Templombúcsú volt Nagykárolyban

Alig maradt ülőhely szabadon a vasárnap délelőtti szentmisén, amikor a nagykárolyi Szentlélek-templom búcsúünnepségét tartották. A szentmise főcelebránsa dr. Vik János egyetemi adjunktus volt. A pünkösdi ünnep minél teljesebb megéléséről és átéléséről, az egymás iránti szeretet és tisztelet fontosságáról szólt az ünnepi szentmise celebrálója.

„A pünkösdi csoda részesei, Jézus tanítványai kinyíltak, mint a pünkösdi rózsa. Mikor válhatunk mi részeseivé a pünkösdi csodának? Mi a feltétele annak, hogy bennünk is végbemenjen egy ilyen nagy változás? Hiszen a változásra, megújulásra mindannyian vágyunk. Szeretnénk kicsit mások lenni. Szeretnénk kicsit könnyebben járni az élet útján. Kevesebb terhet — leginkább belső terhet — cipelni magunkkal. Szeretnénk, ha erősebb lenne az egyetértés, összetartás úgy a családunkban, mint esetleg az egyházmegyénkben. Óhajtjuk, vágyjuk a megújulást, a pünkösdi csodának az átélését. Több feltétele is lehet ennek. Az egyik az, hogy több időt töltsünk együtt. Gondoljunk arra, hogy a tanítványok is mindig együtt voltak! S amikor az emberek együtt vannak, mi történik? Manapság leginkább az, hogy elkezdenek beszélni valaki másról. A régebbi generációk, nagyszüleink generációjának tagjai amikor együtt voltak, többnyire emlékeztek. Meséltek, elbeszélték a régi dolgokat. Nem egy harmadik, negyedik emberről beszéltek, aki nem volt jelen, hanem többnyire arról beszéltek, amit átéltek. Jót, rosszat egyaránt. Azok az emberek tudtak emlékezni, és szívesen is idézték fel a régmúlt eseményeit. Együtt kell maradnunk és emlékeznünk kell — ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a Szentlélek megérkezhessen hozzánk. Beszéljünk arról, ami siker volt, ami jó volt. A tanítványokkal is így volt mindez: hogy Krisztussal járhattak, beszélhettek, magukba szívhatták az evangéliumot, meghatározó élmény volt az életükben” — fejtette ki dr. Vik János.