×
2022. 05 19.
Csütörtök
Ivó, Milán
4 °C
Derült
1EUR = 4.95 RON
1USD = 4.70 RON
100HUF = 1.29 RON
Publicisztika

Társadalomnevelő pedagógusok

2020.08.05 - 18:01
Megosztás:
Társadalomnevelő pedagógusok
Mariann már tízévesen elhatározta, hogy pedagógus lesz. Gyerekkorában, amikor a gyerekekkel játszott, mindig ő volt a tanítónéni. Szerette, ha engedelmeskedtek neki a gyerekek. Ezt sokan annyira megszokták, hogy a felsőbb osztályokban is hallgattak a szavára.

Ezt mindenki észrevette, mégsem keresték az okát, pedig kíváncsiak voltak rá. Pedig az okok mindig számítanak, hiszen az okokra épül minden, ami később történni fog.

Mariann nem csak úgy készült a pedagógusi pályára, hogy tanult, hanem megpróbált kialakítani önmaga számára egy olyan életformát, ami pedagógushoz illik. Nem mondta soha, hogy tanítónő vagy tanárnő szeretne lenne, mindig azt mondta: pedagógus. Úgynevezett paidagógosz, vagyis gyerekvezető.

— Szüleim különös neveltetésben részesítettek, talán ez annak köszönhető, hogy ők maguk is tudatos nevelést kaptak a szüleiktől. Anyám fontosnak tartotta, hogy tanuljak hangszeren játszani, és ismerjem meg a népi szokásokat, a sokat hangoztatott népi értékeket, és ne hiányozzanak a hétköznapjaimból azok a szokások, amelyek szülőkről gyerekekre szállnak. Így van az, hogy otthonosan érzem magam a konyhában, a háztartásban, a hétköznapi élet mozzanataiban… Apám az egyetemességre ösztönzött: lássak bele a nagyvilágba, vegyem észre az élet kihívásait, tudjak alkalmazkodni a változásokhoz, tudjak meg minél többet a világ dolgairól, de legyen egyéniségem, és soha ne adjam fel önmagam! A családi barátok többször figyelmeztették a szüleimet, hogy nem jó ez a különcködés. Apám mindig amellett érvelt, hogy nem az a különcködés, ha valaki a tökéletesre törekszik, talán inkább az, aki bezárkózik, majd beszorul egy kis körbe, és elszigeteli magát attól, ami a körön kívül történik.

Mariann sokszor érezte azt, hogy az elképzelései nem mindig fedik egymást a jelenlegi iskolarendszer irányelveivel. Ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy mennyi kárt okozott az a már megszámolni sem lehet, hányszor újrakezdődött tanügyi reform, aminek az oktatás jobbítása lett volna a célja, a legtöbb ember arra gondol, jobb nem foglalkozni vele, mert esély sincs arra, hogy bármelyik hatalom szándéka a megoldás megtalálása legyen, véletlenül se az egyéni vagy a politikai érdek. Mit tehet egy pedagógus egy olyan rendszerben, melyben szabályszerűen azt kell tenni, ami előreláthatóan csak félmegoldás?

— A legtöbbet az a kérdés foglalkoztat — töpreng Mariann —, hogy mennyit kell tanulnia annak, aki alkalmassá válik arra, hogy tanítson. Az iskola egy nagyon érdekes oktatási intézmény, ahol az órákon a tanár valamilyen formában leadja a leckét, majd a felelőtől visszakérdezi, hogy mit tud arról a témáról. Ritkán marad idő arra, hogy a diák kérdezzen. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem is nagyon kérdeznek, ezen pedig érdemes elgondolkodni: a tanárok adják le tökéletesen az anyagot, vagy a diák közömbös? Nem lehet általánosítani, de vannak diákok, akik zavarba tudnak hozni tanárokat a kérdéseikkel. Erről szívesen beszélnek azok a pedagógusok, akik magánórákat adnak, ezzel bizonyítva azt, hogy mennyire fontos a különóra.

Mariannról sokan azt állítják, hogy elszakadt a valóságtól, de rögtön megjegyzik: majd felébred. Mindenki egyetért abban, hogy jók az elképzelései, és ebből kiindulva kellene megreformálni a tanügyet. Ez sajnos nem érdeke senkinek, mert sokkal több tanügyben dolgozónak jó ez az állapot, mint ahánynak rossz. Ha felállítunk egy fontossági sorrendet, akkor csak a pozíciók megtartása, a pedagógusi állások növelése (akkor is, ha a gyereklétszám csökken) az elsőrendű cél, csak utána az oktatás minősége és sok más egyéb.

Mariann álmai valóra válhatnának, ha egyre többen csatlakoznának hozzá, és azonosulnának a célkitűzéseivel. Tudjuk, hogy vannak erők, melyek arra törekednek, hogy alkalmi és egy munkafázis végzésére alkalmas, betanított munkásokat neveljenek. A Mariannoknak viszont az a céljuk, hogy egy nevelt és tanult társadalom nőjön fel, amelyik olyan közösséggé válik majd, hogy kezébe tudja venni a sorsának alakítását. Ez a társadalom csak akkor fog felnőni, ha olyan nevelők és oktatók lesznek, akik ezt a társadalmat fel tudják nevelni úgy, hogy a mérce nem alul, hanem legfelül legyen.

Elek György

Cookie