Színkottás zeneoktatási módszer

A nyíregyházi Göllesz Viktor Speciális Szakiskola nyolctagú küldöttsége érkezett látogatóba június 18-án a szatmárnémeti Langdon Down Transilvania Egyesülethez, új módszert próbáltak ki.

Az előzményekről annyit, hogy a szatmárnémeti Langdon Down Transilvania Egyesület elnöke, Méhes Gyöngyi nemrégiben ellátogatott a nyíregyházi Göllesz Viktor Speciális Szakiskolába, s alkalma volt betekinteni az ott zajló munkába. Az intézményben alkalmazzák az ún. ULWILA módszert, azaz színkottás zeneoktatási formát. Ezt az tanítási módot a német Heinrich Ullrich értelmi fogyatékos gyermekek tanítására fejlesztette ki azért, hogy könnyebben tanuljanak a különböző hangszereken játszani. Tehát ennek az ULWILA módszernek a gyakorlatban való alkalmazását ismerhették meg tegnap a megyeközpontbeli Crişan utcai központban a Langdon Down Transilvania Egyesület tagja: nevelők, pedagógusok, gyógypedagógusok, a gyermekek és a programba bekapcsolódott szüleik. Ez a módszer főleg citerán, xilofonon, zongorán/szintetizátoron alkalmazható. A lényeg az, hogy a kottákon nem hangjegyek szerepelnek, hanem különböző színes pöttyök/jelzések. Ezek mindegyike egy-egy hangjegynek felel meg. A kottákról leolvasva ezeket a színes jeleket az értelmi fogyatékos leüti a hangszeren hasonló jelzéssel ellátott billentyűt.

Tetszett nekik

A tegnapi közös munka nagyon hatékony és egyben szórakoztató volt. A szatmári civil szervezet foglalkozásain részt vevő gyermekek és fiatalok mindegyike kipróbálhatta a zeneszerszámokat. A nyíregyháziak, Morauszkiné Csorvási Edina zenetanár vezetésével, gyorsan megbarátkoztak a vendéglátókkal, sőt az sem volt akadály, hogy a vendégek csak magyarul tudtak, s a szatmári egyesület fiataljai közül többen csak románul, nem volt fennakadás a kommunikációban. Mint Gnandt Gábortól, az egyesület gyógypedagógusától megtudtuk, eddig is voltak ún. művészeti óráik a tantervben (tánc, zene, színjátszás), de a hangszerhasználat ezután kerül majd be. S látva azt, hogy nagy sikernek örvendett a házigazda gyermekek körében az újdonság, ezt már mától alkalmazzák is a 40 (7 és 33 év között) gyermeket és fiatalt fogadó intézményben. Ennek a technikának több jótékony hatását lehet megemlíteni: a zenélést a tanulók nem is munkának tudják be, hanem szórakozásnak. Ugyanakkor fejlődik a ritmusérzékük, megtanulnak jobban figyelni, nő az önbizalmuk és felelősségtudatu.

Karikás Enikő