, bár még csak februárt írunk, de két bírókollégánk szintén nyugdíjba vonult már. Megoldás erre a példátlan helyzetre továbbra sem körvonalazódik, a törvényszék fennhatósága alá tartozó bíróságokon tevékenykedő bírák mindegyike kevesebb mint három éve dolgozik, így a hatályos törvények értelmében nem lehet (törvényszéki ítélethozatalra) előléptetni őket” — summázta az igazságügyi intézmény évértékelőjében Felix Cardonel Mureşan törvényszéki elnök, aki Remus Nemeş bíróval, a büntetőjogi osztály elnökével tartott közös sajtótájékoztatót tegnap.
Hasonló ítélethozói hiánnyal küszködnek a törvényszék fennhatósága alá tartozó bíróságokon is: Szatmárnémetiben a 22-ből kettő, Nagykárolyban a hatból kettő, Avasfelsőfaluban a négyből egy bírói tisztség nincs betöltve, míg az írnokok, apródok és egyéb, úgynevezett „kisegítő személyzet” terén teljes a lefedettség.
Mint az összesítésből kiderült, tavaly a törvényszék bírái összesen 34 991 ügyet tárgyaltak, ezekből 9074 ügy még az előző évekből maradt meg, míg 25 917 újnak számított, ítélet pedig 25 678 esetben született, s december utolsó napján 9313 ügy maradt lezáratlan, beleértve 680 felfüggesztett esetet is — ezek a számok ugyanakkor azt is jelentik, hogy a taláros testület létszámhiánya ellenére 1481 üggyel többet tárgyalt, mint egy évvel korábban.
A szatmárnémeti, a nagykárolyi és az avasfelsőfalui bíróság bírói tavaly összesen 26 631 ügyet tárgyaltak, ezekből 6623 ügy még az előző évekből maradt meg, 20 008 eset pedig „újnak” számított, s ezekből év végére 6238 ügynek (beleértve az 512 felfüggesztett eljárást is) nem sikerült pontot tenni a végére — egyébként a bírósági összügyek zöme (20 923) úgynevezett nem büntetőjogi, s alig 5708 tartozott a büntetőjogi kategóriába, munkavolumenileg pedig a nagykárolyi ítélethozók kezében fordult meg a legtöbb dosszié, ott ugyanis egy bíró 1001,7 ügyet tárgyalt (naponta átlagosan hármat-négyet), Avasfelsőfaluban 560,7-et, míg Szatmárnémetiben 647,4-et — a meghozott ítéletek ellen pedig a megyeközponti bíróságon az érintettek 10,77%-a, Nagykárolyban 6,65%-a, Avasfelsőfaluban 11,34%-a fellebbezett.
Akárcsak az előző években, tavaly is egyetlen szegmens képezett kivételt, ahol nem érik el a „hatékony” besorolási mércét (mint ahogy szinte sehol az országban), mégpedig a csődvédelmi kérelmek, eljárások terén, amelyek átlagosan több mint másfél év alatt oldódnak meg — az ilyen ügyeknek ugyanis egyszerűen lehetetlen 1 év 6 hónap alatt a végére járni, mivel a törvénykezés különféle határidő-intervallumokat ír elő a különféle lépések számára, amelyeket értelemszerűen nem lehet sem átlépni, sem felgyorsítani; például ha a csődbe ment cég ingatlannal rendelkezik (és szinte valamennyi rendelkezik, s nem is eggyel), azt az ingatlant el kell adni, hogy az összegből fedezve legyenek a kintlevőségek, elmaradt kifizetések, de a vevőt nem lehet lasszóval megfogni az utcán, várni kell, amíg jelentkezik, s az idő közben telik. A cég ingóságait is fel kell számolni, természetesen arra törekedve, hogy mindenből a lehető legtöbb anyagi „hasznot” teremtsék meg, ezzel biztosítva a hitelezők számára, hogy minél maradéktalanabbul megkapják elmaradásaikat — s tavaly például a közigazgatási és adóügyi perekkel foglalkozó osztály 761 csődvédelmi eljárással foglalkozott.
A büntetőjogi részlegen tavaly 877 ítéletet hoztak, s ezen ítéletek ellen 100 esetben fellebbeztek az érintettek.

Szabó Kinga Mária