Találjuk meg az elefántot!

Újabb fokozatához érkezett pénteken az országban és a megyében is hatalmon lévő USL-t alkotó PNL és PSD politikusai között feszülő ellentét Szatmár megyében. De azt mondják, hogy ez csak álca, egyszerű szemfényvesztés, és közben a szemünk előtt lopják ki a cirkuszból az elefántot. Személyeskedésig is eljutott már a dolog, és minden jel arra mutat, hogy a koalíció borulni fog, mint kártyavár a huzatban, de a bennfentesek azt állítják, hogy ez csak a látszat, ez csak az, amit láttatni akarnak, és nem az, ami valójában történik. Politikai maszlagot eszik ezekben a napokban a sajtó, és ezzel eteti az olvasót is. Semmi szükség nem lenne ekkora nyilvános perpatvarra, főleg akkor nem, ha komoly a helyzet. Megszakíthatja a kapcsolatot köztisztviselő a köztisztviselővel ugyanúgy, mint politikus a politikussal olyanformán is, hogy átmegy az irodájába és odacsap az asztalra, vagy széttépi a párttagsági kártyáját, nem kell ehhez furfangosabbnál furfangosabb szófordulatokkal kiállni a sajtó elé. Egyik nap a városi tanács ülésére hivatalos a megyei tanácselnök, másnap már minden kapcsolat megszakad vele, egyik hétvégén még együtt szervezik a megye napját, másik hétvégén már lemondanak a közösen felhúzni tervezett zászlórúdról?! Miért kell ennyi huzavona, ha egy egyszerű szakításról van szó?

A kirakatvita valósnak tűnik tehát, de végül is nem ez a lényeg az egészben. Sokkalta fontosabb lenne tudni, milyen az az elefánt, amit ezzel a csellel akarnak kilopni a cirkuszból. A cirkuszról is lehet tudni, hogy az a mindannyiunké, a nagy közös, de nagyon kell ám figyelnie a sajtónak akkor, ha ő akarja beazonosítani az elefántot. És hiába a kiszivárgó információk, hiába a mindenkori legnagyobb állat a cirkuszban az elefánt, egyelőre színét sem látni.