Szerény megemlékezés Erdődön
A korábban látványosabbra és nagyobb szabásúra tervezett esemény a járványhelyzet miatt ünnepi istentiszteletre és koszorúzásra korlátozódott.
Kaszaniczki Csongor lelkipásztor Mózes I. könyve 9. része 13–14. verseit választotta igehirdetése textusává: „Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek… szivárvány ívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” A lelkipásztor kiemelte, hogy a felolvasott igében a szivárvány annak a jele, hogy az Úr szövetséget kötött Nóéval az özönvizet követően. Az egyik legszebb természeti jelenség a szivárvány, és az a szép benne, hogy a ború után, a nagy esőt követően jön a reménység. Mindez nekünk reményt ad a megmaradásra; ahogy egykor reményt kaptak őseink, úgy mi is reményt kapunk az Úrtól — fogalmazott az igehirdető, hangsúlyozva azt is, hogy rajtunk múlik, hogy a jövendőben is itt maradjunk, ezért engedjük be az Urat a mi életünkbe, hogy ez által helyes és igazi ünnepünk legyen.
Az istentiszteletet követően a résztvevők kivonultak a templom előtt lévő Petőfi Sándor–Szendrey Júlia-szoborhoz, és elhelyezzék a megemlékezés koszorúit.
