Szegyesd völgye — a barlangászok paradicsoma
A Bihar-hegység nyugati oldalán elhelyezkedő Szegyesd-völgy, a maga több mint száz barlangjával és a völgyet lezáró csodálatos szépségű, helyenként mindössze egy méter széles Schmidl-kőközzel, az Erdélyi-szigethegység egyik legszebb helyszíne.
A Fekete-Körösbe torkolló Szegyesd patak híres völgyébe Kisszegyesd faluból érdemes indulni, de már rátalálni sem egyszerű feladat, főleg a gyakorlatlan kirándulóknak, hiszen nem széles országút, hanem keskeny földutacska vezet a településhez. Kisszegyesd Bihar megyében, a Bihar-hegység alatt, Nagyváradtól 90, Dévától 110 km-re, Vaskohsziklástól keletre található. Felsőmezősön áthaladva, közvetlenül két ház között balra térve egy nagyon szűk ösvényen kell 5–6 kilométert megtenni. Itt a főúton végighaladva, keskeny hídon haladunk át a Szegyesd patakon, mígnem egy széles mezőhöz érünk. Innen már látszanak a fehérlő mészkősziklák.
A legelőnek is használt kempingterület lehetőséget nyújt a felfrissülésre és a pihenésre. Itt érdemes az autót is leparkolni, mert csak gyalogosan lehet a völgyet bejárni. Könnyű sétának indul a túra, nagyon kellemes, füves terepen, néhány csalogató szederbokorral. Ám látványos nyomai maradtak az előttünk kirándulóknak tábortűz utáni kőrakások, szétdobált hulladékok formájában, pedig gyakoriak az irányjelző és figyelmeztető feliratok. A völgy első szakaszán még széles tisztáson haladtunk, de ahogy egyre feljebb jutunk a patak mentén, a völgy kezd szűkülni. 1–2 kilométer után az ártér véget ér, és a patakot egyre közelebbről szegélyezik a hatalmas sziklafalak. A szurdok elején, jobboldalt egy forrásbarlang található. Régen ez is látogatható volt, de ma betonfal és vasajtó zárja el a turisták elől. A víz a völgy természetes lejtésének köszönhetően néhol fémből, máshol műanyagból készült csőrendszeren, szivattyú nélkül jut le a faluba, ez biztosítja az ivóvízellátást.
A völgyről készült leírások szerint a barlangok három különböző szinten helyezkednek el a völgy aljától, azaz a patak partjától kezdve egészen fel a völgyoldalig. Vannak olyanok, amelyeket azonnal meg lehet látni, és vannak, amelyeket órákig kell keresni, míg a kíváncsi turista végre megtalálja őket. Árgus szemekkel figyeltük a sziklafalakat és minden mélyedést, repedést, de barlang helyett csak lyukakat, vájatokat találtunk. A patakon keresztül ide-oda mászkáltunk, hol a bal, hol pedig a jobb parton sikerült járható utat találnunk. Helyenként a patak kövein egyensúlyozva tudtunk csak előrejutni. A patakba zuhant kövek és szikladarabok, a kitört fák törzsei és a sziklák nedves mohatakarója sokszor megnehezítette a dolgunkat.
Nagy lelkesedéssel indultunk, de a nehéz terepnek köszönhetően a lendület hamar alábbhagyott. Főleg mikor rádöbbentünk, hogy a legtöbb barlang komoly felszerelés nélkül nem elérhető. Egy magas sziklafallal szemben állva kémleltük a patak másik oldalát. A leírás szerint a fák között rejtőzik az egyik barlanghoz vezető út. Jelzőtáblát láttunk is, ám az úton derékig érő csalán és a meredek kaptatón csak négykézláb kapaszkodva lett volna elképzelhető a megközelítés. Kicsit csalódottan folytattuk utunkat, hiszen a völgy száz barlangnak ad otthont, mi viszont még mindig csak keresgéltünk. Mélyedések, vízgyűjtők, kisebb járatok, de nem volt az az igazi nagy rácsodálkozás.
Aztán rátaláltunk az egész völgyben a legnagyobb bejárattal rendelkező Sárkány-lyuk barlangra. A 13 méter átmérőjű bejáratával könnyen észrevehető, kis kaptató vezet fel hozzá. A barlang egyetlen nagy teremből áll, benne számos kőmedencével. Bár hiányoltuk a járatokat, már a bejáratnál érezni a hűs áramlatokat, beljebb haladva pedig kellemes hűvös fogadott. Elégedetten folytattuk utunkat, és a völgy egyre szűkebb lett, szurdokformát öltött. A Szegyesd-völgy keletkezésére felállított egyik elmélet szerint a Szegyesdi-szurdokvölgy helyén egykor hatalmas méretű barlang volt, mely az idők folyamán beomlott. A ma látható kisebb üregek és nagyobbacska barlangok ennek az egykor óriási barlangnak az oldaljáratai voltak. Itt következett a túra nem barlangi szakaszának a legszebb része, a Schmidl-kőköz, mely felfedezőjéről, Schmidl Adolf geográfusról kapta elnevezését. Itt a hasadék alig 1 méter széles, és a falon több helyen apró kis vízesések formájában folyik le a víz a hegyekből, a szikla falait pedig szinte mindenhol benőtte a moha. Bár a szoros könnyen átjárható, nincs sem lánc-, sem kötélkapaszkodó, nem építették ki kampókkal, mégis a vízmosáson fel lehet mászni a szoros fölé. Ösvény vezet egészen a Bak-hátig.
Felettünk égbe nyújtózkodó fák, mellettünk óriási acélkék testű sziklák, lábunk alatt a patak — igazi vadregényes táj fogadott.
Sajnos nem tudtunk a szurdok végéig eljutni. A szorosnak hirtelen vége szakad egy 7 méter magas ugrató által, amelyen túljutni megfelelő felszerelés nélkül lehetetlen. Innen csak profi sziklamászók juthatnak tovább. A patak hordalékokkal és fatörzsekkel telve, így itt pihentünk meg és innen fordultunk vissza. Egy hatalmas fatörzs lett a lócánk, és mellettünk apró cseppekben lassan csordogált egy vízesés. Nedves időben biztosan nagyon látványos.
Visszaúton a patak oldalán, a fák között felfigyeltünk egy kis fémtáblára. Az írás rajta már rozsdás és nehezen olvasható volt, de ez mutatta az irányt a Magura-barlang felé. Jó lett volna meglátogatni, de az út apró, csúszós köveken át vezetett egy meredek kapaszkodón, többet haladtunk vissza, mint előre. A barlang bejáratát keresve valamiféle kőfalat találtunk vandáloktól összekenve, kormosan és falfirkákkal megcsúfítva. Nagyon szomorú és kiábrándító érzés volt, főleg, mikor megtudtuk, hogy a József főherceg-barlang egyedi cseppköveit megrongálták, bár természetvédelmi okokból vaskapuval zárták el a látogatók elől.
Barlangászat szempontjából nem volt túl sikeres ez a túra, nem találtunk rá a nevezetes Somhegyi-, Pisolka- vagy éppen a Semsey-barlangra. Az út nagy része vadregényes tájakon, óriás sziklák között vezetett, s bizony könnyen rájöttünk, hogy kincset ér egy vízálló bakancs. Összességében mégis megérte, és a Szegyesd-völgy természeti kincsei, gyönyörű vidéke minden fáradságért kárpótolt.
szöveg: Habarics Ilona
fotók: Habarics Zsolt
