Több mint 100 gyerkőc kívánta Avasújvárosban: "Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!"
Nagy volt a nyüzsgés az avasújvárosi falumúzeum udvarán pénteken — már maga az elemisták átvonulása a hagyományos tél-vesztőhelyre sem volt mindennapi, a gyerkőcök ugyanis fakanalakkal, fedőkkel, fazékkal „csörömpölve” nyomatékosították, milyen komoly feladatra készülnek.
„Az utolsó tanítási napon terveztük megtartani a télűző farsangi mulatságot, ám sajnos akkor a szakadó eső keresztül húzta terveinket, s áttettük a vakáció utolsó napjára. Az ég most is pityergett ugyan, s mivel megkezdődött a nagyböjt, a rendezvény táncos – zenés része kicsit háttérbe szorult, de vidámságból, versenyekből, no és fánkevésből így sem volt hiány.” – magyarázza az Asociatiappc Hagyományőrző Egyesületet vezető, s egyben az általános iskola igazgatónője, Krupa Anna. Hozzátéve: most először a román tagozatos diákok is részt vettek a télűzésben.
És természetesen nem volt hiány a hagyományos, bőséges termést csalogató gyermekjátékokból sem, mint például a magasugrás, mert annak köszönhetően majd magasabbra nő a búza, és zajkeltés sem maradt el, köszönhetően a csűrben madzagra felkötött fazekaknak.
A csűr egyébként egy igen fontos és nagyon várt megmérettetés, a szalagosfánk-evő verseny helyszíne is volt — a református nőszövetség tagjai közül hatan Máté Emmus vezetésével ismét kedveskedtek, összeálltak és fáradtságot nem ismerve begyúrtak 12 kg lisztet, amiből aztán megszámlálhatatlan aranyló-illatos finomság sült. A versenyzőknek természetesen nem ezzel az ipari mennyiséget kellett megbirkózniuk, „csak” fejenként kettővel, amelyeket azonban nehezítésként szilvalekvárral töltöttek meg s a versenyszabály értelmében hátra tett kézzel kellett minél gyorsabban eltüntetni a tányérról.
A nagyobbak, az általános iskolások sem unatkoztak: a Petőfi programos ösztöndíjas Gresa Dávid vezetésével, sárral mit sem törődve, közélhúzásba kezdtek, és nagyon jól szórakoztak. Csepergő eső ide vagy oda, mindenki megtalálta a számára leginkább tetsző programot — sőt, a hagyományos csűrdöngölés is megvolt, hiszen több mint 200 láb tapicskolta a falumúzeum udvarát.
Nem maradt el a farsangi mulatozások leglátványosabb mozzanata, Tél-Peti elégetése sem. A gyermekek gyűrűjében heverő Petire „ráhajítottak” — pontosabban egyenként kiabáltak — minden rosszat, bajt, betegséget és fáradtságot, amit a tél reánk hagyott, hogy a bábuval együtt azok is megsemmisüljenek, s míg a lángok emésztették zörgőkkel nyomatékosítva, kórusban kiabálták: vesszen , vesszen a tél, jöjjön a tavasz!
Tél-Petinek azonban nem volt sietős a vesszenés, komótosan égett, de végül csak elenyészett — s hogy a télűzés nem volt eredménytelen, azt a napról napra enyhülő hőmérséklettel mindenki saját bőrén is tapasztalhatja.
Szabó Kinga Mária
